Jelenlegi hely
„Miénk a börtön, magunknak építettük”
A kommunizmus áldozatai emlékére 2006-ban avatták fel az emlékművet, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a kommunizmus 100 milliónyi áldozatának tiszteletére épült közadakozásból, a Gloria Victis Közhasznú Alapítvány megbízásából, Csömör Nagyközség Önkormányzatának hathatós támogatásával. Víg János gödöllői szobrászművész és restaurátor műve török mészkőből készült.
Forrás: http://gloriavictis.hu/emlekmu.html
„Miénk a börtön, magunknak építettük” – jelentette ki Princz Gyula államvédelmi őrnagy, az Államvédelmi Hatóság hírhedt verőcsoportjának vezetője, aki irányította a Rajk-perben letartóztatottak kínvallatását, és számos fogoly kínzásában személyesen is részt vett. Rajk László (1909–1949) pere jelentette a Rákosi Mátyás (1892–1971) nevével jellemzett sztálinista típusú diktatúra kezdetét Magyarországon, ami egyben a kommunista rendszer kiépülését is jelentette az országban.
Rajk László 1947-ben
Forrás: Wikipédia
A Rajk-per az 1930-as évek moszkvai koncepciós pereinek mintájára zajlott le. A szovjetek befolyását és korlátlan hatalmát mutatja, hogy Rajk letartóztatását Moszkvában határozták el. Pere és halálos ítélete – ennek eseményei Bacsó Péter „A tanú” című filmét is megihlették – már előre eldöntött politikai kérdés volt, és nem volt elszigetelt jelenség az ún. „népi demokráciákban”. A kommunisták hasonló pereket rendeztek Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában is. Ezek időben egybeestek Jugoszlávia kiválásával a szovjet táborból, ami kiváltotta Sztálin haragját és bosszúvágyát, és fő célpontjává elsődlegesen a nem „moszkovita” kommunista vezetők váltak.
Jelenet „A tanú” című filmből
Forrás: Erősen öncenzúrázta A tanút Bacsó Péter
Magyarországon a két világháború közötti kommunista üldöztetés időszakát otthon átvészelő Rajk László emblematikus személynek számított, belügyminiszterként 1946-tól aktívan részt vett a kommunista hatalomátvétel előkészítésében és politikai elképzelései alig különböztek Rákosiétól. Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára szinte betegesen tartott Sztálintól, azon buzgólkodott, hogyan tudja bizonyítani neki feltétlen hűségét. Ezért úgy döntött, hogy nagyszabású kirakatperben demonstrálja elhivatottságát, és egy titói összeesküvést leplez le. A kémbanda vezetőjének szerepére Rajkot nézték ki, aki miniszterként eléggé magas pozíciót töltött be ahhoz, hogy vezetőnek lehessen tekinteni, ám mégsem volt moszkovita. A Rajk ellen folytatott, szovjet tanácsadók bevonásával előkészített eljárás tehát nem nélkülözte a politikai rivalizálás, a személyes ellenszenv motívumait sem, ami az alább közölt dokumentumokból is jól látható. Rajk László végül annak a rendszernek esett áldozatául, amelyet maga is segített felépíteni. A pernek hosszabb távú következményeként ekkor indult meg a leszámolási hullám a párt belső köreiben. 1950 és 1953 között egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá. A diktatúra ellentmondásosságát és kegyetlenségét mutatja, hogy az 1956 előtt letartóztatottak 92 százaléka paraszt vagy munkás származású volt.
Rajk Lászlót 1949. május 30-án késő este vették őrizetbe, és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) titkos svábhegyi villájába szállították, ahol ügyének több szereplőjét, köztük Szőnyi Tibort (1903–1949) és Szalai Andrást (1917–1949) már fogva tartották. Rajk kérte, hogy beszélhessen Rákosival, aki erre nem volt hajlandó, de június 7-én este odaküldte két hűséges miniszterét. Kádár János (1912–1989) belügy- és Farkas Mihály (1904–1965) honvédelmi miniszterek arról igyekeztek meggyőzni Rajkot, hogy a per célja kizárólag a megfélemlítés, és a halálos ítéletet nem hajtják végre. Rajk meggyőződéses kommunistaként hitt nekik. A Magyar Dolgozók Párt Központi Vezetőségének Titkársága 1949. május 31-én vette tudomásul Rajk László őrizetbe vételét. Ezt a bemutatott irat kézzel írt jellege, valamint Rákosi Mátyás saját kezű aláírása is mutatja: „Rákosi elvtárs bejelenti, hogy az Államvédelmi Bizottság szükségesnek tartotta Rajk László őrizetbe vételét. Rajkot a rendőrség tegnap letartóztatta. A Titkárság Rákosi elvtárs bejelentését tudomásul vette.” (MNL OL, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Dolgozók Pártja központi szervei (M-KS 276), 54. Titkárság, 47. ő. e.).
