Jelenlegi hely
Magyarország és az 1928-as „fapapucsos” olimpia
A magyar sportolók felkészülése és felkészítése az 1928-as amszterdami olimpiai játékokra már az 1926-os évben megkezdődött. A sportszakemberek megtették az ehhez kapcsolódó előkészületeket: az olimpiára kijutó és ott a magyar színeket képviselő különböző sportszakosztályok munkaterveket dolgoztak ki versenyzőik számára. Ezekről beszámoltak az olimpiai ügyek irányításával és a sportolók válogatásával 1927-ig megbízott Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének, majd a bizottság megszüntetése után az Országos Testnevelési Tanácsnak (OTT). A következőkben a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében található több olyan dokumentumot is bemutatunk, amelyek a IX. olimpiai játékokkal kapcsolatosak, és sok esetben napjainkhoz hasonló esetekről és véleményekről számolnak be.
Az 1924-es párizsi olimpiai játékokon egy bronzérmet szerző magyar úszósport képviseletében a Magyar Úszó Szövetség 1927. január 7-én levélben fordult a Magyar Olimpiai Bizottság elnökéhez az amszterdami olimpiára való előkészület okán. Az olimpiai úszó és vízilabda keret tagjainak kijelölését már arra az évre tervezték, és őket a legszakszerűbb edzéssel kívánták felkészíteni a megmérettetésre. A szövetség véleménye szerint az 1926-os budapesti Európa-bajnokság eredménye alapján a vízilabda-válogatott „letagadhatatlan győzelmi reménységekkel,” Bárány István gyorsúszó, Bartha Károly hátúszó és a magyar 4 x 200-as gyorsváltó pontszerzési esélyekkel várhatta az amszterdami olimpiát. A felkészülésüket nagyban segítette, hogy a Császárfürdőhöz 1926-ban megépült a versenyuszoda, de a tréningek során a sportolók teljesítményét az úszás mellett más edzésformák bevonásával is fejleszteni kívánták. Az úszószakosztály kiemelt figyelmet szentelt a vidéki sportolók segítésére, így a jobb úszókat két részletben egy-egy hétre Budapestre szándékozták hozni, hogy a helyi fedett uszoda hiánya ellenére ők is korábban kezdhessék meg az edzéseket. Emellett szakembereket kívántak vidékre küldeni, hogy tehetségeket keressenek, és az ottani úszókat fejlesszék.
A Magyar Úszó Szövetség levele a Magyar Olimpiai Bizottság Elnökségéhez az olimpiai előkészületek kapcsán, 1927. január 7.
Jelzet: MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár, Országos Testnevelési Tanács (K 450), 1927-17.
A szövetség az 1928-as év folyamán kétszer fordult a legfőbb sporthatósághoz, amely immár az Országos Testnevelési Tanács volt. Mindkétszer pénzügyi támogatásért folyamodtak. Januári levelükben az úszók olimpiára való felkészítéséhez kapcsolódóan arról a fennálló helyzetről számoltak be, hogy a rendszeres edzéseknek helyet adó Rudas és Császárfürdőt csak este 8 óra után tudják zavartalanul használni, így az úszók és a vízilabdázók 10 órakor végeznek az uszodában, ez után fogyasztják el „a polgári fogalmak szerint is szerény vacsorájukat”. Ezen a helyzeten kívánt a szövetség oly módon javítani, hogy a válogatott tagjainak az esti edzések után egy szolid élelmiszercsomagot (fél liter tejet, két tojást és két kenyeret) adott. Véleményük szerint az éhes és legyengült sportolóktól nem lehet komoly eredményeket elvárni a versenyeken és az olimpián, így a szövetség a részére kiutalt pénz egy részét ily módon használta fel, ezért ezen kezdeményezés jóváhagyását és további támogatását kérte az Országos Testnevelési Tanácstól.
A Magyar Úszó Szövetség levele az Országos Testnevelési Tanácsnak az olimpiára való felkészülés okán,
1928. január
Jelzet: MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár, Országos Testnevelési Tanács (K 450), 1928-277.
Az úszószövetség márciusban már az olimpia előtt tartandó „úszógyülekezetek” szervezésére kért pénzt, amelyek során a budapesti és vidéki olimpiai kerettagok a felkészülés utolsó szakaszában az előkészületi edzéseket kiegészítve még több elméleti és gyakorlati képzést kaphattak.
A Magyar Úszó Szövetség levele az Országos Testnevelési Tanácsnak „úszógyülekezetek” megszervezéséről, 1928. március 21.
Jelzet: MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár, Országos Testnevelési Tanács (K 450), 1928-716.
