Nyíregyháza két földesurától, 1803-ban a Dessewffyektől, majd 1824-ben a Károlyiaktól is megváltakozott és 1837-ben különleges jogállású, szabad és kiváltságolt mezőváros lett. A nagy határban szállásokat létrehozó, főként „tótul” beszélő evangélikus gazdák mellett betelepült többszáz iparos többféle céhet alapított, amelyek ekkor kaptak privilégiumot. A 18 ezer lakossal bíró, polgárosodás útján elindult város fejlődésének irányítására városszépítő bizottság alakult, kitiltották a városból a káros anyaggal dolgozókat, megkezdték a mocsarak lecsapolását és megindult a közösségi célokat szolgáló infrastruktúra kiépülése: felépíttették a fürdőházat, a kórházat, megengedték a 2. patika megnyitását, elkészült a boltokat is magába foglaló Koronaház, a centrumban pedig 1842-re felépült az új városháza. A „szellemi pallérozódást” segítette az 1832-ben megalakult Magyar Olvasótársaság, valamint a Kaszinó, amelynek olyan könyvtára volt, ahova országos lapokat is járattak. Az első kisdedóvó létrehozását éppen úgy, mint más karitatív munkát az adományok segítették.
1. Galánek János főjegyző kérvénye az első nyíregyházi kórház megalapítására, 1830.
MNL SZSZBML, XV. 84.
