Koroknai Ákos (1944–) levéltáros

Budapesten született 1944-ben. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-levéltár szakán végezte el 1967-ben. Doktori értekezését 1972-ben védte meg. A Phd-fokozatot 1997-ben szerezte meg, 1998-ban Pauler Gyula-díjjal tüntették ki. Levéltárosi pályafutását az Esztergomi Állami Levéltárban kezdte meg 1967-ben gyakornokként. 1968-ban került a Magyar Országos Levéltárba, ahol 1979-ben a Polgári kori osztály megbízott, majd 1981-ben kinevezett osztályvezető-helyettese, 1991-ben osztályvezetője lett. 1993-ban nevezték ki a Gazdasági szervek osztályának főosztályvezetőjévé. Az intézmény főigazgató-helyettesi posztját 1994-től 2004-ig töltötte be, 2002. november elsejétől 2003. május 31-ig megbízott főigazgatóként működött.
1980 és 1991 között levéltári szakfelügyelő, majd 2002-től az újjászervezett levéltári szakfelügyelet munkájában vesz ismét részt. 1984-től a Levéltári Tanács tanácskozási jogú, majd 1994-től rendes tagja, 1998 és 2000 között a Levéltári Kollégium rendes, 1981 és 1990 között az UNESCO Committee on Business Archives levelező tagja, 1993 és 1998 között megfigyelői státuszt töltött be a maribori Nemzetközi Levéltártudományi Intézetnél.
1981 és 1984 között vezetőségi tag a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekciójában. 1979-től a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának titkára, majd 1986-tól folyamatosan elnöke. 1982 és 1991 között az Üzemtörténeti Értesítő felelős szerkesztője. Szakosztályi és tudományszervezési tevékenységéért 1986-ban társulati kitüntetésben részesült. 1991 és 2003 között a Századok szerkesztőbizottságának, 1996 és 2000 között az OTKA Történettudományi Szakzsűrijének a tagja.
1979-től a MOL Forráskiadványok sorozatában megjelenő Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867–1918 című kiadványsorozat sorozatszerkesztője. Számos tanulmány, önálló kötet szerzője, társszerzője, szerkesztője. Nemzetközi tapasztalatok nyomán megtervezte az 1997-ben átadott új óbudai levéltári épület funkcionális szakmai működését.

Főbb művei:   

Gazdasági és társadalmi viszonyok a dunai és tiszai határőrvidéken a XVIII. század elején. Bp., 1974. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 73. sz.)
Problemi zadruge u podunavskoj i potiűkoj granici (1686–1723) – Pokuőaj rekonstrukcije stanoviítva u okviru privredne statistike. (A zadruga problémaköre a dunai és tiszai határőrvidéken 1686–1723 – Népességrekonstrukciós kísérlet az egykorú összeírások tükrében. In: Istraöivanja 3. Izdaje Institut za izuÚavanje istorije Vojvodine. Novi Sad. 1974.
Kanizsa és Martonos határőrvidéki korszaka. In: Kanizsa monográfiája I. (Kanizsa, 1995. )
A Ganz Műszer Művek története. (Bp., 1975.)
Egy feudáliskori részvénytársaság (Rimai Coditio) szervezete és működése. (Levéltári Szemle, (1977) 3. sz.)
A magyarországi tőkés vállalkozók típusai. In: Az üzemtörténetírás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok. (Bp., 1979.)
Az 1896. évi választások Délkelet-Dunántúlon (Módszertani kísérlet a választási statisztikák és a választási névjegyzékek elemzésére. Klny. Baranyai Levéltári Füzetek, 61. sz. (Pécs, 1986.)
Alapelvek a Bánffy-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyveinek forráskiadásához. (Levéltári Szemle (1976) 2–3. sz.)
Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után. (Levéltári Szemle (2001) 4. sz.)