A család

Róth Miksa József 1865. december 26-án született Pesten, Roth Zsigmond és Duller Mária gyermekeként. Ismeretesek Márta és Helén nevű nővérei, továbbá ifjabb testvérei, Emánuel/Manó, aki ugyancsak üvegfestőként, illetve Kálmán (Budapest, 1869. dec. 21.-Budapest, ?), aki Pesti Kálmán néven színészként dolgozott. Miksa 1897. november 27-én nősült meg, felesége Walla (Schmidt) Jozefa/Jozefin Emma (Budapest, 1876. febr. 14.- ?, 1974. ápr. 5.) volt, akit nem sokkal azelőtt, november elején fogadott örökbe a törökbálinti cementárugyár tulajdonosa, a morvaországi születésű, de magyar anyától származó Walla József.

Róth Miksa portré

Róth Miksa és Walla Jozefa házasságából három gyermek született:

Róth Miksa 79 éves korában, 1944. június 14-én hunyt el. Testvérei, Kálmán és Emánuel, valamint Márta nevű nővérének fia, Elek Artúr is ekkortájt esett áldozatul a vészkorszaknak. A művész egyetlen egyenesági leszármazottja unokája, Erzsébet lányának fia, Móczár Zoltán, valamint nővérének, Róth Helénnek a gyermekei az Egyesült Államokban éltek.

Gyászjelentés Forrás: Familysearch.org

A családnak a művész halála feletti gyászában számos tisztelője is osztozott, közöttük dr. Kossányi Béla levéltár-igazgató, aki az Országos Levéltár nevében fejezte ki részvétét az özvegynek:

„Mély megilletődéssel vettük a híradást Férjének, az országosan ismert kiváló művésznek elhunytáról.

Róth Miksa elsősorban, mint üvegfestő állt évtizedeken át művészeti életünk élvonalában. De díszítő művészetének és tervező készségének sokoldalúsága talán sehol nem bontakozott ki oly széles skálán, mint az Országos Levéltár épületében: gróf Klebelsberg Kuno meghívására itt alkotta munkás életének egyik utolsó és legnagyobb szabású művét.

Akik őt munkájában láttuk, akiknek szerencsénk volt közelről megismerni szeretetreméltó egyéniségét, most elmúlásán érzett mély megilletődéssel emlékezünk Róla.

Művészetét az Országos Levéltár színes ablakai, tervei nyomán elkészített csarnokai és dísztermei, kovácsolt vasrácsai, faragott bútorai és remekbe hímzett textíliái hirdetik; emlékét az Országos Levéltár tisztviselői őrzik kegyelettel.

Ezzel az érzéssel tolmácsolom Méltóságos Asszonyomnak az Országos Levéltár és tisztviselői karának igaz részvétét.

Budapest, 1944. június 16-án,

a főigazgató távollétében:

Dr. Kossányi Béla"

A művész

A Róth családban már a nagyapa, Róth Sámuel és az apa is üvegesként kereste kenyerét, a fiatal Miksa apja műhelyében ismerte meg a szakma fogásait. 12 évesen már alátétrajzokat készített az akkor épülő Műcsarnok ólomüvegablakaihoz, és, mint vallotta, „atyámnak szerény kis műhelyében szerettem meg a színes üvegeket. Nemcsak megszerettem, de meg is tanultam becsülni ezt a szubtilisan finom, törékeny, nemes anyagot, amelyben a legcsodálatosabb hatások végtelen lehetőségei rejtőznek, csak rátermett ember kell, aki előcsalogassa őket. Ebben a légkörben nevelkedtem és így csak természetes, hogy üvegfestő lettem".

Az otthoni tanulást követően külföldi tanulmányutakon mélyítette el tudását, elsajátítva az üvegfestés tudományát. Miksa 1885-ben önálló intézetet alapított, műtermeit többször váltotta, míg végül 1911-ben a VII. kerületi Nefelejcs utca 26-ban megállapodott, ahol nemcsak műhelye volt 1939-ig, de lakása is élete végéig. Ma ebben az épületben működik a Róth Miksa Emlékmúzeum.

