E táncos lábú leányzó sok minden más titkot is átadott naplójának: „Ő bizonyítá [...] mit még neki mondék, senkivel sem közlé. A kis liba, tán azt hiszi, nekem is oly kevés eszem van, mint neki; bizony! Viszonzám, hogy az ellenkezőről bizonyos vagyok, hogy bármily csekélységet közlék vele, ő mind kicsacsogá s nékem ezáltal, ha nem rosszakaratból is, de szelességből, gondolatlanságból sok kellemetlenséget okozott. Ez őt keseríté, de én örvendtem, hogy alkalmam vala neki tudtára adhatni, hogy mégsem vagyok oly liba, minőnek tart"

E gondolatmenet, amint azt már elárultuk, és amint azt a régies hangzás is sejtetni engedi, nem egy dél-amerikai szappanopera egyik női szereplőjének monológja, pedig tartalmát tekintve az is lehetne. A sorok Slachta Etelka Sopronban élő hajadon naplójának 1839. szeptember 29-én kelt naplóbejegyzései.

Slachta Etelka, 1842

Zadjeli Slachta Etelka Slachta Ferenc és báró Hauer Teréz gyermekeként született Temesváron 1821. január 1-jén. A jogot végzett apa, Slachta Ferenc, a Felvidékről került az ország déli részére, előbb Temesvárra, majd Zomborba mint kamarai adminisztrátor. 1836-ban költözött Budára a királyi kamara tanácsosaként. Ám Slachta Ferenc váratlanul ágynak esett, majd 1837. május 31-én elhunyt. A vonzó külsejű, kiváló énekhanggal megáldott leány ekkorra - gondos neveltetésének köszönhetően - több nyelvet beszélt, irodalmi és zenei műveltségre tett szert. Özvegy édesanyjával 1838-ban Sopronba költöztek, ahol esténként mulatni vágyó társaság gyűlt össze: szinte naponta bálok, kirándulások, kártyacsaták, színházlátogatások követték egymást. Fokozottan igaz volt ez a farsangi időszakra, így 1840 januárjának és februárjának fordulójára, amikor a naplóból vett idézet kelt.

A nyitott, látszólag magabiztos, művelt, szép leány a soproni társaság egyik kedvencévé vált. Ott pedig szép számmal akadnak nőtlen fiatalemberek: soproni polgárok, nemes ifjak, továbbá a helyben állomásozó ulánusok számos facér tisztje. Ezek közül többen Etelka hűséges hódolóivá szegődtek. Etelka naplójának számos báli leírása sorolja fel a táncokat, de még inkább táncosait és udvarlóit: „Udvarlóim: gróf Vojna, ki vacsora alatt mellém ült, Tar, ki az első tourt, midőn jöve, velem táncolá, báró Buirette rendkívül és báró Münchhausen. Rousseau egész estén velem volt, midőn többé nem táncolék, mindig mellém állott, sok szépet is mondott. Skolimowszky is keresé társaságomat, de tudom, hogy e kettő csak Mari végett."

Természetesen a farsangi időszakban különösen sok volt a bál. Etelka rendkívüli módon élvezte ezeket, amikor pedig fájó lába miatt nem vehetett részt az egyik táncban, egészen megviselte őt: „A mazúrnál pedig majdnem egy könnyű lopódzott szemeimbe. Az egész farsangon át nem tácolták. Éppen ma! Midőn én, az oly faitírozott mazúrdáma, nem táncolhattam."

A bálok, a táncok azonban nem csak a farsangra voltak jellemzőek. 1841 nyarát Balatonfüreden töltötte Etelka. Július 22-én itt is bálozott, amit természetesen nem mulasztott el megörökíteni: „Bár sokkal több táncosné volt tegnapnál, de megszaporodtak a táncosok is, s főleg szorgalmuk. Egy szép barna jurátus: Kupricz [Kupricz Imre], minden második tournál lejté velem. Nagyon szép fiú. Első francaise-t Szekrényessyvel [Szekrényessy József], a második colonne-ban; ismét igen jól ment, s ennek végével a leggratiozusabb francaise táncosnénak hallám magam körös körül nevezni! Bezzeg csak itt volnának Murray s Auerspergék - volnának vetélytársaim! Polkát ismét majdnem kizárólag Rónay Lajossal, néha, különösen tapsra ismételtetvén az - a két Inkey [Inkey Kázmér és Inkey Sándor], Csúzy [Csúzy Pál] s Szekrényessy is megforgatának, olyannyira, hogy le sem ülheték. Itt is a legjobb táncosné címmel tisztelnek meg: A cotillont Szekrényessy kérésére Csúzy lejté elő. [...] Tánc között mindig mondá, első szabály a táncos szemébe nézni - néha a hangászkarhoz közel betöltém kívánságát, azonban megvallom, ritkán, mert risquírozám hogy a felforró indulat őt tactusból kihozza, hogy a kiejtett „Ah!"-ot hallják, hogy a keblére szorítást látják. Ugyan különbözők báli udvarlóim! Schmerzing [Schmerzing Tádé báró]meleg, galant, csak engem látó, azonban mellette szorosan étiquettre-re néz, szerény, még kézszorítást sem merénnyel, Rónay [Rónay Móric] kokett, mint azon tánc, melyben legfőképp kitüntetet figyelemmel van irántam, s pillantásaival, szépségével akar meghódítani. Igaz, nagyon szép, Miksámhoz hasonlít. [...] Azonban egy váratlan udvarlóm támadt. Ma délben láttam egy négylovas hintót érkezni. Resi mondá, egy fiatal úr, kit a konyha feletti szobába vezettek. Este egyszerre egy „Jó estét!" kapok. Hátranézek - ott áll Gludovácz Pepi [Gludovácz József (Pepi)]. Többé nem is távozott; valamennyiszer leültem, ő mellettem állott. Igen udvarias vala, társalkodása igen kellemes. Természetes, hogy ezen déclaré udvarlás igen feltűnt. Vojnitsékkal egyszerre távoztunk. Midőn az ajtóhoz érünk, mondám Szekrényessyhez: „Kérem, nyújtsa karját!" Ezt ő ki nem kerülheté, s én, egész természetesen szorosan anyám mellett maradtam; Pintér [Pintér Mátyás] oldalamon haladott. Igen jól mulattam. Oly valami boldog érzés járja át minden tagjaimat."

A bál természetesen a szerelmi játékoknak is kiváló terepe volt. Etelka nyiladozó érzelmei megfelelő táptalajt biztosítottak a bálban elsuttogott szép szavaknak, a forró, titkon megejtett kézcsókoknak, a tüzes pillantásoknak, a tánc közbeni szorosabb érintéseknek is. A lány kacérkodott udvarlóival, szédítette őket. A féltékenység sem volt ismeretlen fogalom számára. Mikor egyik „vetélytársát", Rosty Ágnest (a későbbi báró Eötvös Józsefnét) dicsérő szavakkal illette egy bálban Etelka leendő férje, Szekrényessy József, női magabiztossággal vetette papírra: „Na várj! Gondolám magamban: tán csak nem Nesszi az egyetlen, kinek hatalmában e varázspillanat van? Ha szemem nem is oly szép, minő az övé - de a pillanat, de a kifejezés meglegyen. S valóban, úgy látszik, eltaláltam. Oly tüzes pillanat követé az enyémet s egy olly gyöngéd kézszoritás. Emellett látám, miként tódult a vér arcaiba. Ah! Hát eltaláltam! Na ez már jó!"

A naplónak, mint látható, összességében van tehát egy sajátossága: a finom intimitás, ahogy a lejegyzője érzelmi dolgait kezeli. Ez Csatkai Endre, a napló első felfedezőjének figyelmét sem kerülte el: „Nem kandi szemek számára írt. Saját magának." Rendkívül őszinte napló ez, olyan, amit írója sosem szánt a nyilvánosságnak.

E helyt azonban fontosabb számunkra, hogy a táncos lábú leány, aki nem utolsó sorban arról is nevezetes volt Sopronban, hogy Liszt Ferenc átnyújtotta neki egyik kesztyűjét egy összejövetelen, példás szorgalommal jegyezte fel báli élményeit is. Ekként naplója kiapadhatatlan forrása a korabeli báli, ezen belül a farsangi kultúrának, amint azt az alábbi idézet is példázza 1841. január 13-áról: „Már előre örvendék azon diadalomnak, melyet kivívék; már látám magam a mai bálon általa kitüntetve. Szóval én büszke örömmel néztem e mai est elejébe. Zöld gaze ruhám nagy rózsával s finom füzérrel vala felhúzva, hajamban ezüst leveles szőlőleveleim. Adéle-t már ott leltük s kérésére - s mily szívesen! - melléje ültem. Pompásan volt a terem öt lustre-el világítva. A bál maga a legfényesebb, s így a Mihálovits-házzal igen sokat nyertünk e farsangon."

Mi történt Etelkával később? 1841-ben özvegy édesanyja elhunyt férje után 10 000 forint kegydíjban részesült. Még ezen a nyáron lányával Balatonfüredre utazott, azzal a céllal, hogy az Etelkának megfelelő férjet „fogjon" a nyári idény csúcsát élő népszerű fürdőhelyen. Több jelölt is akadt, köztük olyanok is, akik Etelka szívét is erősen megdobogtatták. Ezek közül leginkább Szekrényessy József ügyvéd, Széchenyi István gróf korábbi joggyakornoka, a Nemzeti Casino és a Pesti Lovaregylet első titkára váltott ki heves érzelmeket a lányból, ám a fiatal ügyvéd nem volt szalonképes az édesanya számára. Az ellentétes érzések és szándékok végül különös és tragikus egyvelegben oldódtak fel: a füredi nyaralásnak véget vetett az édesanya ott bekövetkezett váratlan halála (1841. augusztus 20.), Etelka pedig nem sokkal később, 1842-ben férjhez ment Szekrényessy Józsefhez. Pesten a fiatal házaspár „nagy házat" tartott, szalonjuk népszerű volt a műveltebb társaság körében. Szekrényessy felhagyott ügyvédi hivatásával, az 1850-es években a Margitszigetet és a Császárfürdőt, az 1870-es években a Rudas, majd a bodajki (Fejér megye) fürdőt bérelte, ebből szerezve jövedelmet. Etelkával kötött házasságából kilenc gyermek született, ezek egyike volt Szekrényessy Kálmán, aki elsőként úszta át a Balatont Siófok, valamint szülei megismerkedésének helyszíne, Balatonfüred között 1880. augusztus 29-án. Slachta Etelka azonban már nem érhette meg fia országszerte ünnepelt bravúrját: 1876-ban halt meg, férje egy évvel élte túl őt.

A tulajdonnevek feloldását szögletes zárójelben jelöltük. Az iratfotókat köszönjük Dominkovits Péternek és D. Szakács Anitának (MNL GyMSML SL).