A végzet órái című monoopera egy 1956-os halálraítélt lelkiállapotát jeleníti meg a művészet eszközeivel, egyúttal Sinkovits-Vitay András narrációjával tartalmas történelmi betekintést ad a nézőknek a tragikus és mégis máig erőforrást jelentő korszakról. A művet háttérvetítés, néhány narráció és folyamatos zene kíséri végig.

A monooperát Pajor András, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke, a Herminamezői Szentlélek-templom plébánosa írta, zenéjét pedig a mű előadója, Kristofori Ferenc operaénekes, zeneszerző szerezte. A program 16 éves kortól ajánlott. A darabra a Jegy.hu oldalon lehet elővételben jegyet vásárolni.

Egymillió áldozat

A korszakot megelevenítő, annak megrendítő, ugyanakkor megindító hangulatába bepillantást engedő darab kapcsán Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Leváltár (MNL) általános főigazgató-helyettese kifejtette, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a kommunista diktatúrák halálos áldozataira és üldözöttjeire emlékezünk. – Az áldozatok számát világviszonylatban csaknem százmillióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az egymillió főt, ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított – mutatott rá Mikó Zsuzsanna. Hozzátette: a rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
 

Hihetetlen sorsok

A Magyar Nemzeti Leváltár (MNL) általános főigazgató-helyettese kifejtette, hogy az 1956-os forradalom utáni megtorlás gépezetének működését a mindennapok történéseiből érthetjük meg igazán. Szavai szerint a politikai döntésekben, a minisztériumi leiratokban, az ügyészségi vádiratokban és a bírósági ítéletekben megjelenő adatok a történelemkönyvekben és a tudományos publikációkban olvashatók. Úgy véli azonban, hogy a száraz elemzések azonban nem mindig segítenek megérteni és meglátni a lényeget. A döntések mindennapi szörnyűsége az elítéltek, az anyák, apák, férjek egyéni sorsából tárul elénk.
 

Rendszeridegenné váltak

– A több száz halálraítélt és a csaknem 60 ezer személyre kiszabott börtönbüntetés csak a büntetés kezdetét jelentette sokak számára. A halálraítéltek családtagjainak vagy a börtönből szabadultaknak szembe kellett nézniük azzal, hogy nem lehetnek egyenrangú tagjai a kádári „konszolidációnak”. A forradalomban résztvevők és a velük kapcsolatban állók a társadalom peremére szorultak, lehetőségeik a munkára, tanulásra, a félelem nélküli életre a semmibe tűntek – emlékeztetett Mikó Zsuzsanna, hozzáfűzte: a büntetés a börtönön és az ítéleten túl is folytatódott.