Róth Miksa korának egyik elismert és sokat foglalkoztatott üvegművésze volt, számos hazai és külföldi középület, templomok, paloták, síremlékek belső díszítésében vett részt. Visszaemlékezéseiben felsorolja 55 város összesen 94 épületében megtalálható „jelentősebb" üvegfestészeti műveit, közülük a legtávolabbi a mexikóvárosi nemzeti színház, továbbá jelentősebb mozaikműveit tíz város 29 építményén.

Az Országos Levéltár belső díszítése

A Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri palotája hosszú ideig az első és egyetlen már eredetileg is levéltári célokra létrehozott épület volt hazánkban. A 19. század utolsó évtizedeiben kezdték szorgalmazni a felépítését. A kormányzat 1899-től foglalkozott komolyabban a kérdéssel, de csak a világháború előestéjén, 1913-ban kezdtek hozzá a tényleges megvalósításhoz. A tervek szerint 1916-ra kellett volna befejezni az építkezést, de a háború elhúzódása miatt az építők száma, az építőanyag mennyisége és a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek is jelentősen megcsappantak, ezért csak 1918-ra készült el a levéltár - legalábbis az épület. Az intézmény azonban csak lassan tudott át- és beköltözni, magánfelekkel és állami intézményekkel volt kénytelen megosztani palotáját, és bár előbbieket szép lassan kiszorította, a kényszerű intézményi „társbérletet" csak 1945 után sikerült felszámolni.Klebelsberg Kunonak köszönhető, hogy a csupasz falú házból a magyar kultúra egyik, megjelenésében is elegáns, a történelmi múlt, a nemzeti identitás emlékezet- és forrásőrzőhelye, igazi palota lett az épület. Róth Miksa úgy jellemezte őt: „Az Országos Levéltárnak belső díszítése Klebelsberg Kunó grófnak szívügye volt. Annak munkálatait, nagy történelmi tudásával, művészettörténeti tájékozottságával és finom művészi érzékével ő maga irányította. Ő, a renaissance-korabeli nagy mecénásokhoz hasonlóan, a művészeknek művük megalkotásához nemcsak az anyagi eszközöket bocsátotta rendelkezésre, hanem maga is a művészekkel együtt szinte átélte a mű keletkezésének minden fázisát. Klebelsberg Kunó gróf - az éveken át tartott munka folyamán - hetenként legalább is kétszer felkeresett bennünket munka közben és a legnagyobb érdeklődéssel kísérte figyelemmel a folyamatban lévő munka kialakulását. Ha aztán sikerült valamely eredményt elérnünk, ő volt a legelső, aki szívből fakadó, lelkes örömének adott közvetlen kifejezést."

A levéltár épületét Pecz Samu tervezte, aki régi jó ismerőse volt Róth Miksának - többek között annak Nefelejcs utcai háza átépítését is ő tervezte. Mégsem e személyes ismeretség játszhatott közre abban, hogy az épület díszítő munkálatait Róth Miksára bízták, az építész ugyanis az épület átadása előtt elhunyt (1922). Róth szakmai elismertsége volt az oka annak, hogy a díszítőmunkálatokat, a tervezést és a kivitelezést őrá bízták.

A kutatóteremben, a tanácsteremben és a csarnokokban Dudits Andor festőművész történeti jeleneteket ábrázoló szekkói képregényként foglalták össze a magyar (kultúr)história kiemelkedő személyiségeit Szent Istvántól Horthy Miklósig (utóbbit 1950-ben lefestették). A képek elkészültét követően folyamatosan, 1925–1929 között Róth Miksa feladata volt a falak ornamentikus díszítése, ennek során számos családi vagy megyei címerkép is felkerült a mennyezetre vagy az oldalfalakra. A IV. emeleten a mennyezeti szekkót keretezték a vármegyei címerek, ezek a második világháborúban súlyosan megsérültek, elpusztultak, helyreállításuk nem volt lehetséges.

