A Nagy Imre első kormánya minisztertanácsi jegyzőkönyvei II. című kötet december 5-ei bemutatóján köszöntőt mondott Nagy Imre unokája, a Nagy Imre Alapítvány alapító kurátora. Jánosi Katalin rámutatott arra, hogy az eddigi két kötet – az előző és a most megjelent könyvek – nem az irodalomkedvelő olvasóknak készültek, hanem kifejezetten történészeknek, kutatóknak és elemzőknek szánt dokumentumokról, egy forrásközlésről van szó. Kifejtette, hogy a második kötet elkészültét sok minden nehezítette, így a koronavírus-járvány, a lezárások, betegségek, a kutatómunka szinte teljes ellehetetlenülése akadályozta a munkát.
 

Munka erős ellenszélben

– Azonban mindannyiunk kitartásának hála, most itt van előttünk a már majdnem teljes kiadás. Ami még hátra van a sorozat teljességéhez, az egy rövidebb kötetnyi dokumentum megjelentetése Nagy Imre első miniszterelnöki tevékenységéből, kormánya működéséből egészen a politikus 1955 tavaszán bekövetkezett kiebrudalásáig – emelte ki. Hozzátette: ez a munka is elkezdődött már, és reményét fejezte ki, hogy ezúttal kevesebb hátráltató körülménnyel kell majd szembesülniük. Emlékeztetett arra, hogy az első, öt éve megjelent kötet az első Nagy Imre-kormány üléseinek jegyzőkönyveit idézi meg 1953. július 10-ől 1954. január 15-ig. A mostani kötet pedig az azt követő időszak jegyzőkönyveit fogja csokorba 1954. október 26-ig. Szavai szerint a kötetekben található dokumentumok „hitelesen mutatják be azt a harcot, amelyet Nagy Imre folytatott az 1953-as reformprogramja megvalósításáért nagyon erős ellenszélben”.
 

Újabb dokumentumok tisztázzák Nagy Imre első miniszterelnökségét

Fotók: Takács Ábel (MNL)

Rögös úton fejlődött a forrásközlés

A forrásközlésről Fiziker Róbert főlevéltáros osztotta meg gondolatait. Elsőként felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszeres és jellemzően teljességre törekvő forrásközlés 18. századi előzmények után a 19. században, leginkább a vesztes 1848/49-es forradalom és szabadságharc után vette igazán kezdetét Magyarországon. Szavai szerint történt mindez akkor, amikor a nemzet politikai tétlenségre volt kárhoztatva, a múltjába menekült, és abból próbált építkezni. Fiziker Róbert megemlítette, hogy akkoriban ezek a kiadványok kifejezetten népszerűek voltak, és tömegek olvastak ilyen forrásközléseket. Ezek hármas céllal jelentek meg, hozzáférhetővé tették az adatokat, információkat a tudományos kutatás elősegítése érdekében és népszerűsítő szándékkal, illetve fontos volt az értékmegőrzés is. Ezek után a következő évtizedekben javult a forrásközlések színvonala, majd 1922-ben Klebelsberg Kunó, a Magyar Történelmi Társulat elnökének irányításával megjelent a forráskiadás szabályzata, amelyet azóta sem követett újabb. Kiemelte, hogy 1945 után, amikor az Országos Levéltárhoz került a forráskiadás, de főleg az 1960-es évektől, teljes mértékben hitelesek voltak a dokumentumok, megszűnt a korábban fel-felbukkanó hamisítás.
 

Fontos dokumentumok 1782 oldalon

Fiziker Róbert a Nagy Imre első kormánya minisztertanácsi jegyzőkönyvei II. című kötet kapcsán megjegyezte, hogy a mű egy nagy múltú sorozat 62. tagjaként jelent meg. Mint elmondta, ez a hosszú folyamat a Levéltárban 1951-ben vette kezdetét, akkor még a forráskiadványok címszó alatt. Az első minisztertanácsi jegyzőkönyveket bemutató forráskiadvány 1960-ban született meg. Akkor Iványi Emma az első világháborús minisztertanácsi jegyzőkönyveket adta közre. – Az 1945 utáni minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadása, publikálása, digitalizálása 1997-től, hangsúlyosabban 2003-től került a Levéltárban napirendre – tette hozzá. A főlevéltáros a most megjelent munka kapcsán kiemelte, hogy a kötet 1782 oldalon tartalmazza az említett időszak minisztertanácsi jegyzőkönyveit. Szavai szerint a téma ma is rendkívül fontos, hatással van napjaink közéleti eseményeire is. – Az első Nagy Imre-kormány időszaka azért is jelentős, mert a térségben egyedi jelenségként a főhatalom átkerült az államparttól a kormányhoz – hangsúlyozta Fiziker Róbert.

Ezután az esemény bemutató-kerekasztal beszélgetéssel folytatódott, amelynek résztvevői Varga Zsuzsanna egyetemi tanár, továbbá a kötet összeállítói, Gecsényi Lajos és Baráth Magdolna történészek voltak. A beszélgetést Fiziker Róbert moderálta. Az ünnepélyes könyvbemutatót végül Rainer M. János Széchenyi-díjas történész összegzése zárta.

A könyvbemutatót teljes egészében meg lehet tekinteni.