Ebben az évben is csatlakozott a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a Kulturális örökség napjai programsorozathoz, az intézmény Bécsi kapu téri épülete szombaton és vasárnap 10 és 18 óra között nyitva állt az érdeklődők előtt. A vendégek a teljes hétvégén térítésmentesen járhatták körbe a levéltárat, tekinthették meg annak értékeit, és vehettek részt a szervezett programokon.

Kapunyitás után folyamatosan érkeztek a látogatók a levéltári palotához, a jellemző az volt, hogy amíg a magyar vendégek céltudatosan, egy-egy programra előzetesen regisztrálva érkeztek a Bécsi kapu térre, a külföldi turisták inkább a helyszínen értesültek az Európai Örökség Napokhoz kapcsolódó lehetőségekről. Azt pedig kifejezetten üdvözölték, hogy ezen a hétvégén ingyenesen tehetnek sétát az épületben, és tekinthetik meg A nemzet emlékezete – A magyar történelem mérföldkövei állandó kiállítást is. Közülük a bátrabbak rögtön a kiállítóterem vagy az emeletek felé vették az irányt, mások csak be kívántak pillantani az épületbe. Más kérdés, hogy annak szépsége annyira magával ragadta a legtöbb külföldi turistát, hogy végül hosszabb időt töltöttek a több mint százéves festett falak között, távozóban pedig el voltak ragadtatva a látottaktól.
 

Kíváncsi turisták

Voltak olyanok is, akik csak kívülről csodálták meg a palotát, köztük egy Németországban élő svájci pár. A nő azt mondta, hogy annyira fáradtak, hogy bármennyire is szép az épület, már nincs erejük betérni. – Nagyon tetszik Magyarországban, hogy kiemelten vigyázzák a múlt értékeit, kincseit, annyi csodálatos kiállítást és múzeumot meg tudtunk tekinteni önöknél – tette hozzá.

Aki betért a levéltárba, a földszinten levő információs pultnál érdeklődhetett a rendezvényekről, a munkatársak mindenkit igyekeztek útbaigazítani. Egyesek a szervezett programokat keresték, mások szabadon kívántak sétát tenni az épületben. Olyan külföldi turista is akadt, akit a 20. századi magyar történelem érdekelt. Azt mondta, az első világháborúig még mindent ért, de utána már nem világosak számára a lezajlott folyamatok. Miután az egyik levéltári munkatárs röviden beszélt neki a trianoni békediktátumról, a két világégés közötti Magyarországról, a második világháborús magyar szerepvállalásról, az államszocializmus időszakáról és a rendszerváltásról, mosolyogva ennyit mondott: „Köszönöm, most már mindent értek!”, majd elment, és tett egy sétát az épületben.
 

Érdekes iratok

 A levéltárba betérő látogatók körében népszerűek voltak a szervezett programok, a vár-, épület- és raktárséták, amelyeket az intézmény csaknem egy tucat munkatársa tartott, ezekre előzetesen és a helyszínen is lehetett jelentkezni. Raktársétával és 17-19. századi iratok bemutatójával várta az érdeklődőket a két napon Szirtes Zsófia, az MNL főlevéltárosa is, aki a Bécsi kapu téri épület raktárainak kialakításáról, az iratok tárolásáról, kezeléséről és a levéltáros munkáról beszélt a vendégeknek a 17-es raktárban, majd a Regnicolaris levéltár 17-19. századi különleges irataiból mutatott be egy válogatást.

Mindkét napon tartott raktársétákat „Utak és fényképek” címmel Balogh János Mátyás főlevéltáros is, aki két harmadik emeleti raktárba is elvitte a látogatókat. Itt részletesen beszélt arról, hogy a levéltárosok miként igazodnak el az egyes raktárakban őrzött rengeteg irat között, kitért az iktatókönyvek és tárgymutatók jelentőségére is. Megmutatott a séta résztvevőinek több fotóalbumot is, az egyik kifejezetten becses darab, hiszen az 1865-67-ik évi Országgyűlés tagjainak 350 fényképét tartalmazza. A vendégek láthattak egy másik érdekes anyagot is, egy olyan albumot, amely Chiléből került a levéltárba, és az oda kivándorolt magyar származású emberek adatait és fényképeit tartalmazza a múlt század első feléből, a két világháború közti időszakból. A séta azzal ért véget, hogy Balogh János Mátyás megmutatta Salvador Dali egykori vízumkérelmét, amelyen a világhírű festő aláírása is szerepel.
 

