Köszöntőjében Szabó Csaba az MNL főigazgatója felidézte, hogy régre tehető Nagy Mihály Zoltánnal való ismeretsége, és hogy a Bihar Megyei Állami Levéltár főlevéltárosa már húsz évvel ezelőtt is foglalkozott Márton Áronnal. Kiemelte továbbá: a 20. századdal foglalkozó egyháztörténészek számára a gyulafehérvári püspök személye ugyanúgy megkerülhetetlen, mint Mindszenty József bíborosé. Mondandójának zárásaként megjegyezte, hogy a kötetet szeptember 25-én az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában is bemutatják Budapesten, mivel a feldolgozott anyag inkább az említett intézmény profiljához áll közel, azonban a kötet lábjegyzeteiben számos hivatkozás történik a Román Állami Levéltár állományaira, a Magyar Nemzeti Levéltárnak pedig célja, hogy az össznemzeti ügyekben, kutatásokban partnereket találjon. Emiatt is került bemutatásra a könyv a Bécsi kapu téri épületben – zárta köszöntőjét Szabó Csaba.

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója

Fotó: Lantos Zsuzsanna/MNL

A kötetről Gárdonyi Máté a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője elmondta, hogy a szellemes címadás utal Márton Áron helyzetére, mivel a kérdéses, lehallgatásokról készült leiratok akkor készültek, amikor kényszerlakhelyén tartózkodott 1957-1960 között a gyulafehérvári püspöki palotában. A bevezető tanulmányok kapcsán kifejtette, hogy Nagy Mihály Zoltán nemcsak egy Márton Áronról szóló életrajz-vázlatot közölt, mivel mítoszromboló és meghökkentő részei is vannak írásának. Utóbbi kapcsán példaként említette: a tanulmányból kiderül, hogy a magyar és a román kommunista vezetésnek más elképzelései voltak az egyházpolitikában. A másik, Denisa Bodeanu által jegyzett tanulmányról elmondta, hogy annak fő vonala a román titkosszolgálatok működését, szerveződését tárja fel, és külön említést tesz arról, hogy miként zajlott a Gyulafehérvári egyházmegyei megfigyelés 1938-tól, Márton Áron püspökségének kezdetétől.

Bánkuti Gábor, Gárdonyi Máté és Nagy Mihály Zoltán

Fotó: Lantos Zsuzsanna/MNL

Második felszólalóként Bánkuti Gábor a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézetének egyetemi docense a kötetben szereplő dokumentumok kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy nem jegyzőkönyvekről, hanem technikai operatív leiratokról van szó: a Securitate munkatársai az elhangzottakat leírták, és csak utólag fűztek a lehallgatott anyaghoz kommentárt. Kiemelte azt is, hogy a Márton Áronra vonatkozó anyag egyedülálló a volt keleti blokk országaiban, mivel ilyen nagy terjedelemben egyetlen megfigyelt személyről sem maradtak fent lehallgatási anyagok. Bánkuti Gábor hozzátette: a magyarul elhangzott mondatokat románra írták át, majd azt visszafordították a kötet számára magyarra. A beszélgetések témái sokszor jelentéktelen ügyek voltak, azonban többször kiviláglik belőlük az is, hogy Márton Áron mennyire tudatában volt hivatásának.

Az esemény zárásaként Nagy Mihály Zoltán beszélt a kötet keletkezésének előzményéről: Márton Áron boldoggá avatási folyamatához kapcsolódóan mutatták be számára a leiratokat, amelyekről először csupán annyit közöltek, hogy terjedelmileg egy kötetet tesznek ki, azonban hamarosan kiderült, hogy 236 kötetről van szó 80 ezer oldal hosszúságban. A forrásokról elmondta, hogy Márton Áron a leiratokban mint történelmi szereplő szólal meg, reflexió nélkül, és az is kiderül belőlük, hogy az egyház hitbéli rendszerként miként változott az idők folyamán. Végezetül köszönetet mondott a könyv megjelenésében közreműködőknek, és megjegyezte, hogy tervben van a második kötet kiadása is, amely az 1960-1980 közötti leiratokat tartalmazza majd.

(Le)hallgatásra ítélve | Könyvbemutató