Egy érdekes forrástípus a reformáció napján
Október 31. a reformáció napja. Ezen a napon tette közzé Luther Márton a bűnbocsánat és a búcsúcédula-árusítás gyakorlatával kapcsolatos 95 tételét, amelyet a protestáns egyházak többsége ünnepnapként tart számon.
Ebből az alkalomból ajánljuk kutatóink figyelmébe levéltárunk nagykőrösi fióklevéltárában található Nagykőrös Város Tanácsának XVII – XVIII. századi végrendeleteit. Mivel a város lakosságának döntő része már ebben az időszakban is protestáns – azon belül református – volt, az iratok segítséget nyújthatnak abban, hogy a település, de akár az adott kor protestáns vallású embereinek életébe bepillantást nyerjünk.
A végrendeletek sokrétű tartalmuk miatt többek között jogtörténeti, helytörténeti, művelődéstörténeti, néprajztörténeti, mikrotörténeti és gazdaságtörténeti szempontból is hasznos információkkal szolgálhatnak. Éppen ezért a családkutatás során értékes forrásnak bizonyulhatnak, hiszen egyetlen iratból számos adat nyerhető a végrendelkező családi és vagyoni helyzetén túlmenően is.
Az alábbiakban néhány nagykőrösi példát láthatunk a végrendeletek sokszínűségére.
A végrendeletekből sok esetben következtethetünk a végrendelkezők vallásosságára. Felekezeti hovatartozásról ugyan direkt módon ritkán nyilatkoztak, de ki lehet következtetni az esetlegesen jelen lévő egyházi személyekből és a kegyes hagyományokból. A nagykőrösiek általában szőlőből termést (bort) vagy készpénzt hagyományoztak ily módon, mint például Fülöp István 1739. évi végrendeletében a temetése mellett az eklézsia szegényei részére is rendelkezett.
A legtöbb értéket képviselő örökségek általában az ingatlanok voltak, amelyek alatt a nagykőrösi testamentumok esetében legtöbbször lakóházakat, gazdasági jellegű épületeket kell érteni, de előfordul, hogy különböző műhelyekről, patikáról vagy malomról is végrendelkeztek. Az örökített ingatlanokból következtetni lehet a végrendelkező foglalkozására is. Kovács Szabó János 1753. évi testamentumában például kovácsműhelyét és a benne lévő szerszámokat feleségére, felesége gyermekeire és saját fiára hagyta.
A végrendeletek vizsgálata során nagyon sok mindent tudhatunk meg az egyénről. Képet kaphatunk a végrendelkező életéről, valamint bemutatásra kerülnek a sokszor bonyolult családi kapcsolatok is, miközben a végrendelkező megindokolta öröksége felosztásának okát. Szecsei László 1784. évi testamentumában felesége és gyermekei részére végrendelkezett. Péter fiának – aki katonaként szolgált akkor – szintén hagyott örökséget. A végrendelet módosítására 1788-ban került sor, amelyben Szecsei László fiától, Pétertől minden örökséget megvont, mivel dezertált, gyilkolt és emiatt 20 év gályarabságra ítélték.
A végrendeletek végén, a záradéknál történik meg legtöbb esetben a tanúk felsorolása. A tanúk személye a nagykőrösi végrendeletekben általában helyi bíró vagy jegyző, a városi tanács tagjai vagy valamilyen egyházi személy. A felsorolást sokszor aláírások és pecsétlenyomatok kísérik, amelyekből következtetni lehet az adott személy pecséthasználatára, vagy vizsgálhatjuk a végrendelkezők és a tanúk írástudását is. Özv. Szűcs Pálné Boda Erzsébet 1768. évi végrendeletén is jól látszanak a pecsétek és az aláírások, valamint a végrendelkező keresztvonása.
A végrendeletekhez, a Reformáció 500 projekt keretein belül készült adatbázis innen érhető el.
Forrás:
HU-MNL-PML-V-202-h-A: Nagykőrös Város Tanácsának iratai; Végrendeletek; XVII-XVIII. századi végrendeletek
A borítóképen található irat jelzete: HU-MNL-PML-V-202-h-A-0162
Az összeállítást készítette: Sebiány Noémi
Új hozzászólás