A Magyar Dolgozók Pártja két kongresszusa között a párt vezetését elviekben a Központi Vezetőség látta el, amely a párt döntéshozó fórumának számító. A Központi Vezetőség a Titkárság tudomásul vételi ülését követően már ugyanaznap, 1949. május 31-én tartott egy ülést, ám ekkor még hallgattak Rajk őrizetbe vételéről. A párt vezető grémiuma így végül napokkal később, 1949. június 11-én tárgyalta az ügyet. (Lásd a HU-MNL-OL-M-KS 276-52-8 ő. e. iratot).
Így Magyarországon is – hasonlóan az összes szovjet típusú pártállam működéséhez – először a legszűkebb grémium, az MDP Titkársága, majd a felsőbb vezetők, végül maga a pártapparátus és csak utolsó sorban a lakosság lett informálva Rajk László letartóztatásáról. A KV ülésen Kádár János tartott expozét Rajk addigi vallatásáról. Az ügy konstruált jellegét mutatja az is, hogy Rajk László tisztában volt a kihallgatók elváráshorizontjával, ezért ennek megfelelően fogalmazta meg vallomását. Kádár ki is jelentette, hogy: „Rajk első vallomásai egyikében a következőt mondja: »Az ellenség valóban mélyen bent volt a Pártban. Az ellenség rajtam keresztül volt mélyen a Pártban. Szégyenlem, hogy igy van, nagyon fáj, hogy igy van. De igy van.«” (3–4. oldal) Ugyanakkor a KV ülésen magának a főtitkárnak is indokolnia kellett a néhány nappal azelőtt még külügyminiszterként működő Rajk letartóztatását. Rákosi Mátyás pedig egyszerű példákkal alacsonyította le emberi mivoltukból korábbi elvtársait. „[…] az egész szervezkedés, a mi Pártunk munkás-paraszt törzséhez hozzá sem fért, résztvevői ilyen gyökértelen elemek voltak. A zömük egyszerű élősdi a munkásmozgalom testén, tetvek, amit az ellenség tett a munkásosztály testére. /Kádár elvtárs: Az egyik vádlott maga mondta: Én egy poloska voltam./ Ezt különösen azok felé az elvtársak felé kell megmutatni, akik életükben először vannak ilyen szituációban, hogy megértsék, hogy ezt a fekélyt ki kell operálni a munkásmozgalomból.” (17. oldal)
Jegyzőkönyv a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség üléséről, 1949. június 11. Az ülésen Kádár János belügyminiszter ismertette a kihallgatás eseményeit.
Jelzet: MNL OL, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Dolgozók Pártja központi szervei (M-KS 276), 52. Központi Vezetőség, 8. ő. e.
Rákosiék gondosan megtervezték a koncepciós pert, és még a helyszín kiválasztásával is üzenni kívántak, mivel annak székhelyéül a magyarországi munkásmozgalom szimbolikus helyszínét, a Vasas-székházat jelölték ki.
A tárgyalást Jankó Péter (1907–1955) vezette a Budapesti Népbíróságon, aki később – megismerve a per koncepciós jellegét – a Legfelsőbb Bíróság másodalelnökeként öngyilkosságot követett el. A Rajk Lászlóra, Szőnyi Tiborra és Szalai Andrásra kiszabott halálbüntetést október 14-én másodfokon is jóváhagyták és október 24-én, a Conti utcai Államvédelmi Hatóság telephelyén végrehajtották.
A Kossuth Lajos téren a DISZ megalakulása alkalmából tartott nagygyűlésen a dísztribünön Kádár János és Farkas Mihály látható 1950-ben.
Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr.
További irodalom:
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges