Trianon és a magyar közigazgatás
2021.06.03.
Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli magyar közvélemény az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződést. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló okmány Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Hatása máig jelen van a magyar társadalomban. Egy 2020-ban végzett reprezentatív magyarországi közvélemény-kutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben.
Ezért is döntött úgy a Magyar Nemzeti Levéltár vezetősége és a Magyar Kormánytisztviselői Kar, hogy a békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából, 2020-ban közös tanulmánykötetet jelentet meg. A Trianon és a magyar közigazgatás címet viselő könyv történelmi összefüggéseiben vizsgálja meg a kérdést, kiegyensúlyozott szemléletű és a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű. Szerzői: Beregszászi Balázs, Bojtos Gábor, Egry Gábor, Göncz László, Gulyás László, Nagy Szabolcs, Romsics Ignác, Sárándi Tamás.
Trianon és a magyar közigazgatás
A külső borítón:
Az 1921. évi XXXIII. törvénycikk az 1920. június 4-én Trianonban kötött
békeszerződés becikkelyezéséről, a háttérben a nyomtatvány térképmelléklete,
az előtérben a dokumentumon szereplő kormányzói vörös viaszpecsét
Jelzet: HU MNL OL N 45 Lad. H. Ser. A. Fasc. 3. 1921:XXXIII. tc.
Az alábbiakban változatlan formában újraközöljük Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatójának a kötethez írt rövid bevezetőjét:
Lectori salutem!
A Magyar Nemzeti Levéltár magyar, nemzeti, közigazgatási feladatokat is ellátó kulturális és tudományos közgyűjtemény. Feladatai ki is jelölik azt a küldetéstudatot, amit a levéltár az állam és az állampolgárok szolgálatában betölt. Az első levéltárak azért jöttek létre a világtörténelem során, hogy az állam érdekében keletkezett bizonyító erejű iratokat (legyen a közvetítő, hordozó anyag a legkülönfélébb az agyagtáblától a papiruszig) tartósan megőrizzék. Ez a szerep az elmúlt évezredek során alig változott. Mindebből következik, hogy a levéltárak az állam működésének fontos elemei. Nem véletlen, hogy a levéltárak, részben mint tudományos műhelyek, részben mint az államigazgatás aktív szereplői, mindig is kiemelten vizsgálták, kutatták az állam működését, a közigazgatás történeti változását, alakulását. A Magyar Nemzeti Levéltár, együttműködésben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, majd a Magyar Kormánytisztviselői Karral, évek óta rendez konferenciákat és jelentet meg tanulmányköteteket a közigazgatás-történet különböző korszakairól. E kiadvány tanulmányai a versailles-i Nagy-Trianon-kastély előkelő La galerie des Cotelle csarnokában 100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én, magyar idő szerint 16:32-kor aláírt békeszerződés következményeit vizsgálják a közigazgatás megváltoz(tat)ása szempontjából.
Egyetlen állam sem létezhet egy szakértő és lojális tisztviselői kar nélkül. Lényegében a hivatalnokok működtetik az államot, de ez egyben visszahat rájuk is, az állam által, az állami feladatokon keresztül léteznek ők maguk is. A trianoni békediktátumban rögzített területi elcsatolások (Erdély, Máramaros, Partium és a Kelet-Bánság mellett a Felvidék, Kárpátalja és a Csallóköz, valamint a Drávaköz, Bácska, a Nyugat-Bánság, a Vendvidék – Muravidék – nagyobb része és a Muraköz, azonkívül az Őrvidék – Burgenland –, továbbá Szepes és Árva vármegyék egyes települései, legvégül Horvát-Szlavónország Fiumével együtt) olyan megaláztatást jelentettek, amelyeket a magyarság azóta sem tudott feldolgozni. Nemzeti tragédia. A területek elvesztésén túl azonban ezernyi emberi, személyes tragédia okozója is az első világháborút lezáró békeszerződés.
Egyetlen állam sem létezhet egy szakértő és lojális tisztviselői kar nélkül. Lényegében a hivatalnokok működtetik az államot, de ez egyben visszahat rájuk is, az állam által, az állami feladatokon keresztül léteznek ők maguk is. A trianoni békediktátumban rögzített területi elcsatolások (Erdély, Máramaros, Partium és a Kelet-Bánság mellett a Felvidék, Kárpátalja és a Csallóköz, valamint a Drávaköz, Bácska, a Nyugat-Bánság, a Vendvidék – Muravidék – nagyobb része és a Muraköz, azonkívül az Őrvidék – Burgenland –, továbbá Szepes és Árva vármegyék egyes települései, legvégül Horvát-Szlavónország Fiumével együtt) olyan megaláztatást jelentettek, amelyeket a magyarság azóta sem tudott feldolgozni. Nemzeti tragédia. A területek elvesztésén túl azonban ezernyi emberi, személyes tragédia okozója is az első világháborút lezáró békeszerződés.
Az itt közreadott tanulmányok bemutatják az „új birtokosok” berendezkedését az elcsatolt területeken, továbbá a közigazgatás átszervezésének menetét. Az írások azt is vizsgálják, hogy a kollektív trauma miként befolyásolta az egyén(ek) és egy társadalmi réteg, a tisztviselői kar 1918 és 1920 utáni sorsát, milyen veszteségeket okozott számukra. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétdarabolása nyomán új utódállamok keletkeztek. Az impériumváltások többnyire vállalhatatlan helyzetbe hozták az elcsatolt területek közszolgáit. Az új államok is szolgálatot és hűséget követeltek a tisztviselőktől. De aligha lehet két „gazdát” egyforma odaadással szolgálni. Nem véletlen az utódállamok bizalmatlansága a régi rend híveivel szemben. A korábbi szerkezetet fel kellett számolni és újat kellett létrehozni. Ennek a helyzetnek a kezelése minden érintettől áldozatokat követelt: a helyben, szülőföldjükön maradt tisztviselőktől és családjaiktól éppúgy, mint a menekülőktől és a hónapokig, évekig az anyaország idegen városaiban élőktől. Kötetünkben nekik állítunk emléket: a Trianon utáni ismert és névtelen állami tisztviselőknek.
(Megjelent: Trianon és a magyar közigazgatás. Szerkesztette: L. Balogh Béni. Magyar Kormánytisztviselői Kar - Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2020, 9-10.)
A kötet elérhető szakkönyvtárunkban.
Új hozzászólás