Az EME meghívására augusztus 22-én a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának két munkatársa tartott előadást az EME kolozsvári székházában.

H. Németh István főlevéltáros, osztályvezető „Városok, önkormányzatiság, állam a kora újkorban” címmel nyújtott áttekintést a kora újkori Magyar Királyság szabad királyi városainak jellemzőiről, kiemelve azokat a szempontokat, milyen politikai és gazdasági körülmények határozták meg ezeket a jellemzőket. Előadásában részletesen bemutatta a városok fejlődését a középkor végétől a 18. század elejéig. Különösen hangsúlyozta az európai párhuzamokat, az európai városfejlődés irányait, amellyel egy sokkal árnyaltabb képet lehetett felvázolni a magyarországi városfejlődés helyzetéről és szintjéről. Rámutatott arra is, hogy az állam irányítása nem feltétlen a városfejlődés akadályozó tényezője, sok esetben inkább motorja volt. Előadásban hangsúlyosan volt szó a reformáció, majd a katolikus megújulás (konfesszionalizmus) következében megváltozott városi elit összetételéről, a városlakók társadalmi jogállásáról és a városvezető elit szakszerűsödéséről.

Az előadást követően az érdeklődők a Magyar Királyság városai és az erdélyi városok közötti különbségekre kérdeztek rá, különösen a városi gazdálkodás témakörében, mivel a számadások vezetésében és megőrzésében is jelentős eltérések figyelhetők meg például Kassa és Kolozsvár esetében. A további kérdések a városi jövedelmek és birtokok felhasználását és kezelését, az árvaszékek működését és az ispotályok szerepét és helyzetét érintették.
 

Kulcsár Krisztina főlevéltáros „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni. Pestisjárvány és védekezés a koraújkori Erdélyben és a Magyar Királyságban” című előadásában bemutatta a Habsburg Monarchia határán kialakított vesztegzárállomások védekezését járványos időszakban. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Tervtárában őrzött kéziratos tervrajzok segítségével a hallgatók részletesen megismerhették a karanténállomások felépítését és beosztását, az alkalmazottak feladatait és a védekezés módszereit. Az erdélyi szorosoknál és hágóknál felállított vesztegzárállomások alaprajzai és a 19. századi rajzok a korabeli utazás és határátlépés élményét érzékeltették. Az Erdélyben kiadott magyar nyelvű 19. századi körrendeletek révén az előadó a házi praktikákat és házi gyógymódokat ismertette, bepillantást engedve a kora újkori emberek hiedelmeibe és gondolkodásmódjába. A védekezés módozatait összefoglalva kiderült, hogy a 18. században a járványok ellen alkalmazott módszerek mind megegyeztek azokkal, amelyeket a koronavírus-járvány idején bevezettek, mindaddig, amíg nem állt még rendelkezésre a vakcina.

Az előadás utáni beszélgetésből kiderült, hogy az északi határszakaszon a vesztegzárállomásokat erődformára építették, hogy ellenállhassanak a Lengyel Királyságból érkező esetleges támadásnak, míg a déli határvidéken az oszmánok elleni védekezés miatt álcázva erősítették meg a vesztegzárállomásokat – mindezen költségeket az állam vállalta magára. A határátlépők tudatos „utazástervezése” is szóba került, mivel a veszteglőidő alatt maguknak kellett gondoskodniuk az ellátásukról, és a kereskedelmi célból magukkal vitt áru mozgatásáért, szellőzetetéséért is fizetniük kellett.