A Magyar Atlétikai Szövetség 1927-ben intézett levelet az OTT-hez az Amszterdamra való előkészületek tárgyában. A párizsi olimpián egy ezüstérmet és két pontszerző helyet nyert sportág vezetői azon a véleményen voltak, hogy a felkészítő szakaszban a versenyzésre, a nemzetközi versenyeken való részvételre kiemelt hangsúlyt kell fektetni, valamint minél hamarabb össze kell állítani az olimpiai keretet, és el kell kezdeni az edzéseket. Úgy vélték, hogy e munka eredményeként 1928 elejére ki fog derül, hogy kik a legjobb versenyzők, és megtörténhet a végleges névsor összeállítása. Mindezek mellett a levélben arra is kitértek, hogy milyen körülményeket tartanak kívánatosnak sportolóik számára Amszterdamban, a jó eredmények elérése érdekében. Többek között a versenyzőket meg kell óvni minden fizikai fáradtságtól, lelki izgalomtól; a szálláshelyüket közel kell kijelölni az edzőközponthoz és a versenypályához; míg versenyszámaik nem zajlottak le, a versenyzők csak rövid időt tölthessenek a város nevezetességeinek megtekintésével. A megszokott és bőséges táplálkozás szintén fontos, ezért szükségesnek tartották az olimpia alatt egy Amszterdamban dolgozó magyar szakács alkalmazását.
A Magyar Atlétikai Szövetség II. sz. intézőbizottságának levele az Országos Testnevelési Tanácsnak az olimpiára való felkészüléshez kapcsolódóan
Jelzet: MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár, Országos Testnevelési Tanács (K 450), 1927-sz.n. (145).
Az 1924-es párizsi olimpiai játékokon szintén sikeresen szereplő birkózókat a Magyar Birkózók Országos Szövetsége képviselte, amely szintén 1927-ben kívánta felállítani olimpiai keretét, és ehhez kapcsolódóan kidolgozta sikerrel kecsegtető munkatervét az amszterdami ötkarikás játékokra. A szövetség vezetősége a magyar birkózósport akkori állapotát ismertetve azon a szakvéleményen volt, hogy a sportolóik technikai fejlettségben és felkészültségben világelsők, azonban a sikerhez mindenképpen fejleszteni kell a fizikai kondíciót, az álló- és küzdőképességet és csiszolni kell a technikai hibákon is. Mindezekre az olimpiai keret közös edzésein lesz majd lehetőség. A felkészítés másik sarkalatos pontjának a versenyrutin fejlesztését tekintették, amelyet csak a folyamatos versenyzéssel lehet elérni. Úgy vélték, hogy erre az 1927. novemberi budapesti EB remek alkalmat nyújt, amely után az olimpiai keretet szűkíteni fogják. Versenystratégiai okból azt is hangsúlyozták, hogy az első számú sportolók 1928. január 1-jétől csak az országos versenyeken vehetnek részt, ellenkező esetben az olimpia előtt a nemzetközi megmérettetések lehetővé tennék a külföldi birkózóknak, hogy felmérjék a magyar versenyzők birkózó és versenyzési módszerét. Emellett még az olimpia előtt kiemelt figyelmet kívántak szentelni a vidéki tehetséges birkózók felkutatásának és fejlesztésének.
A Magyar Birkózók Országos Szövetségének 1927-ben írt levele az Országos Testnevelési Tanácsnak az olimpiához kapcsolódó előkészületek tárgyában
Jelzet: MNL OL, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár, Országos Testnevelési Tanács (K 450), 1927-sz.n. (72).
Nemcsak a különböző sportágak magyar vezetői és versenyzői készültek az amszterdami ötkarikás játékokra, hanem a sajtó is érdeklődve latolgatta Magyarország olimpiai esélyeit, amelyeket egyértelműen befolyásoltak az 1924-es párizsi olimpiai játékok eredményei és a sportolók előző évben nyújtott teljesítménye. Ez alapján a sajtó pontszerző helyezéseket remélt a magyar birkózóktól, az atlétáktól, az úszóválogatottól; kardversenyben az élre, tőrben az ötödik helyre várta sportolóinkat. S hogy miért volt olyan fontos a jó szereplés az olimpián? „A világháború után divatos mondássá vált, hogy a nemzetek műveltségének és életrevalóságának sportban elért eredményei mutatják az ország erősségét. A nemzetek vértelen csatájában pedig a magyar sportolóknak előkelő helyük lesz, amit a fenti kimutatások is bizonyítanak. A hollandus fővárosban elérendő győzelmek lesznek a legélesebb tiltakozások Trianon ellen.”
Mit várhatunk az amszterdami olimpiai játékoktól? MTI Heti kiadás, 1928. január 10.
Az amszterdami nyári ötkarikás játékokat 1928. július 27-én nyitották meg az új olimpiai stadionban. A világháború szempontjából semleges Amszterdamba a kiengesztelődés jegyében meghívták Németországot is, amelynek sportolói az első világháború vesztes országának tagjaiként 1920 óta nem indulhattak az olimpiai versenyeken. Így összesen 46 ország 2883 versenyzője küzdött az olimpiai bajnoki címért. Magyarországot 11 sportág 110 sportolója, köztük 16 nő képviselte. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Egri Kálmán atléta, diszkoszvető vitte. A magyar olimpikonokat kint tartózkodásuk alatt egy magyar sportvezetői csapat segítette dr. Szukováthy Imrének, a Testnevelési Főiskola főigazgatójának, az OTT főtitkárának irányításával. Ő maga sokat tett azért, hogy hazai környezetet varázsoljon a magyar versenyzők köré, amelyet mint fontos kritériumot az atlétikai szövetség is hangsúlyozott fent ismertetett munkatervében.