A IV. emeleti lépcsőházi mennyezeti szekkó körül a megyei címek voltak láthatók, ezek a világháborúban elpusztultak.

Nemcsak a falak díszes festésének megtervezése és kivitelezése volt Róth Miksa feladata. Ő tervezte a kutatóterem üvegtéglákból összeállított világítómennyezetét (1926), amely ugyancsak helyreállíthatatlanul megsérült a világháború idején, továbbá az ő művészi kvalitásait tükrözik a tanácsterem bútorzata, bronzlámpája is.

A kutatóterem 1925 és 1945 között. Jól láthatók a fali díszítések, a szekkók, az üvegtető és a bronzcsillárok, amelyek a világháborúban ugyancsak elpusztultak.

Róth leglátványosabb - és leginkább szakterületének számító - alkotásai azok a színes üvegablakok, amelyek a történeti Magyarország jelentős településeinek címereit ábrázolják. A levéltár 1929. évi beszámolója rögzítette ezek elkészültét: „Egyidejűleg az előcsarnokok és a lépcsőház összes ablakai – összesen 27 darab – ugyancsak Róth Miksa által igen ízlésesen megtervezett, színes ablakokkal cseréltettek ki, melyeket Magyarország - sajnos, legnagyobbrészt elszakított - városainak címerei díszítenek, ezzel is hirdetve hazánk régi területéhez való igényünket és ragaszkodásunkat s ezzel kapcsolatban régi kultúrfölényünket. A vármegyék címerei a lépcsőház mennyezetét borító falkép körül nyertek elhelyezést."

Az üvegfestmények elkészítésének koncepciója is változott az idők folyamán, és azok léte nem Klebelsberg Kuno ötletéből származott; részletesen adatolt ismereteink azonban nincsenek e kérdésről. Az építést vezető Nagy Károly 1915 decemberében készített Összeállítása tartalmazza az üvegfestmények költségeit is (XVIII. fejezet). Az előcsarnokba négy ablakot terveztek 3-3 címerrel, három ablakot 1-1 címerrel; a főlépcsőházba kettő nagyobb, 3 címert tartalmazó ablakot és hét kisebbet, 1-1 címerrel; az I. emeleten kettő ablakot 3-3 címerrel, a kutatóterembe három ablakot 5-5 címerrel, négy ablakot 1-1 címerrel, továbbá a főkapu portálját az ország címerével. Összesen tehát 25 ablakot terveztek 53 címerrel.

1923. június 30-án 1,89 millió koronával alapot hozott létre gr. Klebelsberg Kuno az Országos Levéltár művészi díszítése céljából. 1925. június 28-án Nagy Károly négy fülkeablak üvegfestését tervezte (Róth Miksával), 12 millió koronáért. 1925. október 6-án a kultuszminiszter 330 millió koronát utaltatott ki a levéltár épületének befejezésére, abból 50 milliót a kutatóterem mennyezetére, 8,8 millió koronát pedig négy kisablakra készítendő üvegfestményre kellett fordítani. 1926. augusztus 10-én Róth Miksa költségvetést készített Csánki Dezső főigazgató számára a belső díszítési munkálatokról, eszerint a kutatóterem üvegmennyezetének és fülkeablakainak üvegfestészeti díszítése már elkészült, kifizetésre vár (56,8 millió korona), az előirányzott munkálatok között pedig szerepelt a tanácsterem 2 ablakának és az I. emelet 3 ablakának üvegfestészeti díszítése.

A 27 ablakon - és ezek közé most nem számítjuk a bejárati ajtó feletti üvegportált a magyar címerrel - összesen 55 település címerét készítették el Róth Miksa műhelyében. A címerek csoportosítása tematikus és földrajzi, többségében a határ túloldalára került történeti városok heraldikai szimbóluma látható (az 53 településből 36 nem a mai Magyarország területén található).

