Megmérgezték-e Mátyás királyt?

Hunyadi Mátyás király 1490. április 6-án halt meg Bécsben. Halála után rögtön olyan hírek szálltak fel, hogy elképzelhető, hogy megmérgezték. Utolsó napjainak, óráinak eseményeit történetírója, Antonio Bonfini örökítette meg. Fraknói Vilmos történész Mátyás-monográfiájának írásakor 1889-ben megkérte Korányi Frigyes professzort, hogy a korabeli források által leírt tüneteket megvizsgálva mondjon véleményt Hunyadi Mátyás halálának okairól. Korányi megállapította, hogy a leírások kevésbé mérgezésre, inkább agyvérzésre utalnak. Korányi szakvéleménye Fraknói Vilmos hagyatékával került a Magyar Országos Levéltárba. Két mai történész, Kubinyi András és E. Kovács Péter is valószínűtlennek tartja a mérgezést.

Mátyás kettőspecsétjének előlapja
Jelzet: MNL OL, DL 15222.

Kubinyi András Mátyás király [Budapest, 2001. 120-121.]  című könyvében a következőképpen írt a király haláláról:

„Mátyás … élete jórészét tábori körülmények közt töltötte, több ízben megsebesült, ami bizonyára hozzájárult egészsége romlásához, s erről külföldön is tudtak. 1489 tavaszán állapota annyira megromlott, hogy nem tudott járni: hordszéken vitette magát. Nyáron némi javulás következett be, ősszel azonban köszvénye ismét súlyosbodott, lába és térde dagadni kezdett, láz is gyötörte. Ezért nem tudott Linzbe utazni. 1490 januárjában állapota javult, így az 1489 tavaszától Budán tartózkodó Mátyás bécsi utazásába beleegyeztek az orvosok. Az uralkodó azonban feltehetően tisztában volt helyzetével, és elutazása előtt a budai várat a könyvtárral és kincstárral együtt fiára bízta, s ezeket Corvin János nevében továbbra is Ráskai Balázs várnagy és udvarbíró tartotta kezében. A királyi pár és Corvin Visegrádon keresztül utazott, ahol ugyancsak János herceg vette át a várat, egyben a Szent Korona kulcsát is.

Bécsben Mátyás látszólag jól volt, de néhány esemény már mintegy előrevetítette a jövendő változásokat. Március 12-én Bakócz Tamás királyi titkár eladományozta bécsi házát: a tanúk Ernuszt Zsigmond pécsi püspök és Geréb Péter voltak. Április 4-én, virágvasárnap reggelén a búcsúzó svájci követ felkereste Nagylucsei Orbán kincstartót, hogy a számára a királytól kiutalt pénzt megkapja. Orbán azonban közölte, hogy nincs elég a pénztárban, csak egy részét tudná kifizetni, várjon néhány napig. A követ udvariasságból nem vett fel semmit, járandóságát azonban már sohasem kapta meg.

A király részt vett a hosszú virágvasárnapi szertartáson, utána pedig lovaggá ütötte a távozó velencei követet. Beatrix ezalatt végig akarta járni Bécs templomait, így az étkezést későbbre halasztották. Az éhes király fügét kért, és mivel romlottnak találta, dührohamra fakadt. Beatrix közben megjött, de ő sem tudta lecsillapítani. Mátyás szédülni kezdett, a szemei elsötétedtek, mire a hálószobájába vitette magát, ahol hat óra tájt állítólag agyvérzés érte. Nyomban odahívták fiát, két unokatestvérét, Geréb Pétert és Mátyást, Nagylucseit, Bakóczot, Szapolyai István osztrák főkapitányt és Bátori István vajdát. A királynak nagy fájdalmai voltak, csak „haj, haj” és „Jézus” kiáltások hagyták el ajkát. A következő nap már beszélni sem tudott, végül április 6-án, kedden reggel 7 és 8 óra között meghalt.

