Múltbatekintő (6. rész) – Régi havas telek Veszprémben

A sokak által várt "fehér karácsony" régen elkerül bennünket, pedig egykor nagy hóval köszöntött ránk veszprémiekre a tél, annak minden örömével és feladatával. A felnőtteknek a hóeltakarítás jelentett napi gondot, a gyerekek viszont élvezték a sok havat, a szánkózás és korcsolyázás örömét.
Az első, Veszprém városára vonatkozó téli feljegyzést Kecseti Márton naplójában olvashatjuk, mégpedig 1539-ből, amikor leírja, hogy október 24-én magas volt a hó és ugyancsak tőle tudjuk, hogy 1543-ban, húsvét napját szintén magas hóval ünnepelték. Bolgár Mihály kegyesrendi tanár a télről a következőket írta: „A hőmérséklet ingadozása, mint minden szárazföldi klímával bíró vidéknél, nagy és gyakori. A helybeli meteorológiai adatokból az tűnik ki, hogy Veszprémben a tél középhőmérséklete –0,5°C a fagypont alatt. A legnagyobb hideg, a régi feljegyzések nyomán, 1789. decz. 26-án –17 R° (–21°C), 1850. jan. közepén –20 R° (–25°C), és a legnagyobb valamennyi között 1830. jan. 28-án volt: 21,5 R° a fagypont alatt (–27°C). Rendes körülmények között –15°C fokon alul ritkán szokott állani. A hideg napok, mikor fűtés nélkül már nem lehet maradni, nov. elejétől ápril elejéig tartanak. Az évi ingadozás +14°C és –26,5°C, összesen 40,5°C.” Az elmúlt évtizedek legkeményebb tele az 1995–96-os tél volt, középhőmérséklete (november elejétől március végéig) mínusz 1,5°C-nak adódott, 116 napon át borította hó a talajfelszínt és a maximális hóvastagság elérte a 81 centimétert.

Ajánlott irodalom: Kovács Győző Gyula: Szélsőségek Veszprém időjárásában. In: Veszprémi Szemle 2019/1.