Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója

Az 1756-ban létrehozott Archivum Regni alapjain, de tulajdonképpen új intézményként 1874-ben jött létre az Országos Levéltár. Az intézmény vezetői a kezdetektől arra törekedtek, hogy a levéltár új, önálló épületbe kerülhessen, eleinte azonban szándékaikat nem övezte siker.

A kormány végül 1911-ben döntött a levéltár új épületének megépítéséről. A terveket Pecz Samu műépítész készítette, haláláig ő vezette a kivitelezést is. A munkálatokat 1913 tavaszán kezdték meg és 1916. május elsején fejezték volna be; a háborús viszonyok miatt az épület végül csak 1918-ra készült el, berendezése és elegáns díszítése pedig csak 1929-re vált teljessé.

A tervezéskori szándékok szerint csak a kutatóterem két főfalára került volna egy-egy alkotás, ezek egyikét Révész Imre művész festette volna meg. A kép ugyan elkészült, de azt a művész a Képzőművészeti Főiskola könyvtárában helyezte letétbe 1924-ben. A jogutód Képzőművészeti Egyetemen azonban sem a képről, sem a letéti eljárásról nem rendelkeznek semmiféle adattal, így az épülettörténet ezen fejezete megíratlan maradt.

Az ez ideig egyetlen ismert kép az épülő levéltárról Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest-képarchívum

Csebray Imre Károly Sátoraljaújhelyen született 1859. január 21-én. Szülei elváltak, ő édesanyjával és húgával Nagyszőlősre költözött. Középiskoláit Debrecenben végezte, majd a Bécsi Képzőművészeti Akadémián (1873–1875), a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, azután ismét Bécsben folytatta művészeti tanulmányait. 1881-től jegyezte képeit Révész Imre néven, hivatalosan 1883-ban kért és kapott engedélyt nevének megváltoztatására. 1882 és 1884 között a Munkácsy-díj első nyerteseként Párizsban a névadó nagy művész mellett képezhette tovább magát. Egyik legismertebb képe a Panem, amelyet 1899-ben festett meg.

Panem A képet ma a Magyar Nemzeti Galériában őrzik. A kép forrása: www.hung-art.hu

1904-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola oktatója volt, 1918-ban a nagybányai művésztelepen tanított, 1920-tól 1932-ig a kecskeméti művésztelep vezetőjeként működött. Az 1930-as években látása megromlott, feleségének 1939. évi halála után 1941-ben lányával gyermekkorának színhelyére, Nagyszőlősre költözött, ahol 1945. február 3-án – a háborús események következtében  – elhunyt.

Révész Imre bécsi tartózkodása óta Thallóczy Lajos történésznek, a bécsi közös pénzügyi levéltár igazgatójának (1857–1916) legbelsőbb baráti köréhez tartozott. Művésztársával, Túry Gyula festővel többször elkísérték Thallóczyt balkáni útjaira, és illusztrációkat is készítettek úti beszámolóihoz. Ennek a baráti körnek volt tagja Csánki Dezső országos levéltárnok, továbbá Károlyi Árpád, a bécsi Házi, Udvari és Állami Levéltár igazgatója is. Ez az ismeretség nagyban, ha nem éppen kizárólagosan, hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti levéltár épületének elkészítésében részt vevő levéltári vezetők barátjukat bízzák meg a tervezett történelmi festmény elkészítésével.

Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök-belügyminiszter az Országos Levéltár új építkezésének kivitelezése érdekében 1911-ben létrehozott egy szakbizottságot, majd „a szorosan vett építkezési ügyek ellátására" 1912 nyarán egy külön építési bizottságot is. Utóbbinak tagja volt Csánki Dezső főlevéltárnok, valamint Thallóczy Lajos és Károlyi Árpád is, de a bécsi levéltárosok gyakran kimentették magukat az értekezleteken való részvétel alól. Csánki, aki hamarosan a levéltár főigazgatója is lett, számos levélben tájékoztatta Thallóczyt és általa Károlyit az építkezés ügyeiről is.

Csánki 1913. január 23-án arra kérte Thallóczyt, hogy a következő bizottsági ülésre feltétlenül jöjjenek el, mert a kutatótermi festmények kérdésében is szükség van egy befolyásos pártolóra: „Pecz Samu épp most járt nálam és jelezte, hogy az Orsz. Levéltár teljesen kész terveit és az ezekre vonatkozó költségvetést a jövő kedden hozza be Horváth Emil államtitkár úrhoz, aki megígérte neki, hogy a jövő péntekre (jan. 31.) az építési bizottságot a tervek és költségvetés tárgyalására egybehívja. Pecz nagyon szeretné és természetesen én is, hogy erre az ülésre úgy Te, mint Árpád lejönnétek, és azért erre igen kérlek benneteket. Pecz különösen azért óhajtaná jelenlétedet, hogy amennyiben a költségvetés alkalmából az épület homlokzatára szánt mellszobrok és a kutatók szobájába szánt két nagy festmény szóba kerülne, legyen egy befolyásos bizottsági tag, aki ezeket védelmébe vegye. Mert én egyedül úgy tűnnék fel, mint aki pro domo beszél."

