1444. november 10-én történt a várnai csata

I. Ulászló

Az 570 éve lefolyt várnai csata azon történelmi epizódok sorába tartozik - történelmünkben több ilyen is említhető - amelyről akkor is érdemes megemlékeznünk, ha maga az esemény veszteséggel zárult is. Az 1444-es ütközet, melynek során a magyarok, lengyelek, havasalföldiek, németek, litvánok, csehek, bosnyákok, ukránok, bolgárok, szerbek, horvátok és pápai katonákból álló európai sereg I. Ulászló magyar-lengyel király (1440-1444) jogara és Hunyadi János vezérlete alatt vette fel a harcot II. Murád oszmán szultán hadaival, valóban óriási veszteségekkel járt: a nagy túlerőben lévő török sereget nem sikerült megfékezni - ezzel átszakadt a védvonal, így továbbjuthattak Európa belsőbb területei felé. Maga I. Ulászló király is elesett a harctéren, bár a kortársak még sokáig nem hitték el elhunytának hírét. A csatára való felkészülés és a harcba bocsátkozás azonban mégis meghatározó jelentőségű volt.

1924-ben, 480 évvel a csata után Várnában - többek között a törökellenes oldalon harcolók akkori utódállamai vezetőinek meghívásával - Bulgária ünnepséggel és emlékmű felállításával emlékezett az eseményre. A Magyar Távirati Iroda többízben tudósított már a szervezés fázisáról is: „Várna városa nagy előkészületeket tesz annak az emlékkőnek a leleplezési ünnepélyére, amelyet a várostól négy kilométernyire fekvő dombon, Ulászló magyar király sírján emeltek. A kő két gránittömbből áll, amelyek piramist alkotnak. Rajtuk latin felírásban olvasható a király neve és a halálára vonatkozó utalás. A piramist bolgár, magyar és lengyel címerek díszítik. Az emlékművet a közmunkaügyi miniszter a városnak ajánlotta fel. Az emlékünnepet a várnai régészeti intézet rendezi. [...]" (Magyar Távirati Iroda, Napi hírek, 1924. november 8. 5. kiadás)

Az emlékmű Várnában

Az említett kő annak a kialakítandó nagyobb emlékműnek az alapköveként szolgált, amelyet Bulgária a csata emlékére később kívánt felállítani. Az MTI az alábbiak szerint tudósított az ünnepség napjáról:

Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak - Sajtó Levéltár - Magyar Távirati Iroda Rt. Napi tudósítások (K 428) a. sorozat 1924. november 12. szerda 6. kiadás 6. oldal

Az emlékhelyről a végleges emlékmű elkészültéig sem felejtkeztek el: az MTI 1933 nyarán arról tudósított, hogy a Várnában élő, illetve az ott időző magyarok ünnepséggel emlékeztek a csatára, amelyen a szintén ott nyaraló Habsburg-Lotaringiai József Ferenc királyi herceg, József nádor dédunokája (1895-1957) is megjelent családjával, illetve beszédet is mondott.

Az emlékhely 1935-re kibővült, ekkor emlékparkot alakítottak ki és elkészült Ulászló mauzóleuma. Az átadó ünnepséget ez alkalommal is jelentős előkészítő munka előzte meg, a részvételre Horthy Miklós kormányzót, Borisz bolgár királyt és Ignacy Mościcki lengyel köztársasági elnököt is felkérték, mellettük a közélet jelentős személyiségei és magas rangú tisztjei, megyei és városi tisztviselők is meghívást kaptak. A bolgár posta alkalmi bélyegsorozatot adott ki Hunyadi János és Ulászló portréival és egy csataképpel. A lapokban előzetesen több beharangozó cikk jelent meg az eseményhez kapcsolódóan, illetve a Szófiai Lapok Egyesülete fényképes különkiadást szentelt az ünnepségeknek a király és a hadvezér mellett a magyar, a lengyel és a bolgár államfők arcképével. A kiadásban cikk jelent meg Tosev bolgár miniszterelnök tollából a közös emlékezés szükségességéről, és külön ismertető szólt Ulászlóról, illetve Hunyadi Jánosnak a bolgár folklórban betöltött szerepéről.

