Szabó Csaba, az MNL főigazgatója a kötet bemutatóján, köszöntő beszédében arra mutatott rá, hogy a mostanra elkészült tudományos munka egy nagyon hosszú időszak termése, és a vaskos kiadvány elkészítésénél több tucatnyi szerző és szerkesztő bábáskodott. Szavai szerint a kötet komoly csapatmunkában készült el. Szabó Csaba örömmel emelte ki, hogy a Gulág- és Gupvikutató Intézet működése továbbra is biztosított a Magyar Nemzeti Levéltáron belül.

– Ez nekünk is nagy öröm, mert a legnagyobb ilyen irányú iratanyaggal az Országos Levéltár rendelkezik, jelenleg tíz olyan adatbázisunk van a témában, amelyek egymást átfedik és igazolják – fejtette ki.

Hozzátette: a legfontosabbnak azt tartja, hogy 2019-ben, két évnyi előkészítés után, a magyar kormány segítségével sikerült megvásárolni az orosz államtól 682 ezer kartont, amelyek a Szovjetunióba 1945 után elhurcolt magyar emberek sorsát tartalmazzák. Ez 17 millió adatsort jelentett, amelyeket tíz hónap alatt mesterséges intelligencia segítségével sikerült feldolgozni és publikálni. Ezeket az anyagokat az első évben 370 ezer egyéni látogató kereste fel, és több mint 9 millió oldalt töltöttek le. A főigazgató reményét fejezte ki, hogy „az őrült háború előbb-utóbb véget ér”, és akkor a témában további egyeztetéseket lehet majd lefolytatni az orosz kollégákkal az időközben felmerült kérdésekről.
 

Elrabolták a szabadságunkat

Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, területfejlesztési miniszterhelyettes köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy kettő nappal vagyunk november 4. után.

– Ez a nap hazánk történetébe fekete napként vonult be, és mindörökké az is marad. Azon a vasárnapon a kommunista diktatúra hazai kiszolgálói és a forradalom árulói gyáván és hitszegő módon a szovjet tankok segítségével újra elrabolták tőlünk a szabadság reményét. Elrabolták az egyén és a közösség szabadságát– hangsúlyozta Latorcai Csaba.

A miniszterhelyettes úgy fogalmazott, hogy a mostani kötet a szovjet fogságba hurcolt honfitársaink és határon túli testvéreink gyötrelmein, ugyanakkor bátor és sokszor a vértanúságig menő hitvallásán keresztül láttatja az olvasóval azt a világot, amelyet a kommunista diktátorok a létező világok legjobbikának hazudtak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjetek az 1944-ben 14,7 millió lakosú és 172 négyzetkilométeres területű Magyarországról körülbelül egymillió főt hurcoltak fogságba, több mint 300 ezer embert ítélet nélkül, ártatlan civilként vittek el, sokakat pusztán magyar vagy német származásuk miatt. Számtalan családot ért tragédia, és az akkor történtek minden társadalmi csoportra kihatással voltak és vannak a mai napig is.
 

A bűnök nem ismétlődhetnek meg

– Az Alapjogokért Központ az alapítása óta elkötelezett az Isten, haza, család hármas egységének védelme mellett, azon értékek védelme mellett, amelyeket a szovjet diktatúra megpróbált eltörölni és eltiporni – erről beszélt köszöntőjében Szánthó Miklós, a szervezet főigazgatója.

Éppen ezért úgy véli, szükség van a kommunista diktatúra működésének feltárására, és ezáltal a társadalom igazságérzetének biztosítására. Beszédében örömmel erősítette meg, hogy az Alapjogokért Központ ezentúl támogatja a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságát, és ezen keresztül az MNL Gulág- és Gupvikutató Intézet további működését. A kötet kapcsán pedig arra mutatott rá: az ilyen művek biztosítják azt, hogy ami egykoron megtörtént a múltban, az soha több ne ismétlődhessen meg.
 

Embertelen körülmények

Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága elnöke és az MNL Gulág- és Gupvikutató Intézete igazgatója köszönetét fejezte ki, hogy az Alapjogért Központ mögéjük állt, és így biztosított lesz a nyugodt működésük. Kitért arra is, hogy a mostani kiadvány a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának tizedik kötete, amelyekből kettő angol nyelven jelent meg. Ezek között vannak tanulmánykötetek, mint a mostani, és vannak monográfiák és szemelvény-gyűjtemények is. Bognár Zalán ígérete szerint a munkát a jövőben a legjobb tudásuk szerint folytatják.

A könyvbemutatót kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen a moderátorok – Bognár Zalán és Pomázi-Bárdonicsek Dominika (a GGKI tudományos kutatója) – mellett részt vett Dupka György, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága ügyvezető elnöke, Horváth Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, Kőrösi Mihály helytörténész, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága alelnöke és Muskovics Andrea Anna néprajzkutató, muzeológus. A kerekasztal-beszélgetésen a kötet kapcsán számos érdekes információ elhangzott. Egyebek mellett az, hogy a megszállók annak idején azzal nyugtatták a civileket, hogy nagyon jó lesz majd nekik a Szovjetunióban, ahol művelődhetnek, moziba és színházba járhatnak. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a hadifoglyokat és civileket tömegével szovjet lágerekbe hurcolták, és nagyon sokan ki sem jutottak a Szovjetunióba, hanem az embertelen körülmények miatt még a Kárpát-medencében elhunytak. Szó esett arról is, hogy ha nem volt meg az előre kijelölt létszám, akkor akár erősebb testalkatú fiatalkorúakkal egészítették ki a civil csoportokat. Sokszor házaspárokat is elvittek, akiket nem feltétlenül egy lágerben helyeztek el. Nagyon sokan sohasem tértek haza.

Látlelet a kommunizmus bűneiről

Fotók: Lantos Zsuzsanna (MNL OL)