VESZPRÉMI TÉRKÉPVÁNDOR – SZENT MIHÁLY-FŐSZÉKESEGYHÁZ
A Szent István által alapított egyházmegye központjában 1040 körül építtette Boldog Gizella királyné a Szent Mihály arkangyalnak szentelt székesegyházat. A középkor folyamán itt őrizték a királynéi koronát és Szent György fejereklyetartóját is. 1270-ben kifosztották. Az 1380-as tűzvész okozta károkat az 1400 körül befejeződött gótikus újjáépítéssel hozták rendbe. Ekkor kelet felé bővítették az épületet, újjáépítették az altemplomot és a szentélyt. Vetési Albert püspök az 1460-as években hajtott végre átalakításokat a templom épületében, amely a török idők alatt védelmi funkciókat látott el. Sennyei István püspök a romos székesegyházat plébániai funkciók ellátására újra alkalmassá tette. 1704-ben az épület ágyúzás következtében megsérült, ezután nagyszabású barokk újjáépítés történt. A 18. században Padányi Biró Márton és Koller Ignác püspökök vezetésével is átalakítások, bővítések történtek. Padányi az alsó szinten kialakíttatta sírkápolnáját, Szt. Márton-oltárt, püspöki trónt és padokat állíttatott, míg Koller Ignác nevéhez köthető 1769-ben az új márvány főoltár emeltetése. Hornig Károly püspök megrendelésére 1907–1910/1912 között Aigner Sándor építész tervei alapján egységes historizáló stílusban alakították át a templomot. Az orgona Rieger Ottó műhelyében készült. Az első világháború idején a réztetőt és a harangokat hadi célokra rekvirálták, az északkeleti ablakok pedig 1944-ben bombázás okozta légnyomásban sérültek. A második világháború után Árkayné Sztéhlo Lili tervei alapján új, színes üvegablakok készültek a főszentélybe, a mellékszentélyekbe és a mellékhajókba. A 20. század második felétől több lépésben is régészeti feltárások és felújítások zajlottak az épületben. 1996 óta a székesegyházban őrzik Gizella királyné karereklyéjét. 2021 és 2023 között a székesegyház újabb, átfogó felújításon esett át.
A képek forrása: MNL VeML XV.81.a. Veszprémi Kaleidoszkóp
Új hozzászólás