III. Károlyt (német-római császárként VI. Károly) 1740-ben lánya, Mária Terézia (1717–1780) követte a trónon. Bár az előzmények alapján az gondolnánk, hogy a huszonhárom éves főhercegnőnek problémamentes volt az utódlása – hiszen apja már évekkel korábban elismertette az örökös tartományokkal, a választófejedelmek többségével, a magyar és erdélyi rendekkel a Pragmatica Sanctio-t –, azonban a császár halála után a német fejedelmek és Spanyolország uralkodója az egész örökségre igényt tartottak. A helyzetet felismerő II. Frigyes porosz király pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy megszerezze a Habsburg Birodalom leggazdagabb tartományát, Sziléziát, amelynek nagy részét az 1740 és 1748 között folyó, úgynevezett osztrák örökösödési háborúban sikerült is elszakítania. Mindezeket a változásokat (az uralkodó személyében és a Habsburg Monarchia területében) az uralkodói pecséteken keresztül is megfigyelhetjük.

Az uralkodói hatalom egyik legfontosabb reprezentációs kelléke a királyi kettőspecsét, más néven felségpecsét, amelynek előlapján az uralkodó trónon ülő alakja látható – körülötte a legfontosabb tartományok címereivel –, hátlapján pedig az uralma alá tartozó, valamint az egykor a birodalmához tartozó területek címerei – ez utóbbiak az úgy nevezett igénycímerek.

Mária Terézia is rendelkezett nagy kettőspecséttel, azonban a szakirodalom mind ez idáig a második kettőspecsétjének tartotta az 1752-ben elkészített pecsétnyomót. Ez minden bizonnyal hibás feltételezés, ugyanis az 1741. évi X. törvénycikk (A prímási és érseki méltóságról) a következőket írja: „Ö királyi felsége [...] a kettős királyi pecsétjét is a mostani prímás és esztergomi érsek úr kezébe adatni és őt annak ősi és törvényes használatába visszaállíttatni rendeli.” Azt a feltételezést, hogy a főkancellári tisztséget is betöltő prímás nem kapta őrizetébe a királyi kettőspecsétet, igazolja az 1751. évi III. törvénycikk (A prímási és érseki méltóságról, és székhelyének az alája rendelt káptalannal együtt Esztergomba leendő átviteléről): „[...] Ő felsége az előbb idézett [1741. évi] 10. cikkely erejénél fogva, kettős királyi pecsétjét is ugyancsak a primás-érseknek, mint titkos főkancellárjának adandja át és őt annak ősi és törvényes használatába visszahelyezendi.” Természetesen ez még nem zárná ki, hogy Mária Teréziának már ekkor, 1740 és 1752 között létezett kettőspecsétje, de az adott korszakból nemhogy kettőspecsét-lenyomatot nem találunk, de az oklevelek záradékában sincs utalás arra, hogy akár egyetlen oklevelet is kettőspecséttel erősítettek volna meg. Ez pedig azt jelenti, hogy Mária Terézia mint magyar királynő csak 1752-től rendelkezett kettőspecséttel, vagyis csak azután vésette meg magyar uralkodói kettőspecsétjét, amikor hatalma a Habsburg Monarchiában megszilárdult.

Mária Terézia első kettőspecsétjének előlapja több elemében új korszak nyitányát jelenti a királyi kettőspecsétek sorában. A királynő rojtos szélű szőnyeggel borított háromlépcsős emelvényre helyezett, fejmagasságig háttámlával ellátott trónon ül. Alakja fölött egy négy oszlopon nyugvó, belül virágokkal díszített kupolás baldachin áll, amelynek külső vonalát kétoldalt, a korinthoszi oszlopfőkig növényfüzérek díszítik. Közjogi szempontból fontos elemnek tekinthető, hogy az uralkodónő fején a Szent Korona van, jobb, könyökében hajlított, felemelt kezében a jogart, a trónon nyugvó bal kezében a kettőskeresztes országalmát tartja: tehát a pecsét előlapja a magyar koronázási ékszereket ábrázolja – egyedül a kard nem szerepel rajta. A pecsét előlapján hat címer található. A baldachin fölött a griffek által tartott német-római császári címer látható, amelyet a Habsburg házi korona fed. Ez azért érdekes eleme a pecsétnek, mert a német-római császári trónt csak férfi foglalhatta el, így Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc (1708–1765) volt ekkor a német-római császár (1745–1765). A királynő jobbján fent a magyar kiscímer a Szent Koronával, balján Csehország címere a cseh koronával. Jobboldalt lent Dalmácia, balról Horvátország, alul Szlavónia címere látható. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez az első királyi kettőspecsét, amelyen a magyar kiscímert a Szent Korona fedi.

Mária Terézia első kettőspecsétjének előlapja

Jelzet: MNL OL, Pecsétgyűjtemény, A Magyar Országos Levéltár Gipszmásolat Gyűjteménye (V 1), No. 184.