Korányi Frigyes véleménye Mátyás halálának okáról
R 57 – 1526 utáni gyűjtemény – Fraknói Vilmos – Fraknói Vilmoshoz intézett levelek

A király halála után nyomban mendemondák keletkeztek, többek közt arról is, hogy Beatrix megmérgezte. Mátyás halálát Bonfini örökítette meg. Amikor 1890-ben Fraknói Vilmos megírta a király életrajzát, a híres Korányi Frigyes belgyógyász professzorhoz fordult, aki Bonfini leírása alapján „agy-gutaütést” diagnosztizált, amit a köszvényből vezetett le. Egy Dr. Herwig Egert nevű osztrák belgyógyász főorvos 1982-ben ugyan nem zárta ki Korányi diagnózisának helyességét, de rámutatott a leírás ellentmondásaira is. Szerinte vagy a mellkas, vagy a gyomor súlyos megbetegedéséről van szó, de nem lehetetlen a mérgezés sem. Kétségtelen, hogy leginkább Beatrixnek állt érdekében férje halála, hiszen Corvin János örökösödése még nem volt biztos, az esetleges trónjelöltek közül Ulászló csak névleg volt nős, Miksa pedig özvegy. Ennek ellenére az igazságot sohasem fogjuk megtudni. Nem szabad elfelejteni, hogy a király már súlyos beteg volt, így talán mégis a természetes halál a legvalószínűbb.”

Korányi Frigyes véleménye Mátyás halálának okáról
R 57 – 1526 utáni gyűjtemény – Fraknói Vilmos – Fraknói Vilmoshoz intézett levelek

 E. Kovács Péter véleményét Mátyás. A reneszánsz király [Officina Kiadó, 2008. 186-187.] című művében olvashatjuk.

„Az 1490-es év nagyhetének kezdetét a király és kísérete Bécsben ünnepelte. Virág-vasárnap (április 4.) az összes követ, a pápai legátus és valamennyi főrend társaságában Mátyás gyaloghintón vitette magát a Burg erkélye alatt építtetett emelvényre, ahol a szokásos szertartásokhoz egy pompásan feldíszített oltárt emeltek. Az istentisztelet után Mátyás trónja elé hívatta a velencei követet, Domenico Bollanit, akit lovaggá ütött, aranyos ruhával és felkantározott lóval ajándékozott meg. Bonfini szerint amint egy hatórás eseménysor végeztével: »Minthogy addig még semmit sem evett, gyengeség vett erőt rajta; belső szobáiba vonult vissza. Még három óra hosszat nem reggelizett, mert rossz volt a gyomra. A királynét is várta, ki az ünnepen a város templomait látogatta. Míg reá várakozott, hogy valamit egyék s erőtlenségét elmulassza, Péter kulcsárral picenói fügét hozatott. Ez azonban állott, romlott volt. Mikor a király megízlelte, úgy felháborította az ostoba kiszolgálás, hogy haragra lobbant. Eközben érkezett meg a királyné; tőle telhetően csillapítja, csendesíti, nyugtatja férjét. A királyné az ebédre terelte a szót, s mindenféle ízletes étekkel szolgált neki, de ő nem nyúlt semmihez. Azt mondja, feje szédül, szeme homályosodík. Hálószobájába viteti magát. Ekkor hirtelen szélütés éri.« Mátyás haláltusája két napig tartott. Közvetlen környezete - Beatrix királyné, unokatestvérei, Geréb Péter és Mátyás, Nagylucsei Orbán egri püspök, Bakócz Tamás kancellár, Szapolyai István ausztriai főkapitány, Báthori István erdélyi vajda és természetesen Corvin János - megdöbbenve figyelte a mindössze 48 esztendős király utolsó óráit. A gondos orvosi ápolás ellenére Mátyás csak pillanatokra tért magához. Április 6-án fekete lobogó jelezte: Magyarországnak új királyt kell választani. »A harmadik napon, kedden, mely Marsról kapta nevét - írja Bonfini -, délelőtt hét és nyolc óra között, miközben egyre hörgött, s mintha Isten bocsánatáért esedezne, különböző jelét adta őszinte bűnbánatának, hányás közben végül kilehelte lelkét. Haláltusájakor gyomrában hirtelen diónyi gömb támad, emelkedik, s csuklást okozva torka irányába tart. Midőn nyeldeklőjéhez ér, a király nyomban kiadja lelkét. [...] Sok csodajel jelezte halálát. Már az előző év január elseje után megdördült az ég. Halála után a Duna szokatlanul megáradt; sok part menti falvat és várost öntött el, hogy a török betörés ellen megvédje Pannóniát, ha már az ország oltalmazója nem védelmezheti. A Budán őrzött oroszlánok a király halála napján kimúltak. Ekkor Budán a Corvinus-ház címerének madarát, hollót egyetlenegyet se láttak, míg Fehérvárt, a magyar királyok temetkezőhelyén annyi holló károgott, hogy ebből már mindenki könnyen sejthette a király halálát. De a jósok és matematikusok is mondták, hogy meghal ebben az esztendőben.«

