Rugonfalvi Kiss István levele a román miniszterelnökhöz – avagy egy történész szereptévesztésben
Rugonfalvi székely származású volt, de édesapja foglalkozása miatt (aki pénzügyőrtisztként dolgozott), a Gyimesekben, csángó területen született. Iskoláit már „benn”, Székelyföldön végezte, az elemit Csíkszentgyörgyön, a gimnáziumot Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen. 1898-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem latin–történelem szakos hallgatója. Az egyetem elvégzése után egyéves önkéntesi szolgálatra hívták be, ezt a cs. és kir. békéscsabai 101-es gyalogezrednek egy olyan zászlóaljánál töltötte, amelyet ebben az időben Bécsbe vezényeltek. Ez számára kapóra jött, mivel parancsnoki engedéllyel szabadidejében levéltári kutatásokat folytathatott a császári városban. 1907-től négy esztendőn át Győr vármegye főlevéltárosi tisztét töltötte be, majd 1911-ben átkerült forrásunk keletkezésének színhelyére, Debrecenbe. Ott előbb a Debreceni Református Kollégium újonnan létrehozott bölcsészfakultásának Magyar Történeti Tanszékén, majd 1914-től az ennek alapjain létrehozott Debreceni Magyar Királyi (1921-től gróf Tisza István nevét viselő) Egyetem ugyanazon intézetében oktatott. „Rövid” intermezzoként a háború elején két évig tartalékos főhadnagyként teljesített frontszolgálatot. A Rugonfalvi életére vonatkozó adatokat ld.: http://rugonfalva.org/index.php/rugonfalva-a-multban/rugonfalva-hires-szulottei/rugonfalvi-kiss-istvan/r-kiss-istvan
Az 1918 végén a román hadsereg betört Erdélybe, karácsonyra Kolozsvárt is elfoglalta. A szerveződő ellenállás csapatai – akiket az utókor Székely Hadosztályként tisztel – kénytelenek voltak visszavonulni, nyugatabbra, a földrajzi Erdély határvidékén állásokat foglalni. A csapattestek keretei, az irányítás és adminisztráció szervei ettől a vonaltól is nyugatabbra, az Alföld peremén fekvő városokban működtek. Szatmár, Nagykároly és Várad mellett így vált történetünk színhelyévé Debrecen is. 1918. november 9-én Budapesten megalakult a Székely Nemzeti Tanács, mely hamarosan a fegyveres ellenállás egyik fontos támasza lett. Ennek debreceni vezető tisztségviselője Rugonfalvi volt, aki így „hivatalból” is kapcsolatba került a hadosztály vezetőivel, köztük a parancsnok Kratochvil Károly ezredessel. A kialakult viszony a kezdetekben minden bizonnyal szívélyes, a közös tevékenység adta kötelezettségeken túlmutató volt, erre több közvetett adatunk is utal. Ez a viszony azonban idővel megromlott, a román megszállás után – Kratochvil egykor nála elhelyezett vagyontárgyai eltűnésének ügyében – még nyomozást is folytattak Rugonfalvi ellen. Különösen pikáns volt a helyzet, amikor a ’20-as évek elején – mivel Kratochvil a debreceni vegyesdandár parancsnoka lett – huzamosabb ideig mindketten a cívisváros elitjéhez tartoztak.
A viszony megromlásának elsődleges oka az a rövid periódus volt, amikor Rugonfalvi úgy érezte, bekerült a történelem fősodrába, sőt annak akár alakítója is lehet. Az 1919. április 16-ai nagy román offenzíva következtében a hadosztály kénytelen volt feladni állásait és erőit összevonva hátrébb vonult. A válságos helyzetben a parancsnokság a Székely Nemzeti Tanács helyi vezetőségének véleményét is kikérte, Rugonfalvi a fegyverletétel mellett foglalt állást. Az ellenállás támogatására korábban létrehoztak egy harmincmillió koronás pénzalapot, melynek román kézre jutását el kívánták kerülni, így azt Rugonfalvira bízták, aki bár felelősséggel kezelte azt (végül nem is nála, hanem egy kevésbé szem előtt lévő tisztségviselőnél rejtették el), de a zűrzavaros helyzetben így is sokáig tartott, míg minden visszaéléssel kapcsolatos gyanú alól tisztázni tudta magát.
A gyanú legfőbb alapját Rugonfalvinak a románok debreceni bevonulását követő magatartása, cselekedetei képezték, melyek egyik legfőbb dokumentuma az ismertetett forrás. A levéltárunkban őrzött Kratochvil-hagyaték egy része a két világháború között készült Székely Hadosztály monográfiához és egyéb írásművekhez összegyűjtött – többnyire hitelesített – iratrekonstrukció, így ez a memorandum is. Azt, hogy Rugonfalvi a román megszállás alatt foglalkozott hasonló gondolatokkal, illetve valamiféle regionális, netán össznemzeti politikai vezetőként tekintett magára, több más forrás is megemlíti. Hogy ez a levél eljutott-e egyáltalán valakihez, az kétséges. Tartalma ettől függetlenül is rendkívül érdekes. Nagyon jó példája azon számos helyről induló törekvéseknek, melyek több-kevesebb realitásérzékkel, de menteni kívánták a még menthetőt. Ezek közül Rugonfalvié tárgyát tekintve – a győzedelmesen előrenyomuló román hadsereg tevékenysége nyomán ne román területszerzés, hanem román-magyar szövetségi állam valósuljon meg – is az egyik legirreálisabb, de ezen túl külön figyelemre méltó a szerző szerepfelfogása is, mely által felhatalmazva érzi megát egy „államközi” tárgyalás indítványozására. Mindez – a szintén nagyon érdekes, valószínűleg magától Kratochviltól származó – lapszéli megjegyzések szerint még évtizedekkel később is rosszallást váltott ki a hadosztály egykori vezetőségéből.
A rendkívüli időszakban nem volt példa nélküli a különleges megoldások keresése, mint például a szintén a hadosztályhoz köthető Thúróczy-féle próbálkozás, vagy Kratochvil eltévedt követeinek története (mindkettőt, illetve a bemutatott forrás hátterét is ld. bővebben: Gottfried – Nagy: A Székely Hadosztály története, 2018. Csíkszereda). Éppen ezért Rugonfalvi memoranduma bemutatásának sem az a célja, hogy a történész felett pálcát törjünk, hanem annak érzékeltetése, hogy a Trianonhoz vezető események, a korszak milyen elkeseredett cselekvéseket, gondolatokat válthattak ki a szereplőkből. Azt a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából csak remélni tudjuk, hogy a tábornok és a történész viszonya a későbbiek során legalább normalizálódott, a fennmaradt iratok tanúsága szerint Rugonfalvi törekedett erre. Sajátos fellépésének egyébként a világháborút követő rendszerben sem vette semmilyen hasznát, előbb művei tartalma, majd egy provokátorral folytatott beszélgetés miatt került a népbíróság elé, ítélete után a szegedi Csillag börtönbe került. Betegsége miatt bekövetkezett szabadlábra helyezése után kitelepítettként élt Biharkeresztesen 1957 tavaszán bekövetkezett haláláig.
Rugonfalvi Kiss István memoranduma az alábbi pdf fájl megnyitásával tekinthető meg:
Új hozzászólás