Millenniumi oklevél „Heves megye közönségének szíves készségéért mellyel mint kiállító, az emlékek sorozatát gyarapította.”

1896. május 2. és november 3-a között a magyar nemzet pazar ünnepet ült, a honalapítás ezredik évfordulóját. A fenti dokumentum a millenniumi ünnepségek emléke, egyike annak a több mint 2900 elismerő oklevélnek, melyeket a mintegy 26000, az ezeréves Magyarországot bemutató kiállító között osztottak ki 120 évvel ezelőtt.

A millenniumi évforduló megünneplésének gondolata a 19. században hosszú időn keresztül foglalkoztatta a kormányzatot és a közvéleményt. A kultuszminisztérium 1882-ben felszólította a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy állapítsa meg a honfoglalás évét. Az Akadémia szakvéleménye a honfoglalást 888-900 közé tette, az ünnepségek időpontjáról pedig a kormány döntött. Nagyszabású tervek, elképzelések egész sora után végül elfogadták az 1892. évi II. törvénycikket, amely kimondta, hogy 1895-ben Budapesten általános nemzeti kiállítást rendezzenek. Később kiderült, hogy a tervezett munkákat nem lehet addig befejezni, így egy évvel elhalasztották a honfoglalás évfordulójának megünneplését. A millennium éve végül az 1896-os esztendő lett, május 31-én pedig az 1896. évi VII. tc. révén a törvényhozás rendelkezett a honfoglalás emlékének törvénybe iktatásáról is. A halasztás hátterében az állt, hogy a kormány több fontos építményt kívánt átadni az ünnep alkalmából, melyek egy része 1895-re még nem készült volna el. A reprezentáció része volt a Mátyás-templom megújítása, a Halászbástya, az Országház, a Kúria, az Iparművészeti Múzeum, a Vígszínház, a Feszty-körkép, a vásárcsarnokok, a Nagykörút, a kis földalatti, új Duna-híd, a Vaskapu átadása.

A Heves megyei elképzelések számos szállal fűződtek az országos felkészüléshez. Ilyen kezdeményezés volt többek között a tiszafüredi, Árpád seregeinek az egyek-dorogmai révnél történt átkelése emlékére felállított emlékoszlop, mely szorosan összefüggött a honfoglaló hét vezér tiszteletére az ország hét szimbolikus pontján felállított emlékművel. A vármegye néhány vonatkozásban azonban önállóan is kezdeményezett, melyek közül kiemelkedett a vármegyei közgyűlés 1886. július 27-28-i határozata, amely szerint „hazánk ezredéves ünnepének emlékére" megíratja saját történetét. A munkával Szederkényi Nándor országgyűlési képviselőt és Balássy Ferenc maklári plébánost bízták meg. Szederkényi szerkesztésében négyből három kötet időben el is készült, de a kezdetektől a mohácsi vészig terjedő kötet a plébános betegeskedése miatt csak az ezredév után jelent meg. A millennium alkalmából a vármegye törvényhatósági bizottsága elhatározta „Eger vára Dobó általi hősies megvédésének képekben való megörökítését, s a művészre bízva a kép méreteit, e célra 5000 forintot szavaz meg”.  Eger 1552. évi ostromát Körösfői-Kriesch Aladár 1900-ban fejezte be. Bár a kompozícióval a festőművész Budapesten, a téli tárlaton elnyerte a Vaszary-díjat, a vármegye közösségének körében a mű nem aratott osztatlan sikert sőt, értékelésében még az Országos Képzőművészeti Tanács is megjegyezte, hogy „nem teljes benne a históriai hangulat”. A festménynek hányattatott sorsa is lett, a közelmúltban restaurált alkotás pedig jelenleg az egri városháza tanácstermét díszíti.

A megyeszékhelyen az ünnepségek 1896. május 2-án kezdődtek. A megyeházára kitűzték a nemzeti lobogót, ünnepeltek az iskolák, az egyházak és 11-én a vármegye díszközgyűlése is. A szőnyegekkel, az ország címerével és nemzeti zászlókkal gazdagon díszített lépcsőház fordulóinál díszegyenruhás megyei hajdúk álltak kivont karddal, a közgyűlési terem pedig megtelt a bizottsági tagokkal, élükön Samassa egri érsekkel. A főispán megnyitója után következett az ékesszólásáról ismert Zalár József ünnepi beszéde. A közgyűlés hódoló feliratot küldött a királyhoz s elhatározta Ferenc József arcképének megfestését a közgyűlési terem részére. Eger város ünnepsége május 14-én a Szent István-szobor környékén a várban folyt le, ezt követte délután az érsekkerti mulatság, este a katonai zenekar dísztakarodója s a város fényes kivilágítása.

Budapesten június 8-án reggel kilenc órakor a Vérmezőről díszmenet indult, mely a koronát a Mátyás templomból az Országházba vitte.  Heves vármegye küldöttsége Dobó-korbeli hadi öltözetével általános feltűnést keltett és tetszést aratott a százezrekre rugó nézőközönség körében. A fővárosi lapok elismerően nyilatkoztak a hevesi lovas díszbandériumról, melynek minden tagjai kék selyem atillát, páncélinget, párduckacagányt és tollas sisakot viseltek.

A millenniumi kiállítás történelmi csoportjában látható volt Dobó síremléke, a líceum könyvtárából többek között egy 1305-ből való kéziratos breviárium, a csillagvizsgálóból Sisson Dallon-féle távcső, a régiségek között a tiszabői gót harang a XV. századból, a fegyverek között I. Lipót arcképével ellátott elefántcsont lőportartó, a székesegyház részéről Stradivari hegedűk, a ciszterciek részéről ódon thuribulum, a Történelmi Főcsoport pedig a Körmendy család 1572. évi címeres nemeslevelét kérte a vármegye levéltárától.  A kiállításon saját pavilonja is volt a vármegyének, melynek kapuja a vármegyei székház 18. század közepén készült és joggal csodált kovácsoltvas Fazola-kapuja volt.

A millenniumi ünnepségsorozat az osztrák-magyar kiegyezés hosszú folyamatának csúcspontjaként is tekinthető. 1867-ben a kiegyezést a magyar társadalom elenyészően kis része fogadta el és törvényesítette, a többség a magyar ügy és a 48-as forradalom öröksége elárulásának tekintette, ami mély és tartós töréseket okozott a magyar társadalomban.

Három évtizeddel később viszont annak a vármegyének a képviselőtestülete, mely az 1860-as években a leginkább ellenállt, ahová a kormány a rendszer stabilizálása érdekében királyi biztost kellett kiküldjön, 1896. május 11-i díszközgyűlésén „egyértelműen és nagy lelkesedve elhatározta, hogy a történelmi események emlékére és alattvalói hódolata jeléül Őfelsége, I. Ferenc József Magyarország dicsőségesen uralkodó apostoli királyának arcképét tanácskozási termében elhelyezteti”.

Közzétette: Varga Zsolt
                    levéltáros

Felhasznált irodalom:

Kőváry László: A Millenium lefolyásának története és a millenáris alkotások, Budapest 1897
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye, Budapest, 1909

Felhasznált források:

MNL HML IV.402/a Heves Vármegye Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei
MNL HML IV.404/a Heves Vármegye Alispánjának iratai