Veszprém vármegye kincsestára 41. – Iskola az 1956-os forradalom idején

1955 tavaszán Nagy Imrét Rákosi Mátyás váltotta és ez az oktatáspolitikában is változást hozott. A közoktatás keretei szigorodtak, az elmúlt néhány évhez képest ismét hangsúlyosabb lett az ideológiai nevelés. A helyzet lehetetlenségét jól mutatja, hogy 1956 tavaszán a pártközpontban az egyik legfőbb gond az volt, hogy a tanárokat és oktatókat az iskolákban „elvtárs” megszólítással illessék a diákok. Nyáron – az SZKP XX. kongresszusa és Rákosi menesztése után – újabb változásokat készítettek elő az oktatásban, az iskolák törekedtek arra, hogy alkalmazkodjanak az új körülményekhez.[1] Mindezek fényében 1956/57. tanévben a Vegyipari Technikum ekképp készült az új tanévre: „Az 1956/57. tanévet hazánk szocialista fejlődésének olyan szakaszában kezdjük meg, amely politikai, gazdasági és kulturális életünk új fellendülését jelenti. Párthatározataink tartalmukban és hangjukban a XX. kongresszus szellemét tükrözik, azt az új szellemet, amelyet nevelőink és tanulóink őszinte örömmel és egyetértéssel tettek magukévá. Az új tanévben az előző évek célkitűzései mellett fokozatosan előtérbe kerül a tanulóifjúság túlterhelése és világnézeti, erkölcsi politikai nevelése.”[2] A nyári értekezletek során a tantestület még nem láthatta előre az őszi eseményeket, 1956 szeptemberében a terveknek megfelelően kezdődött a tanítás.

Az október végi hírek és események izgalmat keltettek az iskolákban is. A városokban és községekben zajló tüntetések, sztrájkok és megmozdulások, majd a szovjet csapatok érkezése sok szülőt és pedagógust arra késztetett, hogy a gyermekeket haza küldjék. A legtöbb intézményben a rendkívüli helyzetre való tekintettel október utolsó hetétől szünetelt a tanítás. A Vegyipari Technikum tantestülete így foglalta össze az őszi eseményeket: „Az 1956/57. tanév kezdetén úgy látszott, hogy a technikum személyi és tárgyi ellátottsága biztosítva lesz a tanévre […]. Az 1956. október 23. utáni események jelentős kiesést okoztak [az] iskola oktató nevelőmunkájában, 1956. október 26-án volt az utolsó rendes órarend szerinti tanítás. A tanulók legnagyobb része 1956. november 4-e után hazautazott és november végén december 20-ig csak korrepetálásszerűen foglalkoztunk a részletekben beérkezett tanulókkal.”[3]

A jegyzőkönyvekben csupán az intézményt közvetlenül érintő ügyekről tettek említést, a diákok és tanárok iskolán kívüli tevékenységeit nem jegyezték fel. Így az iratokban nincs szó arról, hogy a tanulók és nevelőik részt vettek-e a tüntetéseken, továbbá nem számolnak be a gyászszertartásról, amelyet október 29-én a Vegyipari Technikum diákjai szerveztek nemrég érettségizett diáktársuk, Szalai István emlékére, aki az október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz áldozata volt.[4]

Beszámoló Szalai István temetéséről.

(Nemzeti forradalmunk Hőse. Veszprém Megyei Népújság, 1956. október 30. 3.)

Nemcsak az októberi eseményekre kellett az iskoláknak reagálniuk, hanem az oktatáspolitikai változásokra is. A forradalom hatására az Oktatásügyi Minisztériumban ugyanis nekiláttak az oktatás átalakításának. A tervek szerint az általános iskolai és középiskolai történelemtankönyveket ki kellett vonni a forgalomból, az irodalom- és földrajzkönyvek szovjet vonatkozású részeit el kellett hagyni, továbbá biztosítani kellett valamennyi oktatási intézményben a szabad vallásoktatást. Az orosz nyelv kötelező oktatását meg akarták szüntetni, lehetőséget biztosítottak az idegen nyelv fakultatív megválasztására.[5] Veszprém megye iskolái többek között a sajtóból értesültek a változásokról.[6]

Az ingatag politikai helyzet, majd a szovjet csapatok megjelenése bizonytalanságot hozott a mindennapokba. 1956 utolsó hónapjaiban az iskolai és tanulmányi fegyelem problémássá vált: „a fegyelmi helyzet az október 23-i események után meglazult. Ezt a november december hónap során tartott korrepetálások során már tapasztalhattuk, amikor a tanulók az üzemi sztrájkok példáját igyekeztek követni és igen rendszertelenül jártak az iskolai foglalkozásokra. Mikor január hónapban újra megkezdtük a rendszeres tanítást, néhányan még mindig pár napos késéssel jöttek arra való hivatkozással, hogy olyan híreket hallottak, hogy Veszprémben még bizonytalan a helyzet. A IV. b. osztály január 24-én történt engedélynélküli eltávozása és az ugyancsak a IV. b. osztályban történt tanítási óra alatti kártyázás egy-egy kirívó példája ennek.”[7] A IV. b. osztály magatartását osztályfőnökük „a korukkal, az osztály koedukált voltával és az elmúlt történelmi eseményekkel”[8] magyarázta. Csak a következő félév elején állt helyre valamelyest a rend.

