Levelek a múltból | 2022. február
A kalligráfia végnapjai
A digitális ügyintézés terjedése korában nosztalgiával idézhetjük fel a papírra, pergamenre nyomtatott-írt okiratok képét. Régebben legalábbis törekedtek a hivatalos okmányok készítői a tetszetős küllemre. Nem elsősorban a címeres nemeslevelekre gondolunk, amik eleve képi ábrázolások, valóságos műalkotások, hanem azokra a díszítésekre, amelyek a szöveges típusú dokumentumokban láthatók. Néhány éve az osztrák tudományos akadémia egyik projektzáró rendezvényén és annak konferenciakötetében[1] mutatták be a képekkel illusztrált okleveleket, széles látókörű, Európát átfogó kitekintéssel.
Ezek azért (ismerjük el, az anyag minden lenyűgöző gazdagsága ellenére) speciális esetek, az okiratok díszítésének legfőbb eszköze a tollrajz. Egy szál lúdtollal is csodákat lehet művelni. Kalligráfia ennek a művészetnek a neve, melynek története hazai vonatkozással is szolgál, ugyanis Bocskay György, a magyar udvari kancellária titkára, a kalligráfia történetének legnagyobb alakjai közé tartozik.[2] A munkahelyén készült, kézjegyét őrző hivatalos dokumentumokból jó néhány eljutott a Vasvári Káptalan levéltárába is.
A tollal nem csupán dolgozó, hanem el-eljátszadozó írnokok kedves üzenetei a kései utókor számára (vagyis nekünk) a tollpróbák. Ezeken is átdereng az író jelleme; az, hogy milyen érzékkel, temperamentummal – nem is írta, hanem – rajzolta az iratokat. Noha nem művészi színvonalon, de a kreatív mesterember gondosságával végzi munkáját Böythe Miklós (1580–1640),
aki 1617-ig dolgozott a káptalan jegyzőjeként.[3] Jó ízlése, technikai tudása messze kiemeli őt a kor többi írnoka közül.
Gondosan díszítette az évente újra kezdett jegyzőkönyvek címlapjait, néha önálló motívumokon mutatta be a grafikai árnyalásban szerzett jártasságát:
Nem riadt vissza a körző és a vonalzó használatától sem, mintegy kései utódaként a gótikus katedrálisok mérműveit tervező építőmestereknek:
Néhanapján fennmaradtak a „bemelegítő gyakorlatok” nyomai:
Csákány Mihály (1674 és 1713 között dolgozott jegyzőként) számtalan írása között ritkaságszámba megy a díszített címlap:
A modern kalligráfia és tipográfia kiemelkedő mestere, Hermann Zapf kis füzetkéjében
lazító gyakorlatokat ajánl a kezdő kalligráfusoknak:
Mintha csak ezeket a gyakorlatokat végezték volna a 17. és 18. század irodistái, amikor díszíteni akarták a kiadmányt.
A szombathelyi városi önkormányzat által kibocsátott Polgár-levelek nyomtatott girlandjai az effajta díszítő kedv kései példái.
[1] Illuminierte Urkunden. Beiträge aus Diplomatik, Kunstgeschichte und Digital Humanities/Illuminated Charters. Essays from Diplomatic, Art History and Digital Humanities, hg. v. Gabriele Bartz und Markus Gneiß (Wien, Köln 2018, AfD-Beiheift 16). https://www.vandenhoeck-ruprecht-verlage.com/themen-entdecken/geschichte/geschichte-der-fruehen-neuzeit/41516/illuminierte-urkunden-beitraege-aus-diplomatik-kunstgeschichte-und-digital-humanities/illuminated-charters-essays-from-diplomatic-art-history-and-digital-humanities#
[2] Életéről, alkotásairól lásd PekZo kiváló blogbejegyzését: Az illumináált kalligráfus. 2020-ban jelent meg Gulyás Borbála: Bocskay György kalligráfus művészete c. könyve az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadásában..
[3] Figyeljük meg, hogy a szignót díszítő indamotívum írnokra jellemző, egyedi és állandó! A középkori közjegyzők hitelesítették hasonló egyedi rajzzal irományaikat.
Az illusztrációk a Vasvár-Szombathelyi Káptalan Hiteleshelyi Levéltárából származnak.
Kóta Péter
Új hozzászólás