Városi címerek újonnan előkerült rajzai az Országos Levéltárban

Múlt év nyarán, Róth Miksa üvegfestőművész halálának (június 14.) évfordulója alkalmából e rovatban már megemlékeztünk Róth Miksa címeres üvegablakairól, felhívva egyúttal a figyelmet arra, hogy 2015-ben ünnepeljük (!) a művész születésének 150. évfordulóját. 
 

Az idei ünnepi megemlékezésekhez a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltára is hozzájárul: 2015. október 17-én, a hagyományos Levéltári éjszakán többek között önálló kiállításban mutatja be azokat a dokumentumokat, amelyek Róth Miksára, az általa vagy műhelyében készített levéltári faldíszítésekre és festett üvegablakokra vonatkoznak. Az évforduló alkalmából az MNL a levéltár előcsarnokaiban és lépcsőfordulóiban látható városi címereket bemutató katalógus összeállítását tervezi, amely a művész születésnapjához (december 26.) igazítottan, az év végén jelenik meg. A kiadványhoz szükséges további kutatások során azonban nemcsak újabb adatok kerültek elő, de maguk az eredeti címertervek is.

A címerek

Csánki Dezső, az Országos Levéltár főigazgatója 1928 őszén arra kérte – a levéltár belső díszítésére addig is különös figyelmet és gondot fordító – gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert, engedélyezze, hogy „az Országos Levéltár földszinti, illetve emeleti csarnokainak és lépcsőházának ablakaira, az ezen csarnokok, illetve lépcsőház falaira festett képekkel és művészi díszítésekkel kapcsolatban, mintegy egységes bezárásul, mérsékelt díszítéssel, üvegfestmények kerüljenek, mégpedig ez ablakok felső részére, kisebb ablakoknál egy-egy, nagyobb ablakoknál három-három, a régi Nagy-Magyarország városait ábrázoló címerekkel, különös tekintettel arra, hogy az Orsz. Levéltárban elhelyezett oklevelek és iratok a régi egész Nagy-Magyarországra vonatkoznak, s a városok címerei ezen régi szeretett haza ezeréves előkelő kultúráját legkifejezőbben képviselik és hirdetik.” A miniszter a kérésnek eleget tett, továbbá felszólította a főigazgatót, hogy Róth Miksa iparművésztől az ablakok elkészítésére vonatkozó költségvetést is kérjen.
 

Csánki 1928. november 10-én hivatalosan is felterjesztette a miniszter által már korábban megtekintett és jóváhagyott, az ablakokon megjelenítendő címereket összefoglaló tervezetet és a költségvetést. Egyúttal tájékoztatta Klebelsberget arról is, hogy „a kérdéses városi címereket e célra választott és az Orsz. Levéltárban dolgozó címerfestővel az Orsz. Levéltár költségén festetem meg, szakszerű utasítással és ellenőrzés mellett, s az így készült színes képeket (amelyekből azután értékes külön gyűjtemény is alakul) adom át a nevezett kormányfőtanácsos, iparművésznek, illetve – támaszkodva Nagyméltóságod szóbeli rendelkezésére – az első 18 darab színes címerrajzot már át is adtam.”

Városok címerei az Országos Levéltárban

«

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

»

A címerfestők

A szakirodalom és ennek alapján magunk is tévesen úgy tartottuk, hogy a címerrajzokat Köpeczi Sebestyén József, az Országos Levéltár címerfestője készítette. Ő azonban csak az első világháború idején – 1915 márciusától 1919-ig – dolgozott ilyen minőségben a levéltárnak, majd bevonult és a Székely hadosztályban hadnagyként harcolt Erdély területi épségéért. (Nevéhez fűződik a királyi Románia államcímerének megalkotása, amely alapul szolgált Románia 1992-ben elfogadott államcímeréhez is.)
 

