A nagy számban megjelent érdeklődőket először Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója üdvözölte házigazdaként, majd bemutatta a Line Design kiadó által gondozott kötet két szerkesztőjét, továbbá a kiadvány méltatására felkért Gazdag Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzor emeritusát, a magyar–francia kapcsolatok kutatásának magyar doyenjét. A levéltár főigazgatója a már jelzett tricentenáriumra és centenáriumra utalva azt is kiemelte, hogy az ország legrégebbi intézménye 1756 óta működik ugyan, de ebben az évben ünnepeljük az 1723-ban megalkotott levéltári törvény 300. évfordulóját, amit még hangsúlyosabbá tesz az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének 100. „születésnapja”. Ezt követően kifejtette, hogy a levéltár vezetése a hagyományok jegyében kiemelt hangsúlyt helyez arra, hogy a levéltári munkatársak tudományos tevékenységét támogassa. Ennek jegyében adott otthont a levéltár jelen bemutatónak is.  

A két szerkesztő alapos munkáját ezt követően Gazdag Ferenc részletesen méltatta, aki egyfelől rámutatott arra, hogy a válogatott források, lévén azok francia diplomaták által keletkeztetett iratok, a 20. század második fele francia története periodizációját követik. A kötet olvasóit egy magyar és francia nyelven is olvasható bevezető tanulmány segíti a tájékozódásban, ezt követően pedig kronologikus sorrendben következnek a kétoldalú kapcsolatépítés legfontosabb francia külügyi dokumentumai. Másfelől arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötet Nantes-ban, illetve Párizsban folytatott, nóvumok sorát napvilágra hozó alapkutatásokra épül. Ezek pedig arra is alkalmasak, hogy hosszabb távon egy magyar külpolitika-történeti szintézishez is szilárd alapul szolgáljanak.

A szerkesztők közül Garadnai Zoltán ismertette tömören a könyv megírásának, szerkesztésének történetét az ötlettől egészen a megvalósulásig. Rámutatott, hogy határozott álláspontjuk szerint a könyv egyik kiemelten fontos feladata, hogy az 1944 és 1990 közötti időszakra vonatkozóan be tudja mutatni a francia diplomácia Magyarország-képének formálódását. Ehhez kérte Fejérdy Gergely együttműködését, aki korábban az 1940-es és 1950-es évekre vonatkozó kutatásai alapján válogatta ki a legfontosabbnak ítélt forrásokat, és így társszerkesztőként vállalt főszerepet a forráskötet összeállításában, amelynek velejét a francia külügyminisztériumi iratok adják. Az 1944 és 1990 között Magyarországon szolgálatot teljesítő francia diplomaták eltérő motivációkkal és különböző előképzettséggel kerültek Magyarországra. A jelentéseikben megfogalmazott gondolataik pedig értelemszerűen erős hatást gyakoroltak a francia döntéshozók Magyarország-képének alakulására is.

Végezetül fontos hangsúlyozni: Szabó Csaba főigazgató jelezte, hogy a francia források magyar nyelvű változatának előkészítésében, kiadásában a Magyar Nemzeti Levéltár örömmel működne együtt a szerkesztőkkel, valamint a kiadóval. Hiszen így a franciául nem értő, de a modern kori diplomáciatörténet iránt érdeklődő magyar olvasóközönség is többet tudhat meg a 20. század második felének magyar–francia kapcsolatairól. A jó hangulatú könyvbemutatót szerény, ám tartalmas beszélgetésekre ösztönző fogadás zárta.

Magyarország a francia diplomaták szemével – Könyvbemutató