Az ünnepségre - a korabeli magyarázat szerint tekintettel arra, hogy egy harci eseményre emlékeztek - a magyar fél részéről katonai küldöttség érkezett. A napról így tudósított az MTI:

MNL OL Polgári kori kormányhatósági levéltárak - Sajtó Levéltár - Magyar Távirati Iroda Rt. (K 428) a. sorozat Napi tudósítások 1935. augusztus 4. 6. kiadás 6. oldal

Az estét a lengyel és magyar küldöttség színházban töltötte, ahol a két nemzet himnusza után magyar és lengyel zenedarabok szerepeltek műsoron. Az előadás után Várna polgármestere adott vacsorát a tengerészeti kaszinóban. Az MTI elismeréssel adózott a bolgárok felé amiatt, hogy a világ érdeklődését a magyarok Európa védelmezésében tett szolgálataira terelte, kiemelve e tettek jelentőségét.

Az ünnepségek fogadtatása - a szintén meghívott, de a meghívást elutasító - Törökország és kisantant tagállamok részéről (a várakozásoktól nem eltérően) meglehetősen negatív volt. Az érdekellentéteknek megfelelően Törökország a szervező ország ellen fogalmazott meg kritikát, míg a kisantant országai különösen Lengyelország csatlakozását ítélték el a részükről „bolgár-magyar" tüntetésként értékelhető találkozóhoz.

A Varsói M. Kir. Nagykövetség az alábbi jelentést küldte a Külügyminisztériumnak az eseményről:  

A szívélyesnek mondható viszony a bolgár és a magyar fél között nem volt új keletű. Az újabb kori magyar-bolgár kapcsolatok valamelyes erősödése a dualizmus kezdeti időszakához nyúlik vissza. A kereskedelmi összeköttetés fejlesztése mellett főként a kultúra és tudomány - történelem, néprajz, nyelvészet, régészet és biológia stb. - területén alakult ki érintkezés. Például Bartók és Kodály kutatásaikban a bánáti és balkáni bolgár népdalok aszimmetrikus ritmusához nyúltak vissza, jelentősebb bolgár régészeti feltárásokban magyar tudósok is közreműködtek, számottevő nyelvészeti viták folytak a szláv jövevényszavak északi (cseh), illetve déli (bolgár) eredetét illetően, ugyanakkor a bolgár tudósok segítettek a magyar nyelv török elemeinek feltárását célzó kutatásokban. Szintén jelentős volt a nagyszentmiklósi kincs és a protobolgár régészeti emlékek feltárásában való részvétel, a magyar honfoglalás, vagy éppen Bizánc és Simeon bolgár cár viszonyának kutatása. Hogy a természettudomány területét is említsük: magyar botanikusok és zoológusok járultak hozzá Bulgária élővilágának tudományos elemzéséhez.

A politikai kapcsolatok a dualizmus időszakában a mindkét felet érintő szerb és az orosz hatás ellensúlyozása okán válhattak zavartalanná. Az első világháborút lezáró versailles-i békék sem hoztak változást: azután a kisantant, illetve a balkáni antant gyűrűjéből történő kitörés volt összekovácsoló érdek. A két állam mindkét világháborúban egy oldalon harcolt és vesztett.

Az 1935-ben felavatott emlékpark és mauzóleum a 20. század harmincas és negyvenes éveiben is rendszeresen szolgált emlékünnepélyek színhelyéül. A park ma is látogatható; felújítására és jelentős kibővítésére 1964-ban került sor.

A Külügyminisztérium Levéltárából származó irat felkutatásáért Fiziker Róbert történész-levéltárost, külügyi referenst illeti köszönet.
A bolgár-magyar kapcsolatok áttekintéséhez Penka Pejkovszka kutatásait használtuk fel.
Az irat szkennelését Czikkelyné Nagy Erika végezte.