1920-ban Major Henrik heraldikai címfestő festési munkákért folyamodott a levéltárhoz, majd 1921. június végén megbízott címerfestőnek ajánlkozott; szeptemberben a Belügyminisztérium meg is bízta e minőségben, ennek részletei egyelőre nem ismertek. 1924 tavaszán Hanuszik László (1888–1976?) kérvényezte, hogy nevezzék ki az Országos Levéltár megbízott címerfestőjének, amely a Gyűjteményegyetem Igazgatótanácsának egyetértésével találkozhatott, mivel még 1928 tavaszán is úgy hirdette az általa vezetett Heraldika Műtermet, mint az Országos Levéltár megbízott heraldikai festője. Koroknai Gyula róla szóló megemlékezése szerint egészen 1944-ig az Országos Levéltár címerfestőjeként tevékenykedett, de rá vonatkozó adatokat csak 1929–1930-ig találtunk.

Breth Béla megbízása

Az Országos Levéltárnak ugyan volt megbízott címerfestője Hanuszik László személyében, és Csánki Dezső azt írta gr. Klebelsberg Kunonak, hogy levéltári címerfestővel készítteti el a rajzokat, a főigazgató mégsem őneki adta a megrendelést, hanem Breth Bélának.
 

Breth Béla élettörténetéről keveset tudunk; talán vele azonos az a Brett Béla, aki Brett Ida gyermekeként 1880. március 22-én született, és székesfővárosi kezelőtisztként Székesfehérváron 1912-ben feleségül vette Novák Alojziát. Breth 1925 augusztusában mint egykori pénzügyminisztériumi kezelő legalább ideiglenes jellegű okiratmásolói állásért folyamodott Csánki Dezsőhöz. Kérvényében megemlítette: „a világháborúból való visszatérésem után, 1916 óta a m. kir. Pénzügyminisztériumban néhai Paduch József Őméltóságánál – más irodai teendők elvégzésének kötelezettségével – voltam mint calligraphista beosztva. 1922-ben egy akkori hosszasabb betegségem következtében B-listára kerültem, s 1923 áprilisában 2545/1923. PM számú rendelettel végleg el lettem bocsátva, minden végellátás nélkül. Fellebbezésem a nagymélt. Közigazgatási Bíróságnál még elintézetlen, s így 30 hónapja vagyok állás és jövedelem nélkül, dacára, hogy minden lehetőséget megkíséreltem állás elnyerése iránt. Írásom, valamint annak alapján, hogy 18 évi közszolgálatom van, s beszélek és írok: magyarul, németül tökéletesen; franciául, tótul és ruténul kevésbé tökéletesen – vagyok bátor tiszteletteljes szolgálatomat Méltóságodnak felajánlani.” A levéltár a kérést nem tudta teljesíteni, de a válaszlevélben megemlítették, hogy „címét azonban nyilvántartásba vettük, hogy az esetről esetre előforduló szépírói munkálatoknál alkalmazhassuk.” Ez nem csak üres hitegetés volt, mert 1926 novemberében már elvégzendő szépírói munkáról értesítették.

A főigazgató 1928. október végén bízta meg Breth Bélát a címerek megrajzolásával (rajzonként 6 pengő fizetése ellenében), aki több részletben tett eleget a megbízásnak. Breth október 31-én már 19 címerrajzot átadott dr. Mályusz Elemér levéltárnoknak, aki azokat szakmailag ellenőrizte és egy híján jóváhagyta. November 14-én a javított címerrajzot és még kettőt, majd további nyolcat adott át, „dr. Mályusz Elemér és dr. Herzog József urak e címereket átvizsgálták és helyeseknek találták”. A rajzoló 1929. január 19-én 15 címerrajzot nyújtott be, amelyet dr. Herzog József főlevéltárnok ellenőrzött, majd április 6-án egy, április 13-án nyolc, április 22-én pedig az utolsó hat címerrajzot is átadta Mályusznak felülvizsgálatra.
 

