Az országgyűlés hadügyi vonatkozású törvényei közül az 1848. évi XXII. törvénycikk (A nemzeti őrseregről) a 20 és 50 év közötti férfiakat kötelezte nemzetőri szolgálatra. A szolgálatviselést a törvény vagyoni cenzushoz kötötte. Említésre méltó, hogy a cenzussal kapcsolatos követelményekhez nem mindenhol ragaszkodtak. Így pl. a Pest megyei Közbátorságra Ügyelő Választmány úgy döntött, nem alkalmazzák a vagyoni cenzust.
Pest-Pilis-Solt megye Közbátorságra Ügyelő Választmánya 1848. március 24-én tartott ülésén a következőket határozták el az illetékesek: minden járásba (pilisi, váci, kecskeméti, pesti, solti) ötfős bizottságokat küldenek ki, amelyeknek feladata a nemzetőri szolgálatra alkalmas személyek összeírása lesz. A községeket utasították, válasszanak három embert maguk közül, akik majd a kiérkező bizottságok munkáját segíteni fogják. Bár a nemzetőrségről rendelkező törvény a 20. életév betöltéséhez kötötte a belépés feltételét mint alsó korhatárt, a választmány ezt 17 évre mérsékelte.
Fegyverzet tekintetében igen vegyes volt a kép. Országos átlagban minden tizedik nemzetőrnek volt lőfegyvere. Pest-Pilis-Solt megye Közbátorságra Ügyelő Választmánya 1848. április 2-án úgy határozott, hogy a fegyverért folyamodó községeket a megyei fegyvertárból kell ellátni fegyverrel. Nyáry Pál másodalispán, aki egyben a választmány elnöke is volt, április 4-én elrendelte, hogy a megyei fegyvertárban lévő gyalogsági puskákat, szuronyokat, valamint lovassági karabélyokat, kardokat és pisztolyokat nézessék meg szakemberekkel és hozzák őket átadásra kész állapotba. Azoknak a lőfegyvereknek a kiadását is tervbe vette a választmány, amelyek javításra szorultak. Az ilyen puskákat átvevőknek nyugta aláírása mellett vállalni kellett, hogy saját költségen megjavíttatják az átvett fegyvert.