Thallóczy, Károlyi és Csánki úgy tervezték, hogy a festmény(eke)t majd baráti körük egyik tagja, Révész Imre készíti el. 1914–1915 folyamán előterjesztés készült az építési bizottságnak, majd a belügyminiszternek, aki jóváhagyta a javasolt vázlatot és a megbízandó személyt, akit egyúttal fel is kért a kivitelezésre: „Az új Országos Levéltár kutatótermének egyik oldalára tervezett freskó elkészítése iránt Thallóczy Lajos b.t.t. úr Ő Nagyméltóságával folytatott megbeszélések alapján bemutatott vázlatrajzok közül az új Országos Levéltár építési bizottsága javaslatának figyelembevételével azt a kisebbik és a színezés tekintetében is megfelelő vázlatot fogadom el, amely egy történetkutató tudóst ábrázol, ki előtt Magyarország nagyjai - előtérben Mária Terézia királynővel - megjelennek. Ehhez képest felkérem Nagyságodat, hogy a díjazás megállapítása, illetve a szerződés megkötése céljából ajánlatát hozzám mielőbb beadni szíveskedjék."

Ezt követően Révész Imre a kivitelezés feltételeiről és a bérezés körülményeiről is javaslatot készített, azt a bizottság támogatta, így végül a belügyminiszterrel kötendő szerződésbe is ez került bele. A képet eredetileg 1917. május 1-jéig kellett volna a művésznek elkészítenie, amelyért 12 000 koronát fizettek volna. Ebből Révész 3000 koronát a szerződéskötéskor, 3000 koronát egy év múlva, 6000 koronát pedig a kép átadása után kapott volna. A szerződést 1915. december 4-én írták alá a felek. A kép azonban még 1919-ben is csak készült a műteremben.

Az 1854 és 1921 között megjelent Vasárnapi Újság cikkeivel és képanyagával a korszak kimagasló, sok esetben hiánypótló forrása. A kortárs művészvilág tevékenységébe engedtek bepillantást a műtermi beszámolók („Művészek otthonukban"; „Mi készül a műteremben?"). 1919-ben a Képzőművészeti Főiskola hat festőművészének műhelyében folyó munkáról tudósított Paál Jób: „Az Andrássy úti képzőművészeti iskolában szintén hidegek a műtermek. Csak néha kerül fa a kályhába. Ilyenkor azután még szorgalmasabban folyik a munka. Révész Imre egy fiatalt is megszégyenítő ambícióval dolgozik. Három nagyobb képe van munkában. Az egyik hatalmas vászon az országos levéltár megrendelésére készül. Ez a kép a levéltár kutatószobájában nyer majd elhelyezést. A hatalmas vásznon az előtérben ül a kutató tudós, elgondolkozik és képzeletében felvonulnak sorra a magyar história nagy alakjai: Nagy Lajos, Mátyás, a tudós és az igazságos, Bocskay, Rákóczi Ferenc, Pázmány Péter, meg a többiek, akiknek lelkéből kell nekünk most erőt meríteni a nemzet újjászületésének nagy korszakában. A történelmi milieut feledtetik a művész többi képei. Ezeken él a magyar föld dolgos embere: az alföldi paraszt, akit kevés művész rajzol úgy meg, mint Révész Imre." (Vasárnapi Újság, 66. (1919) 32. szám, 370. 1919. december 14.)

A cikkben jelent meg az egyetlen kép, amely legalább részben bemutatja a majdnem kész alkotást, a tudósítás pedig az ábrázolt történeti személyekről is további információval szolgál. A fénykép eredetije ma magángyűjteményben található, amelyet Sümegi György művészettörténész jóvoltából mutathatunk most be. A látogatás alkalmával több felvétel is készült, egy másik beállítás kétféle kivitelezésben a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található.

Magángyűjtemény, a Vasárnapi Újságban megjelent felvétel eredetije

A levéltár építése ugyan 1918-ban befejeződött, de berendezése, díszítése és a levéltári anyag beköltöztetése az 1920-as évek végéig elhúzódott. A levéltár díszítésében (a tartalmi kérdésekben és a szükséges pénzügyi források előteremtésében egyaránt) gr. Klebelsberg Kuno játszotta a legnagyobb szerepet. Kísérletképpen zártkörű pályázaton felkért négy fiatal művészt, hogy elképzeléseiket mutassák be, de a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács bizottsága az elkészült pályamunkákat nem tartotta méltónak az épülethez. Ekkor a tapasztalt művészek felkérése mellett döntöttek, végül ennek nyomán kapta meg a megrendelést Dudits Andor festőművész.

1923. augusztus 22-én Révész Imre kérvénnyel fordult Klebelsberghez, hogy a kép utolsó részletét fizessék ki, és akkor ő átadja a képet. Ebben az időben az értékéből már jelentősen veszített a korona, így a hátralékos 6000 korona a kép beszállítására sem lett volna elegendő. A miniszter méltányosságból 300 000 korona kifizetését engedélyezte a művésznek, ez meg is történt, a kép azonban ezután sem került a levéltárba.

Csak bízhatunk abban, hogy egyszer a kép előkerül.

A cikk rövid előzetese a Révész-kép történetét eredeti dokumentumokkal bemutató tanulmánynak, amely az Archívnet 2015. februári számában jelenik meg.

A szerződés képszerkesztési munkálatait Czikkelyné Nagy Erika végezte.

Köszönet illeti Szűcs György és Sümegi György művészettörténészeket, akik hasznos tanácsaikkal segítették anyaggyűjtésemet.