A magyar olimpiai delegáció Amszterdamban, 1928.
Forrás: SPAARNESTAD PHOTO. Nationaal Archief/Collectie Spaarnestad/Het Leven
A legnagyobb érdeklődésre számot tartó atlétikai versenyekben a nagyszámú magyar csapatból egyedül Szepes Béla gerelyhajító, ismert sportkarikaturista nyújtott kiemelkedőt, és a döntőbe jutva ezüstérmet jelentő eredményt ért el. Az úszószámokban a 100 méteres gyorsúszásban a magyar származású, de amerikai színekben versenyző Johnny Weissmüller lett az olimpiai bajnok, azonban óriási szenzációként az egri úszó Bárány István végzett a második helyen. A jó pontszerző esélyekkel induló magyar 4 x 200-as férfi gyorsváltó pedig negyedik helyezést ért el. A magyar birkózószakosztály sportolói éremesélyesként vágtak neki a küzdelmeknek, amelyeket remek eredménnyel zártak: a budapesti joggyakornok Papp László, kisközépsúlyban olimpiai ezüstérmet, a budapesti vágóhídon hentesként dolgozó (és a Tarzan szerepét 1925-ben visszautasító) Keresztes Lajos pedig könnyűsúlyban szerzett olimpiai bajnoki címet. A másik négy magyar birkózó (Kárpáti Károly, Zombori Ödön, Badó Rajmund, Szalay Imre) súlycsoportjában az első hat közé jutott, amely abszolút sikert jelentett a sportág számára. Amszterdam abból a szempontból is fontos magyar sporttörténeti mérföldkő, hogy itt lett Magyarországnak először ökölvívó olimpiai bajnoka „egy 50 kilogramm súlyú kispesti fiú”, Kocsis Antal személyében. Ő ezzel a győzelmével egyben Európa-bajnoki címet is szerzett (mivel az olimpiai viadalok egyben Európa-bajnoki versenyeknek is számítottak), így ő lett a sportág első magyar Európa-bajnoka is.
Balról jobbra: Bárány István, Mező Ferenc, Petschauer Attila, Tersztyánszky Ödön
A magyar vízilabdacsapat egyértelműen olimpiai bajnoki esélyekkel szállt medencébe és sikeresen menetelt előre, azonban a döntőben a német válogatott erősebbnek bizonyult, így az 1924-es párizsi játékokhoz hasonlóan ismét nem a magyar csapat nyakába akasztották az olimpiai aranyérmet. Másnap azonban kardvívócsapatunk (Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön) az olaszokat legyőzve a sportág favoritjaként lett olimpiai bajnok. S hogy mennyire uralták a magyarok a kardversenyt? Azt nagyon jól mutatja az egyéni döntő, ahol két magyar versenyző: Petschauer Attila, az 1943-ban munkaszolgálatosként megölt sportolónk és az 1929-ben tragikus körülmények között elhunyt Tersztyánszky Ödön vívott meg egymással. Így a magyarok újabb aranyéremmel (Tersztyánszky) és ezüstéremmel gazdagodtak. A sajtó azonban a következőképpen emlékezett az örömteli győzelmekre: „szinte hagyományos már a magyar kard nemzetközi versenyeken való elsősége és most még sem tudtunk ennek a győzelemnek úgy örülni, ahogyan megérdemelte volna. A vízipólósok kudarca olyan mérges tövist szúrt a lelkünkbe, hogy megfagyott az öröm az arcunkon.” Magyarország egy nem várt olimpiai bajnoki címet is nyert, ugyanis a művészeti versenyek közül az irodalmi kategória epikai műfajában Mező Ferenc gimnáziumi tanár, sporttörténész kapta az első díjat „Az olympiai játékok története” című művéért. Ő azonban nem hallotta a neki szóló magyar Himnuszt, mert nem volt hivatalos kerettag, így esztergomi otthonában értesült sikeréről. Az olimpiákon először szereplő női tornászok közül a magyar női tornacsapat összetettben remek teljesítménnyel negyedik helyen végzett.
A magyar sajtó ugyan a sikerek mellett arról is beszámolt, hogy balszerencse és sikertelenség üldözte az olimpiai csapatot, mindezek ellenére elmondható, hogy Magyarország számára az elvárásoknak megfelelően alakult az 1928-as olimpia. Öt aranyéremmel, öt ezüstéremmel és számos pontszerző hellyel gazdagodott, amely eredményével összesítésben az éremtábla 9. helyén végzett.
Magyar bánat, magyar öröm. MTI Heti kiadás, 1928. augusztus 14.
Digitális felvételek: Lajos Ádám
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges