70 éve jelent meg a Ludas Matyi szatirikus hetilap
„A Ludas Matyinak, mint szatirikus lapnak szinte korlátlan lehetőségei vannak arra, hogy viccel, gúnnyal, a szatíra bátor, éles fegyverével mutassa meg társadalmunk még meglévő rendellenességeit, segítséget nyújtson a hibák megszüntetéséhez, de ugyanakkor helyes témaválasztásával a hibák bátor feltárásán keresztül nevelje is a dolgozókat." - derül ki egy, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldött feljegyzésből.
A lap elsődleges célja a nevettetés és a szórakoztatás volt. Nevét Fazekas Mihály Lúdas Matyi című, 1817 júniusában megjelent, népmesei szálakkal átszőtt elbeszélő költeménye ihlette. Az újság nevét egy, a Fészek Kávéházban megrendezett ötletbörzén Gábor Andor (1884-1953) regényíró, költő és humoristától kapta, aki 1945-ben Moszkvából tért haza, és az induló újság programját adta.
1867-től, öt éven keresztül, azonos címmel már megjelent egy hasonló élclap, A magyar nép mulattató képes újságja alcímű ős-Ludas. Ennek a lapnak a főszerkesztője Mészáros Károly volt, akit két év börtönbüntetésre ítéltek egy Ferenc Józsefet megfeszített Krisztusként ábrázoló karikatúrája miatt.
A második világháború után, a súlyos papírhiány ellenére a Ludas Matyi 200 000 példányban jelent meg, amely néhány év múlva a 400 000-et is meghaladta. Az első szám két pengőbe került. Az újság színes volt, a kor hangulatának megfelelően a vörös szín dominált, illetve annak halványabb árnyalatai. Sok oldal takarékossági szempontból nem kapott színezést. A lap terjedelme 1945 és 1956 között nem haladta meg a nyolc oldalt. A Ludasban hosszabb-rövidebb írások, karcolatok jelentek meg, és volt levelezési rovata is. Egyes szerzők, karikaturisták bizonyos témakörre szakosodtak, amelyeknek általában stabil helyük volt a lapban. Ilyen volt például az üzemi humor, a mezőgazdasági rovat, a külpolitikai, illetve a kulturális oldal. Rendszeresen készültek rajzos tudósítások egy-egy üzem, termelőszövetkezet életéről. Állandó, beszélő nevet viselő figurákat alkalmaztak, például „Reakczy Jóska": a régi rendszer képviselője, „Ötletes Ödön": a pozitív népi figura, „Zsíros gazda, Hájas gazda feleségeikkel": a kulákok, „Lógós Lali": a rossz munkaerő, „Öntelt Ödön": a rossz vállalatigazgató vagy munkás, „Uncle Sam": az Amerikai Egyesült Államok, „John Bull": az Egyesült Királyság, „Vilhelmina": az NSZK megszemélyesítője és „Jucika": a bögyös szépség.
A lap alkotó munkatársi gárdája rövid idő alatt élvezetes, népszerű lappá tette a Ludast. A korszak politikai szereplői hálás témát szolgáltattak a humoristák és karikaturisták számára, mint például az újjáépítést irányító Vas Zoltán és Gerő Ernő vagy a keresztes lovagként ábrázolt Rákosi Mátyás. Ezen időszakban a lap aktuális témái között szerepelt az igazolóbizottságok működése, a közellátási nehézségek problémái vagy éppen a hiperinfláció, a versenymozgalom, az évfordulók és jubileumok megünneplése. A lap kezdettől a kommunista párthoz, illetőleg 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártjához kötődött. A politikai élcek a nem kommunista politikusokat és pártokat vették célba, pellengérezték ki, a kommunista politikusokat csak dicsérő jelzővel illették.
