"...a vendéglős pontos és tiszta kiszolgáltatásra köteleztetik."

A Szegzárdi Uradalmi Nagyvendéglőbeni étel-, ital-, és szállásolási lapról

Szekszárdon a Garay tér és a Széchenyi utca sarkán álló mai Szekszárd Szálló elődje, a klasszicista jellegű Szabó-féle Uradalmi Nagyvendéglő 1810 körül épült. A Nagyvendéglőt mások mellett például Liszt Ferenc is előszeretettel látogatta, itt adott titkos randevút Olga Janina grófnőnek, az ismert zongoraművésznőnek, sőt, születésnapját is ünnepelte itt szűk körben. 1877-ben, az európai kontinensen igazi kuriózumként elsőként ebben a vendéglőben került bemutatásra a telefon.1889-1893 között Lechner Ödön tervei alapján, Pártos Gyula kivitelezésével szecessziós stílusban alakították át az épületet, ekkor kapta a Szegzárd Szálló nevet. Az épület emeletén nyílt meg 1893. július 6- án Szekszárd első színháza, a megnyitón Jászai Mari lépett fel. A Nagyvendéglő falai között sok híres színész, politikus és művész szállt meg, illetve itt lépett föl először szülővárosában 1911-ben Babits Mihály, itt kapott csokrot Beregi Oszkártól színész-rendezőtől a kilencvenedik éve felé közeledő Sass Erzsike, Petőfi Sándor egykori múzsája.

Balázs Kovács Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy a XIX. század közepén a vállalkozók által bérbe vett, különösen fontos regáléjog volt Szekszárdon is a kocsmáltatás joga. A város kocsmáltatási joga csupán Szent Mihálytól napjától Szent Györgyig (szeptember 29. – április 24.) terjedt, a Szekszárdi Uradalomé viszont egész évben érvényes volt. Az Uradalom három évenként a legtöbbet ígérőnek bérbe adta a regáléjogot, aki azután maga is licitre bocsájtotta azt az egyes kocsmárosok között. A vendéglátóhelyeknek tehát három irányba, az uradalom, a regálé jogokat bérlő személy, illetve a kocsmáros felé is hasznot kellett termelniük, ez pedig nem volt egyszerűen teljesíthető, sőt, visszaélésekre is lehetőséget adott (például hamis mérték használata, éjszakai záróra túllépése, vagy akár prostitúció). A Szekszárdi Uradalmi Nagyvendéglő kivételével a városban főként kocsmák működtek, így a Nagyvendéglő látogatása mondhatni luxusnak számított. Nappali, és éjszakai szállás igénybevételére is lehetőség nyílott itt.

Hogy milyen volt az ellátás, annak érzékeltetésére vessünk egy pillantást a Szekszárdi Uradalmi Nagyvendéglő 1862. szeptemberi ét-, ital-, és szállásolási lapjára.

Első ránézésre az tűnik fel, hogy meglehetősen bőséges az ételkínálat, levesek, főételek, sajtok is találhatóak a kínálatban, valamint itt választhat a vendég kétféle kávé, puncs, vagy tea közül is. Az étlapon olyan különlegességek is találhatóak, mint például a „böftök” (bifsztek), vagy éppen a Strahino (Stracchino), vagy Grojer (Gruyère) sajtok.

Az ételeket leöblítendő többfajta bor közül is választhatott a vendég, volt itt szekszárdi, badacsonyi, somló-hegyi és tokaji bor, de akár magyar, vagy francia pezsgővel is leöblíthették torkukat a vendéglőbe betérők. A „közönséges”, asztali borokból 1 icce (7-8 dl) árát tartalmazza az árlap, a „prémium” minőségből 1 meszely (3,5-4 dl) ára olvasható.

A rövidebb-hosszabb helyben tartózkodásra is nyílott mód, lehetett szobát foglalni nappalra és éjszakára is, sőt, vásári alkalmakkor külön díjszabás ellenében. Külön tételt képezett az árlapon a szoba egyszeri fűtése, illetve világítása.

A vendégek lovairól is gondoskodtak megfelelő díjazás ellenében. A díjszabás kitért az elhelyezés és az ellátás áraira egyaránt.

Az árlap tanúsága szerint „…a vendéglős pontos és tiszta kiszolgáltatásra, úgy minden zsarolás és visszaélésérti felelősségre köteleztetik.”

Források:

- HU-MNL-TML-XV.11. Különféle iratok levéltári gyűjteménye, Szekszárdi Uradalmi Nagyvendéglő étlapja 1861/62 (117.)

- Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében, in.: Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 31., Szekszárd, 2009. 93-176. old.
 

Összeállította: Asztalos Zoltán segédlevéltáros