Egy 19. századi közúti baleset és ami mögötte van…

A szájhagyomány megőrizte annak emlékét, hogy a zanatiak évszázadokon keresztül a csekély földművelésből szerzett jövedelmüket szekerezéssel, fuvarozással egészítették ki. A kereskedők Szombathelyen már a 17. századtól kezdve előszeretettel fordultak a város körüli falvak gazdáihoz, akik ökrös- vagy lovas szekereikkel szívesen vállaltak szállítási megbízásokat. Így a zanatiak mellett természetesen fuvaroztak a perintiek, vépiek, hermániak, szőllősiek, kenéziek, szécsényiek, táplánfaiak, szentmártoniak is. A város közelsége e tekintetben kedvezett a zanatiaknak. Így ők szállítottak építőanyagot a székesegyház, a püspöki palota és a szeminárium építkezéséhez is. Elsődleges foglalkoztatójuknak azonban nem az egyház, hanem a szentmártoni kereskedők és iparosok számítottak.[1]

Természetesen a fuvarozás, mint manapság, akkor sem volt minden veszély nélkül való. A zanatiak is számtalan alkalommal sodródtak saját vagy mások hibájából bajba. Több alkalommal keveredtek vitába, sőt verekedésbe is, hol a megbízójukkal, hol más utazókkal.
   1864-ben történt, hogy egy zanati fuvaros, Kiss József a keményegerszegi vásárról csizmadiákat fuvarozott haza, mikor is a bődi határban utolérte Perepatits Márton kocsiját, aki éppen Éhen Károlynak, az Erdődy uradalom gazdatisztjének feleségét, Laky Apollóniát vitte Sárvárról Szombathelyre. Az eset külön érdekessége, hogy Laky Apollónia személyében, Szombathely leghíresebb polgármesterének, Éhen Gyulának édesanyját tisztelhetjük.[2]
   Perepatits jelezte Kissnek, hogy vagy maradjon le, vagy pedig előzze meg őt. Kiss azonban ezeket figyelmen kívül hagyta, s üldözőbe vette a szekeret, egészen a Vépi útig, ahol lovait megugratta, s Éhen Károly feleségének kocsiját keresztülszúrta úgy, hogy a kocsirúd egészen a másik jármű közepéig hatolt.
   Ezután a zanati kocsis, valamint az egyik általa szállított csizmadia nekitámadt Perepatitsnak, akinek a perpatvar során eltűnt a pokróca… Kiss József az esettel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a sötétben nem látta Éhen Károly szekerét, s így a balesetet nem szándékosan, hanem véletlenül okozta. A felelősségét beismerte, de a pokróclopást tagadta, s felvállalta a 32 Ft 10 Kr. kártérítés megfizetését.[3]
   Ilyen és ehhez hasonló közúti balesetek viszonylag gyakran előfordultak a zanati szekeresekkel, ezeknek perei a 18. században a püspökséghez folytak le, 1848 után viszont a szolgabírók átvették ezeket a földesúrtól.
   Verekedések, konfliktusok, ütközések és rengeteg munka. Ez jellemezte a 19. századi fuvarosok életét, amely azonban a kisparaszti gazdálkodóknak mégis sokat jelenthetett, hisz Zanaton a 19. századi kataszteri térkép szerint alig volt olyan lakóház, amely ne kőből épült volna. Ez pedig arra utal, hogy a falu lakosai relatíve jó módban éltek.
   A fuvaros létnek az I. világháború kitörése vetett véget. Ekkor mind a kocsisok, mind pedig a lovak nagy részét bevonultatták. Amikor pedig a harcok véget értek, a lóhiány és gépkocsik elterjedése miatt az egykori szekeresek közül már csak kevesen tértek vissza foglalkozásukhoz.[4]

[1] Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, Herzan Ferenc iratai.

[2] Melega Miklós: Éhen Gyula, a legendák övezte szombathelyi polgármester. In: Előadások Vas megye történetéről, V. Szerk. Mayer László. Szombathely, 2010. 378. p. (Archívum Comitatus Castriferrei; 4.)

[3] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Szombathelyi Ker. Vépi Járása (Al-)szolgabírójának iratai. Polgári peres iratok 18/1864.

[4] Pál Ferenc: Az 1. világháború hatása a vasi falvak hétköznapjaira. In: Előadások Vas megye történetéről, VII. Szerk. Mayer László. Szombathely, 2020. 424. p. (Archívum Comitatus Castriferrei; 9.)

 Pál Ferenc

  (Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára
Szombathelyi Ker. Vépi Járása (Al-)szolgabírójának iratai. Polgári peres iratok 18/1864.<)