Az orgánum rövid idő alatt a pártállam hivatalos hetilapja lett. A többi újsághoz hasonlóan követlen pártirányítás alatt állt, megkapta az aktuális agitációs feladatokat és kampánytémákat, ami állandó konfliktust jelentett a párt megfelelő szervei és a lap dolgozói között. A hetilap megpróbált eleget tenni az elvárásoknak, a megjelent karikatúrák azonban sok esetben sértették a kifigurázott személyt vagy témát, melynek következménye egyetlen esetben sem maradt el. 1946. február 25-én például a Magyar Távirati Iroda arról tudósított, hogy a belügyminiszter a Ludas Matyi megjelenését az ország külpolitikai érdekeit sértő közleménye miatt egy hétre betiltotta.
A koalíciós korszak, illetve a folyamatosan szűkülő parlamentarizmus felszámolása után a lapot egyre több bírálat, betiltás, fegyelmi eljárás, megrovás, pénzbírság érte, ami az ötvenes évek elején megkeserítette a karikaturisták életét. Ennek alátámasztására bemutatunk egy 1951. szeptember 5-én keltezett levelet, melyet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (a MÚOSZ) küldött a Népművelési Minisztérium Tájékoztatási Főosztályának. A levél kifogást emelt az augusztus 30-ai számban elkövetett politikai hibák miatt, s a pénzbüntetésen túl felhívta a szerkesztőség figyelmét az éberség gyengeségére, s arra, hogy „a jövőben hasonló hibák ne történjenek". A lap tömegkapcsolatának előmozdítása érdekében pedig „Ludas Matyi levelező és olvasóértekezletet" hívott össze, melyen Gádor Béla főszerkesztő beszámolt a szerkesztőség munkájáról, és kikérte a megjelentek véleményét a hetilapról. A levél pozitív kicsengéseként jelezte, hogy „a fenti intézkedésekkel egy lépést teszünk előre a Ludas Matyinál sorozatosan ismétlődő politikai hibák megakadályozása érdekében".
Az irat jelzete: MNL OL MK-S 276. f. 89. cs. 211. ő. e. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály iratai)
A Magyar Újságírók Szövetségének főtitkára által a Lapkiadó Vállalathoz küldött másik levélből egy újabb fegyelmi eljárás ügye bontakozik ki. A 35. számban ismét a címlappal adódott probléma, ugyanis Szűr-Szabó József gabonabegyűjtést ábrázoló képén „földművesszövetkezeti begyűjtő" helyett „termelőszövetkezeti begyűjtő" szerepelt, amit az ellenőrző Tabi László, Gádor Béla és Gergely Miklós szerkesztők nem vettek észre. A MÚOSZ első ízben ekkor alkalmazott pénzbüntetést a Ludas Matyi szerkesztőségével szemben, melyet megosztva kellett a Lapkiadó Vállalat szociális alapjára befizetniük az ellenőrzést elmulasztóknak.
Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 89. cs. 211. ő. e. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály iratai)
Alig telt el egy hónap, amikor a Magyar Újságírók Szövetsége újabb, fegyelmi ügyben hozott elmarasztaló határozatot. Ennek szenvedő alanya Szegő Gizella, a Ludas Matyi „egyik legrégibb karikatúra rajzolója", az október 18-án megjelent újság címlapjának készítője volt, aki „súlyos politikai hibát" követett el a félreérthető címlappal, mivel az alkalmat adott arra, hogy az ellenség vicceket gyártson a november 7-ei munkaversenyről. Szegőt figyelmetlensége miatt megrovásban részesítették, de erkölcsileg felelősségre vonták Gádor Béla felelős szerkesztőt is, és az okozott anyagi kár megtérítésére kötelezték. A határozat leszögezte: a hetilap munkatársainak feladata, hogy „tanuljanak az elkövetett hibából, keményen küzdjenek a szerkesztőségben többeknél megmutatkozó, kommunista újságíróhoz nem méltó önelégültség ellen, fejlesszék a bírálatot és önbírálatot, fokozzák marxista-leninista képzettségüket, fordítsanak nagyobb gondot az egyes munkatársak észrevételeinek megtárgyalására". Okulásként a fegyelmi határozatot megküldték a budapesti lapok szerkesztőségeinek is.
Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 89. cs. 211. ő. e. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály iratai)
A fentiekben bemutatott fegyelmi ügyek egyértelműen jelezték a lap pártirányítását, s azt, hogy a pártpropaganda szolgálata kiemelt feladatként hárul a lapra. Ezt az is megerősíti, hogy ebben az időben előfizetés nélkül csak úgy lehetett Ludast vásárolni, ha mellé egy, a Szovjetuniót bemutató Fáklya című újságot is vett az olvasó.
A sorozatban elkövetett „politikai hibák" megakadályozására 1951-ben a Magyar Újságírók Szövetsége megvizsgálta a Ludas Matyi szerkesztőségének munkáját a lap megjelent példányszámainak tartalma alapján, s azt, hogy a hetilap milyen mértékben tölti be politikai feladatát, melyek a lap erős oldalai, s mik a hiányosságai. A bírálatban több újságíró is részt vett. A bírálat szerint a Ludas Matyi erős oldala a lap technikai előállítása, külső kiállítása és külalakja, a címlaprajzok és a külpolitikai jellegű karikatúrák. A lap hiányosságai közé tartozik, hogy a lap írott anyaga alacsonyabb színvonalú, mint az illusztrációk, a rajzok, a karikatúrák. A pártbeli visszásságok kigúnyolása helyett a lapnak az ellenség leleplezése felé kellene fordulnia, s azok számára is érthetően és szemléletesen kellene írnia, akik „politikával nem foglalkoznak, akik más újságot nem igen olvasnak, akik általában nem jártasak a kül- és belpolitikai kérdésekben".
Az irat jelzete: MNL OL M-KS 276. f. 89. cs. 211. ő. e. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály iratai)
A Ludas Matyi az 1956-os forradalom idején nem jelent meg, majd közel fél éves szünet után, 1957 februárjában indult újra, új szerkesztőkkel, új vezetőséggel. Az újraindítás körülményei jól mutatták, hogy a kádári vezetés tudatában volt a hetilap jelentőségének a hivatalos politikai propagandában. A lap kinézete megváltozott, költségtakarékossági szempontból puritánabb lett, de formátuma változatlan maradt. Tabi László, az új főszerkesztő már kevésbé szolgaian kötötte magát a pártvezetés által megkövetelt témákhoz, gyakran fordult aktuális, közérdeklődést kiváltó témákhoz, mint például a disszidálás. A Nyugat kigúnyolása is megszűnt. Új karikaturisták jelentek meg, így Peterdi Pál, Somogyi Pál, Szilágyi György, de szépírók is publikáltak a lapban, mint Illyés Gyula vagy Kónya Lajos. A Ludasban jelent meg először Örkény István klasszikus novellája A költészet hatalmáról. A következő években, rendszerhűsége ellenére a lap többször feddést kapott a politikai vezetőktől.
Az 1960-as években a Ludas hangvétele, arculata, személyi összetétele megváltozott. A szájbarágós politikai propaganda helyett a hétköznapi élet felé fordult, a rajzok többsége is ezt mutatta be, például káromkodó utasok, áruhiány, silány termékek, fogyasztás, igénytelen környezeti kultúra.
Az 1970-es évektől a Ludas Matyihoz kötődik a hivatalos politika és a vezetés csipkelődő, szeretve-bírállak hagyományának a bevezetése, mely a '70-es évek közepétől élte virágkorát.
A nyolcvanas években forgalomba került a havonta megjelenő Ludas Magazin és a Tollasbál című pajzán periodika. A nyolcvanas évek végén már riválisa is akadt a Ludas Matyinak: Új Szabad Száj, Hócipő. A rendszerváltozás időszakában az ekkor is népszerű Ludas Matyi megpróbált kiszakadni a Hírlapkiadó Vállalat kötelékéből, ami nem teljesen sikerült. A Hírlapkiadó Új Ludas néven új hetilapot indított 1990-ben, így párhuzamosan mindkét újság megjelent. 1992-től a lap példányszáma rohamosan csökkent, az előfizetések elmaradtak, s a Ludas Matyi végleg megszűnt.
Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika
Felhasznált irodalom:
Takács Róbert: Nevelni és felkelteni a gyűlöletet. Médiakutató, 2003. tavasz
Új hozzászólás