Az anyatejes táplálás az emberiség történetében a kezdetektől fogva kiemelkedő szerepet játszott, a gyermekek védelmét, életben maradásukat biztosította. A szoptatás megítélése korszakonként és koronként változott. Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, mivel a szoptatás a 19. század végéig nem képezte a tudományos vizsgálódás tárgyát.

A 19. század előtti időszakra a dajkaság is jellemző volt, a 20. század elején ennek ellenére hazánkban a nők többsége, ha tehette, szoptatta gyermekét. Ahol a szoptatás elterjedt volt, kisebb volt a csecsemőhalandóság, mint ott, ahol az anyák nem maguk szoptatták vagy mesterségesen táplálták csecsemőiket. Az első világháborút követően azonban különösen drámai volt a helyzet. A szegénység, az éhezés, a nyomor, a járványok, a természeti csapások mind-mind csökkentették az akkor született gyermekek életben maradási esélyeit. Az ínségenyhítő tevékenységet az antant missziók végezték, ezt követően pedig a társadalmi jótékony egyesületek, egyházak igyekeztek a nyomorgó tömegek helyzetén javítani.

Az első világháború alatt és utána is nagyon sok csecsemő halálozott el, amit összefüggésbe lehetett hozni az anyák alultápláltságával, a szegénységgel, a nyomorral, valamint az 1918-ban világpusztító útjára induló spanyolnáthával, amely válogatás nélkül szedte áldozatait. A halálokok között gyakran szerepelt a táplálkozás problémáival összefüggő gyomor- és bélhurut, az időjárással kapcsolatos tüdő- és mellhártyagyulladás, a külvilágtól kapott különböző fertőző betegségek (kanyaró, himlő, tbc). Összességében megállapíthatjuk, hogy az első világháború után született csecsemők és kisgyermekek óriási veszélynek voltak kitéve. Számukra, valamint a koraszülöttek és a veleszületett rendellenességben szenvedők számára létfontosságú volt, hogy életük első néhány hónapjában hozzájussanak az éltető anyatejhez. Nem véletlen tehát, hogy a csecsemők egészségi állapota és túlélési arányai egyértelműen alátámasztják az akkori orvostudomány álláspontját az anyatej egészségvédő és immunerősítő hatásával kapcsolatban. A bemutatott két kiadvány is az anyatejes táplálást népszerűsíti.

A csecsemő táplálása

Az Országos Stefánia Szövetség az anyák és csecsemők védelmére kiadványa. Budapest, 1918.

A kiadványt az Uránia Tejkonyha Orvosi Bizottsága szerkesztette.

Magyar Anyák Naptára az 1927. évre

Az 1915-ben megalakult Országos Stefánia Szövetség egyik fő célkitűzése a magas  csecsemőhalandóság csökkentése volt. Ennek érdekében arra törekedtek, hogy minden anya maga szoptassa gyermekét. 1929-ben az anya- és csecsemővédő intézeteken kívül már 27 tejkonyhát működtettek, ezek az anyatejet nélkülöző csecsemők tejellátására szolgáltak. Hét anyaotthon, 20 bölcsőde és napközi otthon és öt szülőintézet tartozott az országos szervezet kötelékébe. Az intézetekben a munkát 319 orvos és több mint 500 hivatásos anya- és csecsemővédőnő látta el. Az Országos Stefánia Szövetség 1929-ben végzett munkájáról szóló beszámolót az itt közölt dokumentumban olvashatjuk.

Mennyiben csökkent a gyermekhalandóság. Az Országos Stefánia Szövetség működésének eddigi eredményei.

Jelzet: MNL OL, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Sajtó levéltár, Magyar Távirati Iroda Rt., Kőnyomatosok (K 428), j. Heti kiadás. 1515. 1929. április 30. 16. szám, 1–2. oldal.

A Stefánia Szövetség két alapító tagja, Tauffer Vilmos szülész-nőgyógyász és Heim Pál gyermekorvos is sokat tett az anya- és csecsemővédelem érdekében. Heim Pál kezdeményezésére indították el 1916-ban a védőnőképzést a Központi Védőnőképző Iskolában, Tauffer Vilmos szerint pedig a védőnők feladata „az anyát otthonában felkeresni és bizalmát megnyerni, nevelve vezetni csecsemője szoptatása és egészségben való felnevelése érdekében.”

Heim Pál, a budapesti Irgalmas-kórház gyermekosztályának főorvosaként a beteg, anyatejet nélkülöző csecsemőknek anyatejet próbált szerezni. 1916-ban, az Orvosi Hetilapban A dajka- és csecsemő-otthonokról, a csecsemő-kórházról című cikkében az anyatej furfangosságot sem nélkülöző „beszerzéséről” így ír: először „megvettem más asszonyoktól pénzért. Egy-két napig eljöttek ezek az asszonyok, de azután elmaradtak, mert féltek, hogy saját csecsemőjüknek nem jut. Ekkor cselhez folyamodtam, és azt mondtam, hogy saját csecsemőjük érdekében meg akarom a tejüket vizsgálni. De a midőn megtudták, hogy ezt más csecsemőnek adom oda, ki akartak szerkeszteni az újságokban”, vagyis nyilvánosságra akarták hozni az esetet, az anyák megtévesztését.