Csánki már 1928. november 2-án levélben kérte Róth Miksát, hogy adjon árajánlatot a címeres ablakok megfestésére. A művész november 7-én 29 600 pengős, részletekben fizethető ajánlatot nyújtott be, és még aznap kézhez kapta az első 18 címerrajzot. A további címerrajzokat több részletben kapta meg: december 12-én újabb tizenegyet, 1929. március 7-én 15-öt, április 10-én egyet, április 15-én nyolcat, május 3-án pedig az utolsó hatot. Róth 1929. október 11-én valamennyi címerrajzot visszajuttatta a levéltárba.
 

Ezt követően a rajzok egy ideig az ügyiratban vagy valamelyik levéltárosi (főigazgatói?) fiókban feküdtek, majd – Ányos Lajos levéltárnok ügyirati feljegyzése szerint – „a szóban forgó címerfestményeket – élőszóval adott utasításhoz képest – a kancelláriai osztály vette át elhelyezés végett”. 1934. április 5-én az 59 címert Fekete Lajos a „Címermásolatok” gyűjteményben 31–89. szám alatt helyezte el.

Breth (Csáky) Béla megbízott címerfestő

1930 májusában Breth arra kérte a főigazgatót, hogy elnyerhesse az Országos Levéltár megbízott címerfestője címet. Csánki e kérésnek eleget tett, és döntésének részleteiről a Gyűjteményegyetemet is tájékoztatta: Breth Bélát „az Országos Levéltárnál esetről esetre előforduló címerfestői és szépírói munkák elkészítésére mint megbízottat alkalmaztam, s megengedtem, hogy »az Országos Levéltár megbízott címerfestője« címet használhassa. Megbízólevelemben azonban kijelentettem, hogy ezen megbízás kinevezés jellegével nem bír, és rendszeres javadalmazással nem jár; továbbá, hogy ebből kifolyólag az Országos Levéltárra semmiféle kötelezettség sem háramlik, abban az irányban sem, hogy őt címerfestői vagy szépírói munkákkal állandóan ellássa, illetőleg, hogy minden előforduló ily természetű munkát kizárólag ővele végeztessen. Viszont köteleztem nevezett festőt megbízatásainak haladéktalan átvételére s a reábízott munkák lelkiismeretes és pontos végzésére. A díjszabás egyelőre Breth és a megrendelők között szabad egyezkedés tárgyát fogja képezni, míg az Országos Levéltár őt megfelelő árjegyzék tételeinek betartására nem kötelezi”. A megbízás feltételeit a Gyűjteményegyetem Igazgatótanácsa tudomásul vette.

1933-ban Breth kérte, hogy igazolják címerfestői mivoltát (az igazolványt kiállították számára), majd 1934-ben arról értesítette a levéltárat, hogy a kormányzó döntése alapján nevét Csákyra változtatta. Mint „az Orsz. Levéltár megbízott heraldikai festőművésze”, 1940. február 17-én, 59 éves korában Budapesten hunyt el.
 

A következő levéltári címerfestő Ferenczyné Haranghy Erzsébet iparművész, ruhatervező lett, aki 1942-ben már címerkiállításon mutatta be alkotásait.

A címerképek előkerülnek

Róth Miksa címeres üvegablakairól szóló, fent hivatkozott tanulmányomban említettem, hogy az abban a cikkben bemutatott ablak- és címertervek, az ún. „Róth Miksa-hagyaték” az 1978 és 1985 közötti iratgyarapodás során kerültek a levéltár gyűjteményébe (T 87 Újszerzeményű tervrajzok, No. 6c/1–36. Magyar Országos Levéltár üvegablakainak városcímertervei). A gyarapításra vonatkozó ügyiratból az időpont is pontosítható volt: a levéltár 1981-ben Róth Miksa Amália nevű lányától kapta a rajzokat.
 