Az 1957 tavaszáig tartó emigrációs hullám az intézményeket is érintette. Diákok, nevelők egyaránt távoztak az országból, az 1956/57. tanév közösségei sok esetben felbomlottak. A Vegyipari Technikum tanulói közül 1957 februárjáig 18-an távoztak. A tantestület ekkor úgy látta, hogy az Oktatásügyi Minisztérium által elkövetett hibák és túlzások vezettek az októberi eseményekhez, majd a tanulók távozásához. „[H]azafias nevelésünkben a nemzeti érzés kifejlesztése erősen alá volt rendelve a proletár nemzetköziségnek, ami sok szólamszerűséghez és végeredményben a hazafias önérzet elnyomásához vezetett. Helytelen értelmezésben nyilvánult meg nálunk a Szovjetunióhoz való viszony és a szovjet eredmények túlzott értékelése és a nyugattól való elzárás is. Így adódott azután, hogy az elmúlt időszakban 18 tanuló részben kalandvágyból, részben a jobb élet ígéreteitől elkábítva elhagyta szülőhazáját, egyes esetekben családját is és nem érezte a haza népéhez és földjéhez való ragaszkodást […]. Az eltávozott tanulók eddigi leveleiben sem találkozunk a hazaszeretet megnyilvánulásaival, ami alátámasztja ezt.”[9] A disszidálók létszáma a tavaszi félév során tovább emelkedett. A júniusi osztályozó értekezleten azt rögzítették, hogy a tanévben az intézményből távozó 57 diák jelentős része – mintegy 37 fő – egyéb okok miatt távozott, zöme szüleikkel vagy egyedül külföldre ment.[10] Főleg a fiúdiákotthonból disszidáltak sokan, de a diákotthon vezetője, Lovas László is elhagyta az országot.[11]

Részlet az 1956. február 7-ei tantestületi jegyzőkönyvből. HU-MNL-VeML-XXVI.18.a.

Az 1956/57. tanév második fele már többnyire a visszarendeződésről szólt,  például a forradalom idején eltörölt kötelező orosznyelvtanítást visszaállították, a hitoktatás keretei ismét szűkebbek lettek A hivatalos kommunikációban az őszi események ellenforradalmi jellege kezdett el dominálni, az iskolai történéséket is ennek fényében ítélték meg a tanév végén.[12] A Vegyipari Technikumban így foglalták össze a rendkívüli tanév eseményeit a tanévzáró értekezleten: „Az elmúlt 1956-57-es tanév munkájának elemzése nagyobb feladatot jelent, mint általában az előző tanévekben. Az októberi ellenforradalmi események folytán a tanítás az iskolákban megbénult, majd hosszabb ideig tartó felfutási folyamat után vált csak egészen normálissá. […]  Ez a súlyos esztendő nevelési területen ugyanilyen nagy nehézségeket okozott. Tanulóink ugyan nem vettek részt tevőlegesen az ellenforradalmi fegyveres ellenállásában,[13] azonban az ő gondolat és érzésvilágukat is teljesen felkavarták az eseményeket, megzavarták a tisztánlátásukat.”[14]

Részlet az 1956. július 2-ai tantestületi jegyzőkönyvből. HU-MNL-VeML-XXVI.18.a.

A következő tanév szervezésénél már sokkal nagyobb hangsúly esett a politikai és az ideológia nevelésre, a cél a tavalyi őszi események átkeretezése volt.[15] Az iskolákból el kellett távolítani a még ott maradt ellenforradalmi pedagógusokat, a nevelésben több figyelmet kellett szentelni a marxista világnézetre, továbbá a tanároknak ideológiai továbbképzéseken kellett részt venniük. A Vegyipari Technikum ebben az időszakban egy pedagógusnak mondott fel.[16] Az oktatás ezt követően a pártközpont által kijelölt mederben folyt tovább még hosszú évekig.

Levéltári források:

HU-MNL-VeML-XXVI.18.a. Veszprémi Vegyipari és Színesfémipari Technikum, 1992-től Szakközépiskola és Gimnázium iratai. Tantestületi jegyzőkönyvek, 1956–1957.

Felhasznált irodalom:

Kardos 2007 = Kardos József: Iskola a politika sodrásában, 1945–1993. Gondolat Kiadó, Bp., 2007.

Mészáros 2004 = Mészáros Gyula: Veszprém megye egyetemistáinak és középiskolásainak részvétele az 1956-os forradalomban (Kronológia) In: Nagy Imre és kora. Tanulmányok, forrásközlések III. (Vidéki diákmozgalmak 1956-ban). Szerk. Némethné Dikán Nóra – Szabó Róbert – Vida István. Nagy Imre Alapítvány, [Bp.], 2004. 211–258.

Új Út 1. évf. (1956) 13. sz.

Veszprémi Megyei Hírlap 1. évf. (1956) 4. sz.

Indexkép forrása: Veszprémi Vegyipari Technikum 1957. évi ballagási meghívója. Eötvös Károly Megyei Könyvtár aprónyomtatvány gyűjteménye https://mandadb.hu/tetel/841739/Apronyomtatvany (Hozzáférés: 2024. október 21.)