Nagy hűhó a labda körül
Szerző: Székesi Lilla és Török Enikő
„Az ujitás nem egetrengető, mert a már bevezetett hasitott bőrök felhasználását elvonják a jol bevált cipőktől. Kérem a kérdést óvatosan kezelni, mert meggyőződésem, hogy nagy hűhó van az ujitás körül.” – írta 1963. január 24-én Brezina István, a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztályának munkatársa Lévay József és társai újításáról.
Lévay József (1924–2008) és Lénárt Ferenc bőripari szakemberek 1952–1953-ban kezdtek kísérletezni a labdagyártás továbbfejlesztésével. Akkoriban import bőrből történt a versenylabdák előállítása, „a fajsúly kérdése, a vízzel szembeni ellenállás, a bélelés kérdése nem volt megoldva”. Lévayék első próbálkozásaikat Budapesten a Bőripari Vállalat 3. számú, újpesti gyárában végezték, ám ekkor még jelentősebb eredményeket nem értek el. Később a munkálatokat a Fővárosi VI. Kézműipari Vállalatnál folytatták. 1960 körül kísérleteik előrehaladtak. Végül 1962. április 17-én Lévay és Lénárt benyújtották az újítási javaslatukat a Vállalathoz, melyet 1962. június 29-én el is fogadtak. Azonban az Országos Tervhivatal a gyártást vidékre helyezte, mivel Budapesten nem voltak megfelelő lehetőségek a fejlesztésére. A labdagyártást a Simontornyai Vegyesipari Vállalathoz (1965-től Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, forrás: MNL Tolna Megyei Levéltár, XXIX. Vállalatok. XXIX. 62. Simontornyai Bőrgyár iratai) telepítették, ennek köszönhetően a nyersanyag jelentős részét nem kellett szállítani. 1962-ben Lévay a Vállalat főmérnöke volt műegyetemi vegyészmérnöki végzettséggel, Lénárt pedig részlegvezetőként dolgozott. 1962 végén, 1963 januárjának elején Lévay és társai benyújtották újítási díj iránti kérelmüket. Az újítási díjat a következőképp osztották volna fel: Lévay 34%, Lénárt Ferenc 34%. Közreműködőként Sáringer Ferencet, az Artex Külkereskedelmi Vállalat előadóját (12%), dr. Szörényi Lórándot (†2006), a magyar teniszsport jelentős személyiségét (12%) és Lénárt Györgyöt (8%) nevezték meg.
Lévay József és Lénárt Ferenc újítási javaslata, 1962. április 17.
Jelzet: MNL OL XIX-F-7-vv. 4242/1966.
A „króm-marhabőr hasítékból fedési eljárással labdabőr előállítására és ebből az anyagból sportlabdák gyártására” vonatkozó újítás három részből állt: új alapanyag, új gyártástechnológia és új szabásminta. A Lévayék által kifejlesztett labda lóbőr („lótükör”) helyett marhahasíték hasznosításával készült. A bőrgyárakban ugyanis hatalmas mennyiség halmozódott fel a főként 5–18 négyzet-deciméteres hasítékbőrökből, amit nem használtak fel semmire. Az új eljárással (megfelelő összeragasztás, visszacsiszolás, filmszerű festékanyag használata) kikészített alapanyag a labdagyártás céljára megfelelőbbnek bizonyult, mint a korábbi. Az új labdák víz- és szennytaszító tulajdonságuk miatt akár több mérkőzést is kibírtak, ellenben a régi labdákból egy futballmeccsen négy-öt is „elfogyott”, sőt ha esett az eső, több is, mivel a bőr beszívta a vizet. Ilyenkor a régi labdák elnehezültek, eldeformálódtak, a fehér festék lekopott. A szabásminta is jelentős újítás volt: ez a 32 paneles, pöttyös labdát jelentette, amely ötszögekből és hatszögekből állt, a korábbi 12 és 18 hosszúkás szeletből összevarrt labdákhoz képest.
18 és 32 szeletes labdák csomagolása a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál, 1965 (Tolna Megyei Népújság)
Labdaraktár, 1968 (Népszava)
A próbagyártásra 1963. január 1. és május 1. között került sor a Simontornyai Vegyesipari Vállalatnál, majd megkezdték a különböző fazonú és színű sportlabdák nagyüzemi gyártását. Egyedi megrendelésre is varrtak labdákat, a magyarországi labdarúgó-csapatok színeiben: kék, lila, sárga és zöld pöttyökkel, csehszlovák megrendelésre piros pöttyökkel is. Az első évben 25 000 labda készült, 1964 elején már 60 000 játéklabdát rendelt az Artex Külkereskedelmi Vállalat, de az igény év közben 90 000-re nőtt. Jelentős mennyiséget szállítottak a nyugati országokba: többek között Norvégiába, Svájcba, Belgiumba, Hollandiába, Finnországba, Olaszországba, de a Szovjetunióba, Irakba és Tuniszba is jutott belőle. 1964-ben egy nyugat-németországi vendég is csodájára járt az üzemnek, aki egy fehér-fekete pettyes futball-labdát hozott magával, amelyet az előző évben kint játszó Ferencváros futballistáitól kapott.