Kutatási jegyzeteim összevetésekor az adatok között ellentmondást fedeztem fel: egyik szerint a címerek tervrajzai 1981-ben jutottak a levéltárba, a másik szerint Róth Miksa 1929-ben visszaadta azokat, amelyet 1934-ben be is soroltak egy már létező, 30 tételt tartalmazó gyűjteménybe. Mi történhetett? Ezek szerint nem is azok a címerrajzok, amelyeket mi eddig annak hittünk? És ha nem azok, akkor megvannak-e vajon az „igaziak”? A megoldáshoz azonosítani kellett a Kancelláriai osztály gyűjteményeinek mai helyét és magát a „Címermásolatok” gyűjteményt is. A második világháború és az 1956. évi forradalom pusztításait jegyzékbe foglaló listákon ilyen tétel nem szerepel, ezért bíztam abban, hogy az iratanyag még ma is meglehet.

Az ilyen keresések bizonyítják az emlékezet és a szóbeliség jelentőségét, azt, hogy a levéltárban hosszú évtizedekig dolgozó munkatársak voltak és vannak. A kereséshez tanácsot kértem az Országos Levéltár szakmai doyenjétől, Trostovszky Gabriella főlevéltáros asszonytól, aki hozzáértését és segítőkészségét főosztályvezetőként, majd főigazgató-helyettesként oly sokszor bizonyította már. Most sem volt másképp: nemcsak a pontos jelzetet (R 64. 11/c tétel), de a pontos helyet is megadta: „raktár, alsó szint, második traktus, jobbra az utolsó fal”. Az iratanyag azonban nem 1934-től pihen különböző, de jól nyilvántartott helyeken. Az anyag egy „Herzog-hagyaték” feliratú palliumban került Trostovszky Gabriella kezébe a levéltári múzeum leltározatlan anyagában, ahonnan kiemelte és átadta a gyűjteményeket kezelő főosztálynak, ahol mint ismeretlen provenienciájú iratanyagot vették állományba a 31–89. (!) sorszámot viselő címerrajzokat.

A kutatás adatai és a lapokon található azonosítók egyértelművé teszik, hogy Breth Béla címerrajzai kerültek elő, amelyek alapján készítették el Róth Miksa műhelyében a levéltár festett üvegablakait. Az 1981-ben levéltárba került rajzok a Róth-műhelyben készült egyértelműsítő rajzok lehettek: amikor a Breth-féle rajzokon a színek nem voltak jól meghatározhatók, akkor készítettek egy címerskiccet, amelyre beírták a pontos színeket. Ez is oka lehet, hogy címerskicc nem készült minden címerrajzról, csak a problémás színűekről, ezek alapos összevetésére és megállapítására a későbbiekben sor kerülhet. Az eredeti címerrajzok, a címerskiccek és a levéltár címeres ablakainak összevetésével a Róth-műhely munkájába is betekintést nyerhetünk: hogyan lesz egy színes rajzból a művész keze által igazi műalkotás.

Csánki Dezső gr. Klebelsberg Kuno miniszterhez címzett felterjesztésének melléklete nemcsak felsorolta azokat a településeket, amelyek címerét az üvegablakokra megfestetni javasolta, de röviden indokolta is, hogy melyik szekkó témájával vannak összefüggésben és ezért pontosan hova kerüljenek azok (megjegyzendő, hogy ma nem így láthatóak az épületben!):

A levéltári éjszaka résztvevői és az érdeklődők október 17-én első alkalommal láthatják majd a címerterveket, a műhelyrajzokat és a végül elkészült üvegablakokat egyidejűleg és egy helyen.

A címerrajzok felvételei: Czikkelyné Nagy Erika.

Köszönet illeti továbbá a cikk elkészítéséhez segítséget nyújtó munkatársaimat: Ásványi Szabolcsot, Avar Antont, Csonka Laurát és Trostovszky Gabriellát.

A címerrajzok pontos jelzete: MNL OL R 64. 11/c. tétel. 1526 utáni gyűjtemény, Hazai címereslevelek és nemesi iratok, Magyarországi városok címerfestményei (Breth Béla)