A Magyar Nemzeti Levéltárban olyan kiváló szakemberek végzik munkájukat, akik, bár keményen dolgoznak, átadják a fősodorban való száguldás lehetőségét másoknak. Leginkább azért, mert a több tíz- és százéves dokumentumok gondozása, feldolgozása eleve kizárja a rohanást. A kapkodás a munka minőségének rovására menne, másrészt a sietség könnyen kárt tehetne az értékes iratokban, márpedig a Levéltárban dolgozók éppen az értékek védelmére tették fel az életüket. Az ugyanakkor mégiscsak igaz, hogy az ünnepek közeledtével a legtöbb kutató is lassít, némileg hátat fordít a hivatásának, és egy röpke időre elsősorban önmagára, a családjára koncentrál. A kutató, a levéltáros is ember, nagyon sok édesapa, édesanya, nagymama és nagypapa dolgozik az intézményben, a fiatal kollégák pedig szüleikkel élnek szeretetközösségben, így mindannyiukra szüksége van a családjuknak, pláne az ünnepeken, kiváltképp karácsonykor.

Amikor ezek a sorok megjelennek, a Magyar Nemzeti Levéltár minden munkatársa már a jól megérdemelt szabadságát tölti, pihen, építkezik az ünnepből testileg és lelkileg. Mostanra többnyire mindenki elcsendesedett, és ki-ki a világnézetének megfelelően adja át magát az ünneplésnek, amire mindannyiunknak nagy szüksége van. Már csak azért is, mert aki tud és képes ünnepelni, az utána, évközben a munkáját is másképp végzi.

Kívánunk a Levéltár minden dolgozójának és az intézményünk életét nyomon követőknek áldott karácsonyi ünnepet!