Vitályos Eszter köszöntő beszédében kiemelte: a kötet modern és szerethető formában hozza közelebb a múltat a jelenhez. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy a múltunk ismerete nélkül jövőnk sincs. A miniszterhelyettes elmondta, hogy hazánk ezeréves fennállása is erősen és szilárdan a múltba gyökeredzik, ezért sikeres, és ezért van valódi jövőképe. Kitért arra is, hogy sokan azt hiszik, az archívumok poros és haszontalan raktárai a letűnt koroknak, ugyanakkor előbb utóbb mindenki rájön, hogy a saját kútfőnkből a mai világban már réges-rég nem tudunk semmit. Úgy véli, a mai kor embere szerint a lexikális tudás már elavult, hisz minden hozzáférhető. – Így hát éppen ők azok, akiknek a leginkább tudniuk kell, hogy archívum nélkül elvesztünk – fogalmazott az államtitkár. Szabó Csaba főigazgató pedig köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy a most elkészült kötet tömege meghaladja a 2,8 kilogrammot, így eléri egy kisebb újszülött csecsemő súlyát. S mivel az agyunk tömege körülbelül 1,4 kilogramm, így a kötet megfelel két emberi szürkeállománynak.

A köszöntő beszédekből kiderül, hogy két vélemény ütközik a múlt értékeivel kapcsolatban. Vannak, akik szerint – Vitályos Eszter is beszélt erről a negatív felfogásról – a múltat végképp el kell törölni. Mások ezzel szemben úgy vélik, hogy a múlt értékeit óvnunk, védelmeznünk kell, és nem mellesleg azokat szem előtt tartva, a fontos üzeneteket, tapasztalatokat felhasználva kell építenünk a jövőt. Ez a kisdednyi tömegű, az Országos Levéltár történetét bemutató kötet kiváló alap arra, hogy a múltat megismerjük. Ezáltal tisztába kerülhetünk azzal, milyen értéket képvisel a hazánk legnagyobb közgyűjteményének otthont adó százéves épület, és annak falai milyen felbecsülhetetlen kincseket őriznek. A megsárgult dokumentumok, iratok ugyanis nem porfogók és haszontalan papírok, hanem egyszeri és megismételhetetlen, ezáltal pótolhatatlan tárgyi emlékek. Másrészt a kötet messze több, mint egy történeti munka, mert nemcsak a levéltár elmúlt háromszáz évét ismerhetjük meg belőle, hanem a közös múltunk ezernyi kis darabját, és a hatszáz oldalas munka egy sor kapcsolódó tudományba is betekintést enged.

A most bemutatott hiánypótló kötet segítségével emellett egy olyan hivatás mindennapjaiba, világába is bepillanthatunk, amely a legtöbb ember előtt ismeretlen, és emiatt sokan távolinak is érzik maguktól. Pedig a levéltárosok hihetetlen munkát végeznek, a hatalmas épületek falai között féltő gondoskodással óvják, rendszerezik az értékeket, és teszik ezt úgy, hogy a kutatók, érdeklődők számára készségesen láthatóvá, megismerhetővé teszik a múlt fontos dokumentumait. Biztos vagyok benne, hogy ezt a munkát jó értelemben vett megszállottság, küldetéstudat nélkül nem lehet és talán nem is szabad végezni. E kötet most abban is segít nekik, hogy ezen keresztül is kapcsolatba kerüljenek a külvilággal, és így sikerülhet nemcsak jónak lenniük, de jónak is látszhatnak!

Kisdednyi történelem

Fotók: Érczi László