Csonka László jutai közvitéz levele családjának

Fiume, 1845. augusztus 11.

Az alábbiakban egy rendkívül érdekes és társadalomtörténeti jelentőséggel bíró dokumentumot közlünk: egy levelet, melyet Csonka László közvitéz írt Jutába¹ családja számára 1845-ben. Az adott évi községbírói számadásban a kiadások alatt, 38-as számon szerepel, mint „ravaszul küldött katonai levél”. Ennek lényege, hogy a feladó a községi bírónak címezte, így a község volt kénytelen kifizetni érte a 12 krajcáros díjat. Arról, hogy a család olvashatta-e a levelet, nem rendelkezünk információval.

Az Ernő főherceg 48. számú gyalogezred 8. kompániájában szolgáló Csonka László Fiuméből írta levelét, a keltezés szerint 1845. augusztus 11-én. A levél jelentősége a szerző stílusában áll: nem tudjuk, mi volt az író polgári foglalkozása, de annyi bizonyos, hogy művelt lehetett, a korszak magyar irodalmának ismerője, ami fogalmazási módjából, stílusából is kitetszik.

A levél szövegét szövegértést könnyítő lábjegyzetekkel, betűhű átiratban közöljük.

                                                                                     Fiomábol,² 11dik águsztus,³ 845 évben

                                                              Isten mindenjokkal⁴ áldja meg szeretett

                                                              szülőmet, kedves testvéreimmel együtt

Elfelejthetetlen édes anyám, könyek közt írt levelemet botsátom ez idegen földről szeretett édes anyai s fölnevelő karjai közé, amelben⁵ első kívánásom az, hogy találjon friss állando egészségben ez én írásom minden testvéreimmel együt, hála az egek urának, nékem mast⁶ egészségem jol szolgál, sorsom az hadi élett szerént meglehetős – örömel életem tsak ritkán virágzik, mind az jácztintus⁷ virág Sz. Mihál nap⁸ után, mert imár mesze vagyok az Magyar hazámhoz és tőled mind kedves nevelőmtől s szeret⁹ testvéreimtől, minden jobarátaimtol, eltávoztam tőletek mind bus gerlitze – és járok ez világban mind a vad oroszlány, a hegyek tetején; életem bizonytalan – azért nem ígérhetek magamnak arol¹⁰ semmit, hogy még látthatom e szeretett szülőmett és titekett, kedves testvéreim – hogy ha még Isten megsegél, eből az sanyarú életből engem szerentséssen az édes anyaji föl nevelést igyekszem meghálálni szeretett szülőmnek, hogy ha élvén nem találom – kitt isten megadjon – hogy testét a sírnak jász¹¹ halma fedeze, de ot[t] is fölkeresem édes szülőmet és leborulok sírva azon temető helre,¹² ahol meg hűlt tetemet a földnek jász halma fedezi.

Még utoljára azért kérem kedves szülőmet, hogy ha ezen levelem kezében kapja, mindjárt küldje visza hozám sorsokat és álapatjokatt írják meg. Ezen szavaim után maradok tisztelettel coporsom zártáig – Én Csonka László, az Ertzhertzeg – Ernetz 48dik számu Gyalog Ezredének, 8 Compániában szolgáló Köz Vitéz

Költ, Fioma Várassaban¹³

A dokumentum jelzete: MNL SML IV. 411. c. Somogy Vármegye Számvevőségének iratai. Községbírói számadások. Juta község, 1845.

Irodalom:

Kiss Norbert Péter: Juta község története. Kaposvár, 2014, Profunda Könyvek.

Készítette: Kiss Norbert Péter