A királyi kettőspecsétek tekintetében az is újdonság, hogy a címerek fémeit és színeit (összefoglalóan: mázait) grafikus szimbólumok jelölik. Az aranyat pontozással jelölik, az ezüstöt jelölés nélkül hagyják. A vörös színt függőleges vonalakkal, a zöldet balra dőlő vonalakkal (ezek heraldikailag jobbra dőlő vonalak, úgy nevezett harántvonalak), míg a kék színt vízszintes vonalakkal ábrázolják. (Fontos megjegyezni, hogy a heraldikai jobb és bal oldalt mindig a pajzstartó személy szempontjából kell érteni, tehát a jobb oldal szemből nézve a bal oldal). Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a Magyar Királyság címere már a mai alakban szerepel (hasított pajzs jobb mezője vörössel és ezüsttel hétszer vágott, bal, vörös mezőben zöld hármashalomra helyezett, arany koronából kinövő talpas kettőskereszt), de figyelmesebben szemlélve láthatjuk, hogy a középen hasított magyar kiscímer jobb mezője nem vörössel és ezüsttel hétszer vágott, hanem vörös mezőben négy ezüst pólyával látható.

Amiben még újdonságot jelent a pecsét előlapja, az az, hogy azon először található meg Szlavónia címere. A korábbi királyi kettőspecséteken ugyanis ez a címer mindig a hátlapon szerepelt. Ez összefügghet azzal, hogy az oszmánoktól visszafoglalt és addig katonai irányítás alatt levő szerémségi és alsó-szlavóniai területen néhány évvel korábban, 1745-ben rendezték a hovatartozást, katonai határőrvidékeket állítottak fel, valamint a polgári közigazgatás alá vont területeket (vármegyéket) szerveztek, pontosan megszabva a területek határait. 1746-tól kezdődően a három alsó-szlavóniai vármegye felállítása történt meg, élükre főispánokat neveztek ki, majd a vármegyéknek is címert (pecsétet) adományoztak, tehát e tartomány újonnani felállításáról beszélhetünk, amely már megjelent az uralkodói kettőspecséten is.

A pecsét gipszlenyomata különösen jó állapotban őrizte meg a pecsétlenyomatot, ebből láthatjuk, milyen pontos a Szent Korona ábrázolása a magyar kiscímer fölött. Ez is azt mutatja, a pecsét kialakításakor mennyire törekedtek a pontos ábrázolásra. Mint tudjuk, a párta közepén egy íves pártadíszben Jézust ábrázoló zománckép van, a lenyomat középső díszében egy emberalak vehető ki, mellette jobbról és balról változó, háromszög és íves formájú négy-négy pártadísz látható, amelyek csúcsán apró gömbök vannak, a pártadísz drágaköveit szimbolizálva. Érdemes megjegyezni, hogy a korona tetején a kereszt egyenes. A koronáknál tartva szintén életszerűen pontos az ábrázolása a Habsburg házi koronának és a cseh királyi koronának, a Szent Vencel-koronának. A királynő trónon ülő alakja is élethűen van megvésve, felemelt jobb alkarját csuklóban enyhén behajlító jobb kezében a jogart úgy tartja, hogy a mutatóujját kinyújtja, a karfán nyugvó bal alkarját csuklóban szintén behajlítja, így keze védőn öleli a bal lábán nyugvó kettőskeresztes országalmát. A testét fedő ruha érzékletesen jelzi, hogy jobb lába előrébb áll, a ruha alatt a jobb cipője orra a test középvonalában van, a bal lábán lévő cipő orra alapján úgy tűnik, hogy a bal lába hátrébb helyezkedik el. A királynő, csípőben magasított, a deréknál V alakban virágokkal díszített schneppe-et visel, a ruha alsó szegélye szintén virágokkal díszített. A ruha fölött láthatóan nehezebb anyagból, vélhetően brokátból készített, mellén összecsatolt palást látható, amely a jobb karfa mellett omlik alá, egy része a karfán keresztül a térdén nyugszik, a palást alsó szegélyét ugyancsak virágok díszítik. A fentiek alapján megállapítható, hogy az egyes elemek (koronák, a ruhadarabok) ábrázolása olyan pontos, amely alapján joggal feltételezhetjük, hogy a kettőspecsét előlapja, ha idealizált formában is, de a háromszáz éve született, a pecsétnyomó vésése idejében harmincöt éves uralkodónő vonásait őrizte meg.

A pecsét (hátlapjának) leírásával, valamint a többi uralkodói kettőspecséttel foglalkozó, megjelenés előtt álló tanulmány eredményeinek felhasználásával.

Mária Terézia tanácsadóival, magyar szakembereinek szerepével foglalkozik a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Újkortörténeti Tanszék, a Magyar 18. Század-kutató Társaság és „A magyarországi rendiség politikai kultúrája” kutatócsoport (NKFI K 116166) közös szervezésében 2017. november 22-én „Államférfiak Mária Terézia szolgálatában” címmel megrendezésre kerülő konferencia.

Fotó: Czikkelnyé Nagy Erika (MNL OL)