Mind a költő, mind a rajzoló sok szálon kötődött az 1848–49-es eseményekhez. Barsi József a papi hivatást választotta, és a szabadságharcban nem harcolt. Forradalmi szellemű versei és politikai írásai miatt azonban 1849 januárjában halálra ítélték. Ezt az ítéletet később 20 évi várfogságra változtatták, melyet – Tóth Ágostonnal együtt – Olmützben töltött le. 1856-ban kegyelmet kapott, és nevelői, majd tanári állások után az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkatársa lett. A korabeli sajtóban sok, az oktatásüggyel és statisztikával kapcsolatos cikke jelent meg.

Tóth Ágoston Rafael viszont tevékeny részt vállalt a szabadságharcban. 1848. november végétől Bem erdélyi hadtestének vezérkarába került, később pedig rövid ideig Erdély katonai parancsnoka volt. A szabadságharcban való részvétele miatt az aradi haditörvényszék először halálbüntetést szabott ki rá, de az ítéletet később tizennyolc év fogságra változtatták. Barsi Józsefhez hasonlóan Olmützben raboskodott, és 1856-ban szabadult amnesztiával. Szabadulása után gazdatisztként, majd tanárként dolgozott. 1867-től a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium főmérnöke lett, nevéhez fűződik a minisztérium topográfiai osztályának megszervezése. Hivatali munkája mellett több hadtudományi művet írt, a magyar tudománytörténet pedig őt tartja a modern magyar katonai térképészet úttörőjének.

Tudományos munkásságuk elismeréséül egyébként mind Barsi Józsefet, mind Tóth Ágostont a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Tóth Ágoston festménye Bemről

A két vers emléket állít az Európa-szerte kirobbant felkeléseknek és a magyar szabadságharcnak éppúgy, mint Bem József személyének, mint aki rengeteg szálon kapcsolódik az eseményekhez. Az illusztrációként melléjük készült apró festmény az idős Bem Józsefet, „az öreg Tátit” ábrázolja, ahogy azt a képaláírásban is olvashatjuk. A kép mérete mindössze 2,5 x 3 cm. Érdekesség, hogy Nagy Sándor 1896-ban megjelent Háromszék önvédelmi harca c. munkája közzé is teszi felnagyított, metszetes formában.   A költeményeket azok eredeti sorrendjében közöljük: Csak akarjuk, s erősek leszünk Tarnovban harc közt született villáma a harcnak; Sok helyeken beütött, míg tüze végre kihült. Varsó, Bécs, Erdély jelölik láng-pályafutását. Hűlt hüvelyét Háleb pálma viránya födi. Védelemért egyedül törvényes a harc; csak az illyent Gyilkos gyujtogatás vádja nem éri soha. Más mint védelemért nem vont soha kardot a férfi, Kit Bem Józsefnek monda, míg élt, a világ.

A festmény alapján készült metszet

A vers címe érzékletes főhajtás Józef Zachariasz Bem közmondásosan nagy lelkiereje előtt. Hogy személye és hadvezéri tevékenysége mennyire meghatározó volt a magyar forradalom és szabadságharc során, azt történetírásunk sokszor és sok helyütt tárgyalta már. Ezt a tényt a költemény is csak érintőlegesen említi, de mégis nagyon ötletesen: egybeszövi a forradalmi lángot az altábornagy személyével. „Tarnovban harc közt született villáma a harcnak […] Hűlt hüvelyét Háleb pálma viránya födi.” Tarnów ugyanis az a galíciai város, ahonnan 1846 februárjában a – később egész Európát lángba borító – parasztlázadás kitört. Mint ilyen, valóban „sok helyen beütött, míg tüze kihűlt”. Másfelől viszont Tarnów Bem József szülővárosa is, akinek hamvait az 1920-as évek végéig a szíriai Aleppó, a versbéli Háleb „pálma viránya” borította.

A Tóth Ágoston festményét és Barsi József verseit tartalmazó irat
1526 utáni gyűjtemény – 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye – Személyek szerinti iratok –
Bem József (R 14) – 6. tétel – Nr. 10.

Ide tartozó adat, hogy miután a tarnówi Bem-bizottság 1929-ben sikerrel hazaszállíttatta az altábornagy földi maradványait – az út során természetesen érintették Magyarországot is –, a koporsót a lengyel püspöki kar nem engedte a megszentelt lengyel földbe helyezni. A döntés oka az volt, hogy törökországi emigrációja során Bem József mohamedán hitre tért. „Felállítottak” hát egy mesterséges szigetet Tarnówban, melynek közepén – egy hat korinthoszi oszlopon álló – díszes kőszarkofág rejti Bem József földi maradványait. A szarkofág többnyelvű feliratai közül a magyar így hangzik:  "BEM APÓ, a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére".
 

A második költemény esetében ritka címadási formával találkozunk, mely nemcsak Bem József halálának helyét és napját jelzi, hanem a vers megírásának indokát is. Erre utal az utolsó két sor tartalma is, mely egyébként a névrejtés (akrosztikon) egy különleges módja: mind a „Bizz Erdély és Magyarország”, mind pedig a „Búsulj, Erdély s Magyarország” a Bem nevet rejtik.

Hogy a költemények és a rajz pontosan mikor készültek, nem lehet pontosan tudni. Talán még 1850 decemberében vagy 1851 során, de feltehetően nem sokkal Bem halálát követően.