Jelenlegi hely
Teri, Feri és az ismeretlen jótevő – levelek Argentínába
A forradalom után kivándoroltak legnagyobb része a fiatalabb generációhoz tartozott és főként férfiak alkották. A menekültek elsőször osztrák és jugoszláv menekülttáborokba érkeztek, hogy aztán innen induljanak tovább Európába vagy a tengerentúlra. Mivel a menekültek legnagyobb részét a fiatal, munkaképes, városi lakos tette ki, így ők ideálisak voltak az éppen munkaerő-hiánnyal küszködő nyugati államok számára. Ráadásul – ellentétben az 1945 utáni két menekülthullámmal – az 1956-ban útnak indultak hősként jelentek meg a nyugati közvélemény szemében, így a beilleszkedésük is sokkal könnyebben ment. Az első két hullámban kivándoroltak számára pedig vérfrissítést, utánpótlást jelentettek a magyar közösségek életben tartásában, noha sok esetben az ’56-os menekültek saját közösségeket is létrehoztak. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a harmadik hullámban kivándoroltak jóval vegyesebb társadalmi összetételűek voltak, mint az első két hullámban emigráltak. Ráadásul nagy részük ekkor nem is politikai okok miatt, hanem a jobb élet reményében indult útnak.
A Külügyminisztérium iratanyagából származó két dokumentumban elsősorban az a közös, hogy mind a kettőt Argentínába címezték. Szintén közös a két levélben, hogy egyik sem a politikai kérdéseket hangsúlyozza, hanem a mindennapi élet nehézségeit. Azonban lényeges különbség mutatkozik abban, hogy míg az egyiket Angliából küldte a feladó két ismerősének (nagy valószínűséggel egy 1945 után emigrált házaspárnak), addig a másik levelet egy magyarországi asszony írta egy számára is ismeretlen „magyar családnak Argentínába”.
A magyarországi levél valószínűleg a belügyi hatóságoktól kerülhetett a Külügyminisztériumhoz, míg az Angliában feladott levél címzésében a magyar nagykövetség szerepelt. A minisztériumnak ugyanis nem volt feladata az emigrációban élők megfigyelése, ezt a belügyi szervek végezték.
A már Angliában élő feladó elmondja, hogy a forradalom kitörése napján hagyta el Magyarországot, és főleg az életkörülmények miatt döntött úgy, hogy megragadja a lehetőséget, és nyugaton próbál meg boldogulni. Ausztriából került Angliába, és szeretett volna az Egyesült Államokba tovább menni, de ahogy írja, ez „egyelőre reménytelen”, így aztán Angliában próbál beilleszkedni, bár nagyon furcsának találja az ottani körülményeket. Érdekes, hogy számára nem is a lakhatási vagy az anyagi helyzet a legrosszabb, hanem a „koszt nagyon furcsa”.
A Magyarországon élő asszony saját bevallása szerint sem szenvedte meg anyagilag a forradalmat, azonban fizikailag és egészségügyileg nagyon megviselte az egész családot az elmúlt időszak. A levél azonban jól mutatja, hogy ennek ellenére is milyen nehéz volt az élet a forradalom utáni Magyarországon még azoknak is, akiket a megtorlás nem érintett.
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-IV-Argentína-005527/1/1958 (16. doboz) (Az államigazgatás felsőbb szervei – Külügyminisztérium – TÜK-iratok
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges