Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történéseit sokan sokféleképpen feldolgozták már, mindenki számára ismertek az események. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után elkezdődtek a tárgyalások I. Miklós cárral (1825–1855) az orosz fogságba esett tisztek átadásáról. Ferenc József (1867–1916) császár példát akart statuálni a szabadságharc elfogott vezetőivel, utasítása Haynau számára így szólt:

„… a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.”

Haynau táborszernagy rögtönítélő eljárás keretében akarta elítélni a magyar hadseregben szolgált volt császári és királyi tiszteket, végül azonban különleges katonai törvényszékeket állítottak fel. Az Aradon felállított bíróság végül felségsértésben találta bűnösnek az aradi tizenhármakat, és teljes rang- és vagyonvesztés mellett 1849. szeptember 26-án valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélt, majd közbenjárásra ezt négy fő esetében (Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő) golyó általi halálra enyhítették. Időközben gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt is elfogták és Pestre szállították, ahol hasonló eljárás keretében kötél általi halálra ítélték.

A miniszterelnök és az Aradon fogva tartott tizenhárom tiszt kivégzését október 6-ára tűzték ki. Aznap reggel fél hatkor végezték ki a golyó általi halálra ítélt Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő tiszteket. Hat órakor következtek a kötélre szánt tábornokok: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, gr. Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és végül gr. Vécsey Károly. Az esti órákban Pesten gróf Batthyány Lajost is kivégzőosztag elé állították.

(Forrás: Wikipédia)

Levéltárunk iratanyagának aradi vértanúkkal kapcsolatos forráshiányát egyrészt magyarázhatjuk azzal, hogy a forradalom és szabadságharc leverése után a regnáló hatalom miatt csak 1867-től, a kiegyezéstől lehetett a vértanúkra bármilyen módon megemlékezni (emlékmű, szobor stb.), másrészt a 13 aradi vértanú egyike sem Veszprém megyei születésű volt. Ezeket az okokat figyelembe véve már nem is olyan meglepő, hogy sem az 1849. évi, sem a következő évek megyei és városi jegyzőkönyveiben nem született a témával kapcsolatos bejegyzés.

Az első említés az aradi vértanúkról való megemlékezéssel kapcsolatban Veszprém vármegye Állandó Bizottmányának 1867. évi jegyzőkönyvében, az október 7-én tartott ülésen, a 647. számú bejegyzésben olvasható:

„M. K. Belügyminiszter úr ő n. méltósága f.é. september 14-ről 3980 sz. a. kelt kibocsájtványában tudatván, miszerint a f.é. october 6-án tartani szándékolt országos honvédgyülést betiltotta, ’s felhívja a megye közönségét miszerint ezen betiltást azonnal oly hozzáadással hozza köztudomásra, miszerint: Arad város polgármestere szigorú felelősség terhe alatt utasítva van jelen rendelet áthágóit a törvények büntető kezének átszolgáltatni.”¹

A báró Wenckheim Béla belügyminiszter által kiadott rendelet így szólt:

(Forrás: Hungaricana)

Az aradi vértanúkkal kapcsolatos irataink közül talán az egyik legérdekesebbnek mondható a levéltárunk őrizetében található veszprémi Bakonyi Múzeum történelmi iratgyűjteményében (MNL VeML XV.2.) levő Damjanich János tábornok feleségének, Csernovics Emíliának írt búcsúlevele. Az alább látható dokumentum feltehetően másolat.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, és így az aradi vértanúk emlékezete a későbbiekben is igazodott az aktuális politikai álláspontokhoz, végül 2001-ben kormányrendelet nyilvánította nemzeti gyásznappá október 6-át.

Napjainkban már nincs olyan város, ahol legalább egy utca ne viselné nevét valamelyik vértanúnak, vagy ne állna legalább egy emlékoszlop, illetve szobor, amely emléket állít az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett hősöknek.

Az MNL Veszprém Megyei Levéltára épülete a Török Ignác vértanúról elnevezett utcában található Veszprémben, továbbá Levéltárunk épületével szemben 2019-ben avatták fel Ashot Baghdasaryan örmény szobrászművész alkotását, amely egy törött szárnyú, földre hullott Ikarosz-alakot formáz, méltóképpen emlékezve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukására és tábornokainak tragikus sorsára. 2019-ben került az MNL Veszprém Megyei Levéltárának Török Ignác utcai falán elhelyezésre az 1997-ben, az Örmény Kisebbségi Önkormányzat által állított azon emléktábla, amelyen Lázár Vilmosnak és Kiss Ernőnek, a szabadságharc örmény származású hőseinek portréja látható.

Irodalomjegyzék:
FÖLDESI FERENC: Az alkotmány védbástyái. Az 1860-61. évi Veszprém vármegyei alkotmányos mozgalomról. Veszprémi Szemle könyvek 6. Veszprém, 2013.
M. TARJÁN TAMÁS: Az aradi vértanúk és Batthyány Lajos kivégzése. https://rubicon.hu/kalendarium/1849-oktober-6-az-aradi-vertanuk-es-batthyany-lajos-kivegzese (letöltés ideje: 2022. 10. 04.)
NÉMETH MÁTÉ: A 17 aradi vértanú. https://mult-kor.hu/20141006_a_17_aradi_vertanu?pIdx=1 (letöltés ideje: 2022.10.04.)

Levéltári források:
HU MNL VeML IV.253. 80. kötet, 647/1867. sz. bejegyzés
HU MNL VeML XV.2.a. 1591. tételszám
 

1. MNL VeML IV.253. 647/1867. sz. bejegyzés, 80. köt. 252-253. o.