A közgyűjteményi szférában az utóbbi időben gyakran felmerül a serpa és a hegymászó hasonlata, és talán nem kell elmagyaráznom, ki kicsoda a mi viszonylatunkban – jelentette ki köszöntőjében Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) általános főigazgató-helyettese a szeptember 10-én megtartott A mohácsi csatát követő évtizedek a levéltári iratok tükrében címmel közös workshopon. A rendezvényt a Magyar Nemzeti Levéltár és a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete közösen szervezte. Mikó Zsuzsanna kifejtette, úgy gondolják a levéltári, múzeumi, könyvtári területen: a közgyűjtemények egyre inkább elindultak egy olyan úton, hogy az adott intézmények munkatársai, a „serpák” feldolgozzák az általuk őrzött gyűjteményeket egy megfelelő szinten, és ebből az anyagból a kutatók, a „hegymászók” hozzák létre azokat az eredményeket, amelyeket aztán tankönyvekben, tudományos folyóiratokban olvashatunk. Hozzátette: gyakran felmerül közgyűjteményi körökben, hogy miként lehet ezt a két területet közelíteni egymáshoz. Szavai szerint erre a közös programok, workshopok és konferenciák révén van lehetőség

Folyamatos gyarapodás

 – A mai alkalommal is egy olyan adatbázis körül forognak majd az előadások, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár még a reformáció emlékévhez kapcsolódva, 2016 tavaszán kezdett el kiépíteni. Itt az 1526 és 1570 között keletkezett iratok szisztematikus feldolgozásáról beszélünk – hangsúlyozta az MNL általános főigazgató-helyettese. Hozzátette: ez az adatbázis folyamatosan bővül, az intézmény munkatársai egyre több iratanyagot dolgoznak fel, és publikálnak. Az adatbázisban már eddig is több mint 45 ezer rekordot rögzítettek, és már csaknem 13 ezer személy neve, tisztsége és kapcsolatai elérhetőek. A tervek szerint a Mohács 500 programhoz kapcsolódva az adatbázist tovább bővítik.
 

Fel kell szállni a vonatra

Rácz György, az MNL tudományos igazgatóhelyettese köszöntőjében arra mutatott rá, amikor annak idején az adatbázis elkészítéséről megbeszéléseket folytattak, kérdésként fogalmazódott meg, hogy 1526-tól meddig érdemes elmenni: 1541-ig, 1550-ig vagy 1570-ig? Elmondta, hogy az utóbbi évszám mellett végül a gyakorlati munka eredményeként döntöttek. Abban viszont összhang volt a felek között, hogy az anyagokat csak virtuálisan lehet egy adatbázisban összerendezni, és az iratokat a helyükön kell hagyni, mert levéltártani szempontból ez a helyes. – A munka elkezdéséhez igazából csak az alkalomra vártunk, és ezek mindig az emlékévek szoktak lenni – fogalmazott Rácz György. Ez az alkalom ezúttal a reformáció emlékévvel jött el, amelyhez kapcsolódva a Mohács utáni feltáró munkát el lehetett kezdeni. – Ha jön egy vonat, akkor a levéltárnak fel kell szállnia rá, és az emlékévek ilyen vonatok. Mindegy, hogy milyen emlékévet hirdetnek, meg kell találni azt a munkát, azt a publikációs lehetőséget, amivel a saját munkánkat, anyagunkat el tudjuk adni. Meg kell találni azt a csomagot, amivel fel tudunk szállni a vonatra – fűzte hozzá az MNL tudományos igazgatóhelyettese. Szavai szerint ezt használták ki a reformáció emlékévnél is.

Az adatbázis háttere

A köszöntők elhangzása után következtek az előadások, elsőként Fazekas István egyetemi tanár, az ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszékének vezetője A Benignae Resolutiones (E 21) és jelentősége a kora újkori történeti kutatás számára címmel osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Többek között arról beszélt, hogy a Magyar Kamara levéltárában található Benignae Resolutiones állag rendkívül gazdag, és a Reformáció kora adatbázisnak köszönhetően pedig az 1570-ig terjedő iratanyag már online is hozzáférhető. Szabó András Péter, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos munkatársa A reformációs adatbázis és János király itineráriuma címmel adott elő. Ő azt emelte ki, hogy szerinte érdemes lenne az 1570-es évnél korábbi határévet választani, és addig alapos, kimerítő feltáró munkát végezni. Varga Szabolcs, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa A reformációs adatbázis és a 16. századi szlavón közigazgatás című előadásában számtalan példát hozott fel arra, hogy az adatbázis miként járul hozzá a mai Horvátország 16. századi történetének jobb megismeréséhez.
 

Vita az időhatárról

Faragó Dávid történész A 16. századi megyei archontológiai kutatás lehetőségei című előadásában arra mutatott rá, hogy 2017 júniusától 2022 augusztusáig maga is részt vett az adatbázis elkészítésében, így nemcsak kívülről, kutatóként, hanem belülről, munkatársként is látta a felmerülő problémákat és azok okait. A téma kapcsán pedig kifejtette, hogy a Mátyás kor végétől új hatáskörök jelentek meg, és ezek hosszabb folyamatban szerveződtek meg, és ezzel egyre több vármegyei kiadvány jelent meg. Laczlavik György, az MNL főlevéltáros pedig A központi bíráskodás forrásai címmel adott elő. Ebben kifejtette, hogy a közelmúltban online közzétett források segítségével a bíróságok személyzete megismerhetővé válik, sőt, aprólékos munkával a működésük is rekonstruálhatóvá lesz.

Az előadások során kisebb vita alakult ki a kutatók, történészek között arról, hogy mennyire szerencsés az1570-es időhatár megválasztása. Miközben Szabó András Péter korábbi céldátumot tartana kívánatosnak, mások későbbi évszámot, például 1608-at jelölnének meg. A hallgatóság soraiban helyet foglaló Pálffy Géza, az MTA doktora, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója akár 1700-ig is elvinné az anyagok digitalizálását. Laczlavik György arra ígéretet tett, hogy az adatbázis építése folytatódik, de egyszerűsítettebb formában, mint eddig.

Tovább folytatódhat a nagy sikerű reformációs adatbázis építése

Fotók: Lantos Zsuzsanna, Banai Zsófia (MNL OL)