Kincskeresés a raktárban

Kulcsár Krisztina főlevéltáros kétféle raktársétát is tartott, az egyiket A császár látogatásai - II. József utazásainak nyomában címmel az ez évi Kulturális örökség napjai központi témájához kapcsolódóan. A másik szervezett program, a „Kincskeresés a raktárban” kifejezetten kisgyermekes családoknak szólt, ennek során a 23-as raktárban a gyerekeknek különböző feladatokat kellett teljesíteniük, amelyeket elrejtett üzenetekből tudhattak meg. Többek között meg kellett találniuk a legrégibb iratot és a legvastagabb kötetet, el kellett igazodniuk a polc-sorok és a dobozok között. A gyerekek hihetetlenül élvezték a programot, amikor a legvastagabb kötetet kellett megtalálniuk, akkor sietősen végigsétáltak a sorok között, és vonalzó, illetve mérőszalag segítségével igyekeztek rálelni a további instrukciókat tartalmazó üzenetre. – Megvan, ez az a könyv! – kiáltott fel egyikük. – Találtam vastagabbat is! – érkezett távolabbról a jelzés, erre mindenki odasereglett. A gyerekek, ha kellett, akkor olvastak vagy mértek, máskor a matematika tudásukat kellett megcsillogtatniuk, és együtt siettek a raktár egyik végéből a másikba, hogy utolérjék az üzeneteket hagyó rejtélyes raktárlátogatót. A résztvevők a program alatt játékosan megismerhették, hogyan tároljuk a raktárakban az iratokat, mire ügyelnek a levéltárosok az őrzés során, és Kulcsár Krisztina még számos érdekességet dolgot is mutatott nekik. A gyerekek mind ügyesen teljesítették a feladatokat, és így a raktárséta végén megismerkedhettek végre a titokzatos látogatóval és barátaival.
 

Alkotás a restaurátorokkal

Azok a gyerekek, akik elfáradtak a kincskeresésben és persze mások is, részt vehettek a harmadik emeleti kézműves foglalkozáson is, ahol korábbi molinók csíkjaiból telefon tokot készíthettek. Elsajátíthatták továbbá a viaszpecsét készítés fortélyait, illetve írhattak mártogatós tollal, amit nagyon élveztek a gyerekek. Lökkös Mónika levéltári főrestaurátor beszámolt arról, hogy nemcsak magyar családok vettek részt a kézműves foglalkozásokon, hanem külföldiek is. A gyerekek és fiatalok nagy örömmel mutatták a szülőknek az alkotásaikat. – Jöttek hozzánk mások mellett angolok, amerikaiak, ukránok, kínaiak, olaszok, románok, indiaiak és németek is. Többen szívesen kapcsolódtak be a programba – mondta Lökkös Mónika. A földszinti 20-as teremben pedig az intézmény munkatársai levéltárpedagógiai programmal várták az érdeklődőket. Egy édesanya, aki pedagógusként dolgozik, meg is ragadta a lehetőséget, hogy arról érdeklődjön: egy iskolai osztállyal miként látogathat el a levéltárba.
 

Népszerű volt a kiállítás

Sokan a kiállítóteremben kezdték vagy fejezték be a látogatásukat, egyesek hosszasan elidőztek a magyar történelem sorsfordító eseményeihez kapcsolódó iratok tanulmányozásával. Egy külföldi pár például minden irathoz tartozó leírást elolvasott, és mivel a férfi nem tudott sem magyarul, sem angolul, a nő fordította le neki a szövegeket. Nagy érdeklődést mutatott az iratok iránt négy szlovén lány is, akik ugyan nem történelem szakos hallgatók, de a téma iránt kifejezetten érdeklődnek. – Nekem az év végén lesz egy vizsgám történelemből, de egyikünk sem készül történésznek, de nagyon tetszett, amit láttunk – mondta egyikük mosolyogva, majd a vendégkönyve is beírtak. A bejegyzésben tudatták, hogy nagyon érdekesnek találták a kiállítást. Mások is sokat időztek a kiállítóteremben, így például a levéltárba egyedül érkezett magyar nő, aki emellett két vezetett sétán is részt vett. Még délelőtt érkezett, és 15 óra után távozott. Sokakhoz hasonlóan széles mosoly kíséretében köszönte meg a lehetőséget.

Rendkívül hálásak voltak a látogatók a levéltári nyílt hétvégéért