„Szabadság, szerelem,
E kettő kell nekem,
Szerelmemért feláldozom
Az életet,
Szabadságért feláldozom
Szerelmemet."

Petőfi Sándor az 1847-ben megjelent verseskötete mottójául írta a fenti sorokat. Ez az év fordulópontot jelentett a költő életében: költészete kiteljesedett és találkozott élete nagy szerelmével, Szendrey Júliával. Nemzeti ünnepünk alkalmából anyakönyvi bejegyzések digitalizált formában történő közlésével emlékezünk a magyar irodalom egyik legismertebb személyiségére, aki Németh G. György irodalomtörténész szerint „az istenek magyar kedvence" volt.

Az anyakönyvekben megtaláljuk Petőfi Sándor születési anyakönyvét. Alexander Petrovicsként látta meg a napvilágot az 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszaka Kiskőrösön, ahol január 1-jén keresztelték meg az evangélikus vallás szerint. Szülei, Petrovics István és Hrúz Mária evangélikusok voltak, és 1818. szeptember 15-én Aszódon kötöttek házasságot. 1825-ben született meg István fiuk, aki Petőfi Sándor egyetlen testvére volt.

Petőfi Sándor születési anyakönyve

Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia 1828. december 29-én született Keszthelyen. Katolikus vallás szerint anyakönyvezték, édesapja Szendrey Ignác gazdatiszt, édesanyja Gálovics Anna volt. Szendrey Júlia különleges személyiség volt, idegen nyelveket beszélt, nagyon jól zongorázott, táncolt. A vonzó és különleges kisugárzású fiatal lány a férfiak figyelmét is magára vonta, de szépsége és műveltsége ellenére nem szerette a szereplést. Romantikus természetére utal, hogy Heinrich Heine verseit és a korszak lázadó nőalakja, George Sand regényeit olvasta.

Szendrey Júlia születési anyakönyve

A két fiatal először 1846. szeptember 8-án találkozott Nagykárolyban. Petőfi Sándor ekkor már országosan ismert költő volt, és a fiatal férfit azonnal megragadta Szendrey Júlia szépsége, személyisége és műveltsége. A költő nagy szerelmét jelentette Júlia, múzsája lett, amit számos neki írt vers is megörökít. Petőfi Júlia iránt érzett szereleme ihlette többek között a „Reszket a bokor, mert", a"Szeptember végén", és az „Itt van az ősz itt, van újra" című verseket. Az apa, Szendrey Ignác azonban nem nézte jó szemmel a váratlan szerelmi fellángolást, mivel komolyabb és biztosabb egzisztenciájú társat szemelt ki lányának, de végül rábízta a döntést azzal, hogy az ifjú párnak nem ad anyagi hozzájárulást. A szerelmesek hosszú ideig nem találkozhattak, és a polgári felfogás szerint bohémnak számító Petőfinek be kellett bizonyítania szerelme őszinteségét és tartósságát, miközben a két fiatal kapcsolatát kölcsönös féltékenység is próbára tette. A családi támogatás hiánya ellenére a két szerelmes kitartott egymás mellett, és pontosan egy évvel megismerkedésük után - 1847. szeptember 8-án - Erdődön összeházasodtak. A házassági anyakönyv sajnos nem található meg filmtárunkban.

A forradalom és szabadságharc ideje alatt Petőfi is katonának állt, és a polgárháborús helyzet miatt Erdődről Debrecenbe vitte családját. Szendrey Júlia 1848 elején lett várandós, fiuk, Zoltán 1848. december 15-én délben született meg Debrecenben. A fiú, édesanyja vallását követve, római katolikus lett.

Petőfi Zoltán születési anyakönyve

Mint ahogy az anyakönyvi bejegyzésen olvasható, a keresztapa Arany János volt, az apa pedig mint honvédtiszt szerepel. Petőfi és Arany barátsága 1847 februárjában kezdődött és a két költő 1849-ig levelezett egymással. Zoltán születésének napján írta meg Petőfi a „Fiam születésére" című versét, ebből idézünk most néhány sort:

„Ide, ide fiamat kezembe,
Hadd szorítsam a szívemhez őt!
Mintha volnék újonnan teremtve,
Hogy éltemnek ifjú lombja nőtt!"

Petőfi Zoltán sorsa szintén tragikus volt. Szendrey Júlia második - Horvát Árpád történésszel kötött - házasságában nem tudta elsőszülött fiával megőrizni a jó anya-fiú kapcsolatot, Zoltánban mindig első szerelmét és annak sorsát vélte felfedezni. Az apja nyomdokain vándorszínésznek álló és verseket író fiatalembert a kor népbetegsége, a tüdőbaj vitte el 1870-ben.

Szendrey Júlia az 1868-ban, halálos ágyán apjának írt levelében így emlékezett Petőfi Sándorra: „Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon, s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk."

Az egyházi anyakönyvek digitalizálását Gerhardt Éva végezte.

A bemutatott iratok jelzetei:
MNL-OL Kiskorös Ev A2039
MNL-OL Keszthely Rk A3766
MNL-OL Debrecen Rk A3247