Hazánkban a 20. század első évtizedeiben az anyatejes táplálást tartották az egyetlen járható útnak a magas csecsemőhalandóság megfékezésére. Azt tartották, hogy a rendszeres anyatejes táplálás következtében még a gyengébb újszülött is jól fejlődhet, kivéve a „vérbajos vagy iszákos szülők magzatait”. A nyári hónapokban, különösen júliusban és augusztusban megnőtt a csecsemőhalandóság. Nemcsak a rosszul táplált, gyenge és születésétől fogva fejletlen apróságok között pusztított a bélhurut, hanem „nagy rendeket” vágott a látszólag egészséges és jól gondozott csecsemők között is. Mindez megelőzhető lett volna, ha az anyák betartják a csecsemővel való bánásmód „aranyszabályait és örökké érvényes igazságait”. Ez az anyatejjel való táplálás volt, mivel „Az anyatejet nem pótolja semmi! Bűnt követ el minden anya, aki akár kényelemszeretetből, akár ostoba hiúságból, alapos egészségi ok nélkül megvonja gyermekétől a természetes táplálást.” Az anyák megkapják mindazt a segítséget és felvilágosítást, amire szükségük van, hiszen szerte az országban ingyenes orvosi tanácsadókat működtetnek, a védőnők pedig rendszeresen látogatják az újszülötteket, az anya pedig „igen kevés fáradsággal megszerezheti magának [...] azokat az ismereteket, melyeknek pontos megszívlelésével elháríthatja az ártatlan csöppség feje felől a korai halál veszedelmét”. Az egészségügyi és higiénés szabályok be nem tartása, a káros és helytelen szokások, a különböző főzetek, teák, a fertőzés, a „bűnös” gondatlanság és az oktalan babona sok ártatlan kisded életét oltotta ki idő előtt. Vétkeztek azok az anyák is, akik kényelemszeretetből nem táplálták anyatejjel gyermeküket.

A csecsemők nyári bélhurutja

Jelzet: MNL OL, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Sajtó levéltár, Magyar Távirati Iroda Rt., Kőnyomatosok (K 428), j. Heti kiadás. 1512. 1927. augusztus 9. 39. szám, 10. oldal.

A halandóság csökkentésére 1929-ben, „a nemzetpusztulás elleni küzdelem” érdekében akciót indítottak. Ennek keretében jelent meg 1930-ban a Hogyan lehet elejét venni a nagyobbmérvű nyári csecsemőhalálozásnak című írás, amelyben felvilágosító munka keretében tájékoztatták az anyákat, hogy csecsemőiket születésüktől fogva három óránként etessék. Kérték a tisztasági szabályok pontos betartását, mivel ez „a legjobb védekezés a csecsemőbetegségekkel szemben”. Leszögezték: ha a gyermek mégis megbetegszik, az anyatej nem lehet az oka betegségének, inkább a tisztaság, a pontosság és az ápolás szabályai ellen „vétettek”. Ilyen esetben azonnal orvost kell hívni. Az üvegből való mesterséges táplálást csak „igen kivételes esetben” javasolták az anyatejes táplálás helyett, mivel a kombinált etetés „még mindig okosabb és jobb, mint a csecsemőnek kizárólag üvegből való táplálása”.

Kimondták: „Szent kötelesség, hogy az anya maga szoptassa gyermekét. Ezt minden körülmények között meg kell kísérelni. Az anyatej a legjobb, a legolcsóbb, a legegyszerűbb és legbiztosabb csecsemőtáplálék.” Ugyanakkor a szoptatás mellett érvelve kijelentették, hogy a szoptatás az anyára nézve is előnyös, ezért minden anyának szoptatnia kell a gyermekét, legalább annyiszor és olyan mennyiségben, amennyiben ezt teheti. Jó tanácsként megfogalmazták, hogy a csecsemőt július és augusztus hónapokban ne válasszák el, mert a nagy hőség miatt az elválasztás „veszedelmes, sőt igen sokszor életveszélyes”. Végezetül követendő példaként tanácsolták, hogy a szoptató anya ugyanazt egye, mint más asszonyok. „Ihatik kevés sört, de nem kell okvetlenül innia”. Kerülnie kell a fűszeres, nehezen emészthető ételeket, ellenben salátát, gyümölcsöt, tésztát, káposztát és savanyú ételt ehet. A szoptató anyának nem kell otthon ülnie, nyugodtan „táncolhat, teniszezhet, kerékpározhat”.

Hogyan lehet elejét venni a nagyobbmérvű nyári csecsemőhalálozásnak. Egyszerű eszközök is jelentős eredményt hoznak. – Amit minden anyának tudnia kell

Jelzet: MNL OL, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Sajtó levéltár, Magyar Távirati Iroda Rt., Kőnyomatosok (K 428), j. Heti kiadás. 1516. 1930. június 24. 25. szám, 1–2. oldal.

A közölt dokumentumokból láthatjuk, hogy az anyatejes táplálásnak mindig voltak, vannak és lesznek hívei, függetlenül attól, hogy az egyes korszakokban a nők milyen divatirányzatot követnek, hiszen a csecsemők ellátása, életben maradása, egészséges fejlődése anyatej nélkül nem vagy csak kétes eredménnyel biztosítható. Éppen ezért a század elején az anyatejes táplálással kapcsolatban megfogalmazott gondolat ma is helytálló és követendő.