Jelzet: MNL OL XIX. F–7–vv. 196. d. 33. tétel 15–17. – Könnyűipari Minisztérium, Helyiipari igazgatóság.
Az exportigények kielégítése céljából 1965-ben egy új, emeletes, korszerű labdagyárat építettek Simontornyán, ahol 1966 márciusában indították meg a termelést. Az új üzemben végezték a labdabőrök kikészítését, a szabást és az elkészült termékek átvételét, ide vonták össze a helybeli labdavarrókat is, ezáltal lehetővé vált az alaposabb gyártás-közbeni ellenőrzés. Különben labdavarrásra elsősorban bedolgozókat alkalmaztak az ország különböző pontjain, például Békéscsabán, Mezőtúron, Ladánybenén. Az elkészült üzemben évi 100 000 labdát tudtak előállítani, illetve az ehhez szükséges bőrt előkészíteni. Az Artex azonban ezen mennyiség kétszeresének tudott piacot biztosítani, így már 1966 áprilisában az üzem bővítését tervezték, amelynek munkálatait a következő évben be is fejezték. Így Európa egyetlen bőrlabda-gyára alkalmas lett évi 60 000 négyzetméter labdabőr kikészítésére, ami 265 000 labdához volt elegendő. A simontornyai beruházások mellett 1965 második felétől a Fővárosi Kézműipari Vállalatot is bevonták a termelésbe. 1970-ben elkészült az egymilliómodik futball-labda, 1973-ban pedig a legyártott labdák száma már másfél millióra emelkedett, amelynek 90 százalékát exportálták.
A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat Sió-parti épülete, 1960-as évek második fele
Jelzet: MNL OL XXIX–F–226. 12. d. 237. sz. Vállalatok, Könnyűipari Tervező Vállalat (KIPTERV).
Lévay és társai újítási díj iránti kérelmét 1963-ban a Vállalat felett szakfelügyeletet gyakorló Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztálya elutasította, mivel a terméket nem újításnak, hanem választékbővítésnek tekintették. Azt viszont engedélyezték volna, hogy választékbővítésként eszmei díjjal díjazzák a terméket. A Tolna Megye Tanács Végrehajtó Bizottsága (VB) Ipari osztálya 29 000 forint eszmei díjat javasolt. Ezek után a Vállalat sem ismerte el a kérés jogalapját. Lévayék azonban nem fogadták el az eszmei díjazást, és a Tamási Járásbírósághoz fordultak, pert indítottak a Vállalat ellen. Lévay kérésére 1964 nyarán az Országos Találmányi Hivatal (OTH) véleményezte a javaslatot, és megállapította, hogy a termék újítás.
Az Országos Találmányi Hivatal véleménye a benyújtott javaslatról, 1964. június 27. (1966. évi másolat)
Jelzet: MNL OL XIX-F-7-vv. 4242/1966. Könnyűipari Minisztérium – Helyiipari igazgatóság.
A Tolna Megyei Bíróság 1965. március 31-én hozott ítéletet az ügyben, és megítélte Lévayéknak a legmagasabb, 4%-os újítási díjkulcsot, visszamenőleg is 5%-os kamattal. A Tolna Megyei Tanács VB utasítására a Vállalat megfellebbezte az ítéletet, de május 21-én a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta a megyei bíróság ítéletét. A Könnyűipari Minisztérium a Legfőbb Ügyészséghez fordult, törvényességi óvást kértek az ítélet ellen, de hiába. Ezt a Minisztérium nem akarta annyiba hagyni, így megkereste az OTH-t. A Hivatal másolatban elküldte az 1964. évi véleményét a Minisztériumnak, és kihangsúlyozta, hogy „aggályosnak tartja az ujitási mozgalom szempontjából olyan ügy vitatását, melyben jogerős ítélet áll rendelkezésre és a legfőbb ügyész törvényességi óvás emelésére nem lát okot”.
1966 elején így a Vállalat újítási szerződést kötött Lévayékkal. Nem sokára Lévay kilépett a simontornyai vállalattól, és Budapestre költözött.
Az, hogy mekkora szerepe volt Lévayék labdájának az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságon bemutatott Teslar Erlastnak, az Adidas nagyhírű labdájának kifejlesztésében, további kutatásokat igényel. A legtöbb adat szerint a Teslar Erlast megtervezésekor a Select Sport dán vállalat által 1962-ben bemutatott 32 paneles labdát vették alapul. Az viszont biztos, hogy Magyarországon 1963-ban már gyártottak pöttyös futball-labdákat.
Köszönjük Kiss Péternek és Nagylaki Endrének (MNL OL), valamint Várady Zoltánnak (MNL TML) a kutatásban nyújtott segítségüket.
Fotók: Czikkelyné Nagy Erika
Új hozzászólás