Hírek

Az egri protestáns felekezet egyházzá szerveződésére a 19. század második felében került sor. A török hódoltság után Egerben egyáltalán nem volt református gyülekezeti élet, mindössze az egri vármegyei börtönben raboskodók lelki gondozását látta el az önálló anyaegyházzá akkor váló maklári református egyházközség lelkésze. Az egri protestánsok lélekszáma a 18 ezres város lakosságának számához viszonyítva 1850-ben is elenyésző, a népszámlálás alkalmával mindössze 16 fő reformátust és 17 evangélikust találtak.

A második világháborút követően, 1947-ben, újjáépítési célból elindult hároméves tervet 1949-re sikeresnek ítélte és lezárta a Magyar Dolgozók Pártja. Már ebben is kiemelt szerepet kapott a nehézipari létesítmények helyreállítása, fejlesztése, bővítése, valamint új ipari létesítmények létrehozása.

Mindannyiunkban megvan az érdeklődés csírája aziránt, hogy kik voltak az elődeink, hol laktak, mivel foglalkoztak, miben hittek, milyen sors jutott nekik. A személyes történelmi emlékezet alapja a családi emlékezet, amely az egymást követő generációk hagyományozásával folyamatosan épül. Őseink kiléte és személyes története a mi történetünk is, ezért megismerése természetes igény. Bár a felmenők iránti érdeklődésnek vannak gyakorlatias okai is, az esetek döntő többségében ez inkább érzelmi. Sokszor idős korban nő meg az érdeklődés a család múltja iránt: egy élet értelmét, eredményeit szeretnénk tágabb kontextusba látni és gyakran szerepet kap a gyerekkor, a szülők, nagyszülők iránti nosztalgia is.