Róth Miksa üvegablakok meg nem valósult tervei

«

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

»

 

Róth Miksa üvegablakai

«

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

»

                                                                                                                                                                                          

 

Róth Miksa ablakok tervekkel

«

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

»

A címeres üvegablakok a világháború idején helyükről leemelve a pincében vészelték át a háborús pusztítást, így megmenekültek a megsemmisüléstől. Sokkal nagyobb veszélynek voltak kitéve 1948-1951 között, amikor az új rendszer döntés-előkészítő vagy döntéshozó helyzetben lévő tagjai azon szorgoskodtak, hogy eltávolítsák a régi rendszer képviselőinek és a régi feudális múlt maradványának tekintett címeres üvegablakokat. Szinte csak a véletlenen múlt, hogy 1951-ben végül a józan ész kerekedett felül, és a szekkók többsége, valamint a díszes ablakok megmenekültek. (Ennek történetét Ólmosi Zoltán és Oross András kollégáink foglalták össze Meszeljünk vagy ne? című cikkükben.) A Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épülete ma is kedvelt célpontja az egyéni és csoportos látogatóknak, és a közművelődési rendezvények alkalmával munkatársaink szakavatott idegenvezetéssel mutatják be az intézmény történetét. A személyes látogatásig az épület csarnokai és dísztermei Pádár László panorámaképein is megcsodálhatók.

Az 1978-1985 közötti iratgyarapodás idején került be a Magyar Országos Levéltár gyűjteményébe az a „Róth Miksa-hagyaték", amely az iratleírás szerint a művész által készített ablak- és címerterveket tartalmazza (T 87 Újszerzeményű tervrajzok, No. 6c/1-36. Magyar Országos Levéltár üvegablakainak városcímertervei). A szakirodalom azonban úgy tartja, hogy a címerrajzokat nem Róth Miksa, hanem az Országos Levéltár címerfestője, Sebestyén József készítette a művész számára, és így került annak iratai közé. Maga Róth is azt írja visszaemlékezéseiben, hogy „csak kivételes esetekben szokott egyszersmind tervező is lenni az üvegfestő. Legtöbbnyire megoszlik ez a munka: más művész tervezi az üvegfestményt, melyet az üvegfestő valósít meg."

Tekintettel arra, hogy a címerek topografikus összeírása eddig nem készült el, jelen összeállítás emeletenként és ablakonként tartalmazza az üvegeken található címerképek jegyzékét. Csillag jelöli a címerrajz-tervvel is rendelkező településeket. A képgalériák a tervezett és megvalósult címerpárokat, a terv nélküli címereket és a meg nem valósult terveket tartalmazzák. A tervek közül 23 valóban elkészült, tervben maradt Jászberény, Nyíregyháza, Vác és Varasd címere - a címerképek többségének viszont nem maradt ránk a tervrajza.

Az épületrészletek felvételeit és a tervek reprodukcióit Czikkelyné Nagy Erika készítette.

Felhasznált irodalom:

• Jelentés az Országos Levéltár 1925. évi állapotáról és működéséről. Levéltári Közlemények (= LK), 4. (1926) 1–4: 307–310.
• Jelentés az Országos Levéltár 1926. évi állapotáról és működéséről. LK, 5. (1927) 1–4:328–332.
• Jelentés az Országos Levéltár 1927. évi állapotáról és működéséről. LK, 6. (1928) 1–4:357–360.
• Jelentés az Országos Levéltár 1928. évi állapotáról és működéséről. LK, 7. (1929) 1–2:149–153.
• Jelentés az Országos Levéltár 1929. évi állapotáról és működéséről. LK, 8. (1930) 1–2:148–149.
• Papp Gáborné: A Magyar Országos Levéltár szerzeményei, 1978-1985. Levéltári Szemle, 36. (1986) 2:57–67.
• Róth Miksa: Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről. Bp., 1942.
• Róth Miksa: Egy üvegfestőművész emlékei. Bp., 1943.
• http://torokbalintiujsag.hu/toeroekbalint-egykor/2742-az-arpad-utcai-kis-walla-villa