Korányi Frigyes  véleménye Mátyás halálának okáról
R 57 – 1526 utáni gyűjtemény – Fraknói Vilmos – Fraknói Vilmoshoz intézett levelek

Égi jeleket természetesen sokkal könnyebb utólag felfedezni, mint előre jósolni, de a király egészségi állapota annyira rossz volt, hogy közvetlen környezetének tagjai előtt nem lehetett kétséges: Mátyás nem sokáig lesz Magyarország királya. Életének utolsó három esztendejében állandó orvosi kezelés alatt állt. A köszvény is annyira elhatalmasodott rajta, hogy 1489 márciusától hordszéket kellett használnia. Gondoljunk csak bele: élete döntő részét katonai táborban töltötte, többször meg is sebesült, utolsó éveiben állandó orvosi felügyelet alatt állt. Betegségéről nemcsak Magyarországon, hanem külországban is tudtak. 1490 januárjában állapota javulni kezdett, és ezért orvosai megengedték, hogy Bécsbe menjen. Mátyás tisztában lehetett azzal, hogy már nem sokáig él. A királyi kincstárat és a könyvtárat Corvin Jánosra bízta. Beatrix és a király először Visegrádra mentek, ahol a fia nemcsak a várat vette át apjától, hanem a Szent Koronát őrző láda kulcsait is. A bécsi tartózkodás minden bizonnyal sokat javított a király kedélyállapotán, de közvetlen környezetében már azzal számolhattak, hogy Mátyás nem sokáig lesz Magyarország uralkodója. Bakócz Tamás győri püspök és királyi titkár is így gondolhatta, hiszen március 12-én még gyorsan eladományozta bécsi házát. Mátyás halálával (április 6.) kihalt a Hunyadi-család. A sors iróniája, hogy mind a família kialakulásáról, mind annak magvaszakadásáról különféle legendák születtek.

Mátyás kettőspecsétjének hátlapja
Jelzet: MNL OL, DL 15222.

A Zsigmondtól való származás fikciója, valamint a király megmérgezéséről szóló pletykák a magyar történelem egyik legjelentősebb családjának históriáját foglalják meseszerű keretbe. Mert a mérgezett füge mint Mátyás halálának okozója, csak abban az esetben lehetne megfontolás tárgya, ha a király látszólag egészségesen, minden előzmény nélkül, hirtelen betegedett volna meg a gyümölcs elfogyasztása után. Ez azonban, mint láttuk, nem így történt: Bonfini egy súlyos betegség utolsó rohamát írta le. Hogy a királyt megmérgezték, és mindehhez Beatrixnak is köze lehetett, Mátyás halála után néhány héttel Itáliában kezdték terjeszteni. Valójában ez a pletyka nem volt más, mint a több forrásból érkező, egymásnak ellentmondó hírek tendenciózus magyarázata. Egy lehetséges kombináció a magyarországi tudósítások - Beatrix és Mátyás romló viszonya, a király betegsége, halálának körülményei stb. - nyomán. A történelem azonban kegyetlen, legfőképp a historikusokkal. 1890-ben Korányi Frigyes belgyógyász - Mátyás életrajzírója, Fraknói Vilmos kérésére - Bonfini leírása alapján »agy-gutaütést« állapított meg a királynál. 1982-ben viszont Herwig Egert osztrák belgyógyász megcáfolta Korányi diagnózisának helyességét. Véleménye szerint inkább a gyomor vagy a mellkas megbetegedése okozhatta a halált, de a mérgezést sem zárta ki. Utólag már lehetetlen meghatározni az igazi okot, és azon is sokat lehet vitatkozni, hogy Beatrixnek érdekében állt-e megöletnie a királyt. Én úgy vélem, hogy nem, hiszen jól tudta: ő csak addig maradhat hatalmi tényező, amíg királyné."

Szerző: Rácz György