Mindkét bejegyzés Török István gyermekeire vonatkozik, akinek most az apja nevét kapó fia született, a keresztapának pedig Szentesi Györgyöt kérte fel, aki azt el is vállalta. Ezzel egyben fény derült a rovásírásos bejegyzéseket író lelkész személyére is, aki nyilvánvalóan jó barátságban volt Török Istvánnal, hiszen csak az ő gyermekei születési adatai kerültek az ősi betűkkel megörökítésre.

Forrai Sándor Küskarácsontól sülvester estig. Egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink című könyvében dr. Esze Tamás gyűjtése alapján, egy Bihar megyei – de nem tudta, hogy melyik – kisközség református egyházának 1786-ból származó bejegyzéseiként közölte az előbb említett Furta rovásírásos emlékeket, azonban sem az évszámot, sem a szöveg helyes olvasatát – a gyermekek nevét – nem adta meg.

Az, hogy egy református lelkész ismerte a rovásírást, egyáltalán nem meglepő, hiszen a XVII. század közepétől egyre több adat bizonyítja, hogy a református egyház teológusai közül sokan ismerték és használták azt. Egyesek ezzel leveleztek, sőt a távoli országok egyetemeit látogató peregrinusok információi nyomán néhány betűjét nyomtatásban is közölték, és a hálás tanulók nem egyszer rovásírással jegyezték be a távoli városokban soraikat az akkoriban is divatos emlékkönyvekbe.

Telegdi János Rudimenta című munkájának első oldala a rovásírás ábécéjével

Bél Mátyás Kaposi-féle ábécéje

 Hogy honnan és milyen rovásírást ismertek meg, azt jól meg lehet határozni az alapján, hogy az első idevonatkozó ábécében, Telegdi János 1598-ban összeállított munkájában, és az ezt követően készített hasonló témájú írásokban közölt betűk közül melyeket használták. Ezek közül a munkák közül volt, amelyik kéziratban maradt, de másolata széles körben elterjedt, azonban több olyan is van, amelyik nyomtatásban megjelent, és az, valamint a vele párhuzamosan a róla készült másolatok is közismertté váltak. Ez utóbbiak között a legelterjedtebb a Bél Mátyás által 1718-ban közölt, Kaposi-féle ábécé. A Furta református anyakönyvében olvasható sorok is ezzel íródtak.

Még egy másik, rovásírással készült anyakönyvi bejegyzés ismert – az a nagybányai református egyház anyakönyvében található. Sebestyén Gyula említi és adja közre először, hogy Bél Mátyás által közölt ábécé, valamint az ugyancsak Bél által közölt Miatyánk szövege 1821 előtt került bemásolásra oda.

A rovásírás használata azonban nem csak a reformátusok között volt ismert – noha leginkább ők használták –, hanem pl. a jezsuiták körében is. Példaként Zakariás János szerzetes 1756-ban a perui jezsuita misszióról Bartakovics Józsefhez, nagyszombati szemináriumi rendtársához írt magyar és latin nyelvű levele említhető, amelyben több kifejezés valószínűleg azért íródott rovásírással, hogy azt a spanyol cenzúra ne tudja elolvasni. A rovásírásnak titkosírásként történő használatával magyarázható a reformátusok így írt leveleinek egy része is.