Kaán Károly élete és munkássága
Kaán Károly 1867. július 12-én született Nagykanizsán, ahol középiskolai tanulmányait is végezte. 1885 és 1889 között a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti akadémián tanult, erdész végzettséget 1890-ben nyert. Állami szolgálatát 1889-ben a Besztercebányai Erdőigazgatóságnál kezdte meg mint műszaki díjnok. 1891-től erdőmérnök gyakornokként, 1892-től már erdészjelöltként, végül 1895-től erdészként dolgozott. Több külföldi tanulmányútja során értékes tapasztalatokat szerzett: 1898-ban a karlsruhei műszaki főiskolán, valamint a badeni fekete-erdei erdőgazdaságban folytatott tanulmányokat. Erdészeti tanulmányútjai az Osztrák-Magyar Monarchia különböző részeibe, így Ausztriába, Bukovinába, Galíciába vezették, de Dél-Németországban is járt. Hamarosan emelkedni kezdett a hivatali ranglétrán: 1901-ben főerdésszé nevezték ki (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok – K 178 – 1901. év, 6066. alapszám), majd 1907-ben erdőmesteri (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok – K 178 – 1907. év, 6673. alapszám) kinevezést kapott. 1908-ban már a földművelésügyi minisztériumban találjuk, a kincstári erdőket felügyelő I/B. Főosztályon.
Kaán Károly portéja
Kaán Károly erdőmester áthelyezési okirata, 1908. január 30.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (K 178), 1908. év, 519. alapszám
Szakértelmét, tudását további kinevezései bizonyítják: 1912-től ő vezette az ügyosztály egyik osztályát, majd 1916-tól az egész főosztályt (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok – K 178 – 1916. év, 80628. alapszám), sőt 1914-ben természetvédelmi kormánybiztos is lett. Munkája elismeréseként, valamint az első világháborúra tekintettel az uralkodó Kaán Károlyt 1917-ben miniszteri tanácsossá nevezte ki, továbbá a II. osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntette ki.
IV. Károly magyar király miniszteri kinevezése Kaán Károly számára, 1917. október 19.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (K 178), 1917. év, 73633. alapszám
Tapasztalatát megbecsülték az 1918–1919. évi események alatt is: 1918-ban a Károlyi-kormányban az erdőigazgatás országos vezetőjévé nevezték ki, a Tanácsköztársaság alatt pedig elnyerte a helyettes államtitkári kinevezést, amelyhez a IV. fizetési osztály szerinti évi 14000 korona fizetés és 3000 korona lakpénz járt.
Minisztertanácsi előterjesztés Kaán Károly miniszteri tanácsosnak helyettes államtitkárrá leendő kinevezése iránt. 1919. január 29.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (K 178), 1919. év, 683. alapszám
1919 és 1924 között az erdő- és faügyek kormánybiztosaként működött (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok – K 178 – 1924. év, 3195. alapszám). Itt érdemes megjegyezni, hogy az 1919. augusztus 13-án a földművelésügyi miniszter által a minisztérium kebelében megalakított Fegyelmi (Igazoló) Bizottság felülvizsgálta mindazon személyeknek a Tanácsköztársaság alatti magatartását, akik a Tanácsköztársaság alatt közhivatalt vállaltak. A Földművelésügyi Minisztérium Fegyelmi Bizottságának iratai (K 595 és K 178 törzsszámok) szintén megtalálhatók levéltárunkban. Kaán Károly szerepvállalását azonban nem ítélték el, sőt egyre tovább emelkedett a hivatali ranglétrán. Az erdő- és faügyek kormánybiztosa megbízatásában kifejtett buzgó szolgálata elismeréséül Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter előterjesztésére Horthy Miklós kormányzó 1924 szeptemberében államtitkári címet adományozott neki.
Kaán Károlynak államtitkári cím adományozása, 1924. szeptember 20.
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (K 178), 1924. év, 3201. alapszám
1920 és 1923 között a Magyar Energia Gazdasági Részvénytársaság igazgatósági tagja volt, amelynek célja „közreműködni abban a nagy nemzeti munkában, amely a gazdasági többtermelés előmozdítása és kiaknázása útján gazdasági megerősödésünket célozza” (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi minisztériumi levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok – K 178 – 1923. év, 4194. alapszám). Mayer János földművelésügyi miniszter 1926. december végével helyezte véglegesen nyugállományba. Az 1926. évi 15-ös alapszámú ügyiratban megtalálható Kaán Károly kérelme nyugdíjazása tárgyban, szolgálati és minősítési táblázata, valamit szolgálati és nyugilletményi kimutatása.
Kaán Károly szolgálati és minősítési táblázata, valamint szolgálati és nyugilletményi kimutatása
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Földművelésügyi Minisztériumi Levéltár, Földművelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (K 178), 1926. év, 15. alapszám
A minisztertanács felterjesztésére 1926. január 30-án a kormányzó Tahy Jakab államtitkárnak és Kaán Károly helyettes államtitkárnak nyugalomba vonulásuk alkalmából sokévi eredményes működésük elismeréséül a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet a csillaggal adományozta (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Miniszterelnökségi Levéltár, Miniszterelnökség, Központilag iktatott és irattározott iratok – K 26 – 1926. év, XI. tétel, 412. alapszám).
Kaán Károly nevéhez fűződnek az állami erdőigazgatás rendszerének újjászervezése és a trianoni békeszerződés következtében megjelenő faínség megszüntetésére tett kezdeményezések. Ő volt az, aki átfogó fásítást indított el az Alföldön. 1923-ban született meg az alföldi erdő telepítéséről és fásításáról szóló törvény (1923. évi XIX. tc.), amelynek következtében jelentős mértékben gyarapodtak az alföldi erdő- és fás területek.
Kaán Károly emlékérem
Forrás: Országos Vízügyi Főigazgatóság
Az Országgyűlési Levéltár iratai között megtalálható a törvényjavaslat és a törvényjavaslathoz írt indoklás is (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Országgyűlési Levéltár, Képviselőház és Nemzetgyűlés, Elnöki és általános iratok – K 2 – A-XIV-I-7-1922/27–30). Mivel az első világháború után Magyarország elvesztette területének kétharmadát, köztük a legnagyobb hegyvidéki erdőségeket, több területen, így az Alföldön is súlyos faínség jelentkezett, amely sürgős megoldásra várt. A kiskunsági homokbuckáktól a szikes legelőkig, az Alföld minden részében szükség volt a fásításra. Az indoklás kitér az időjárási és közegészségügyi viszonyokra is: „a robogó kocsik nyomán felszálló port az állandóan száguldó szél magával ragadja és porfelhővel tölti meg a falvak levegőjét, és így megfosztja az ott lakó népet az egészséghez elsősorban szükséges tiszta levegő élvezésétől és terjesztője lesz a tüdővésznek.” Külön táblázatban gyűjtötték össze a városok és járások területét, valamint a hozzájuk tartozó erdők területét. A táblázat adataiból megállapítható, „hogy közel félmillió katasztrális hold azoknak a népes városoknak és közigazgatási járásoknak a területe, amelyeken erdő egyáltalában nincsen…” Az indoklás igyekszik megnyugtatni az alföldi gazdákat is: az erdők telepítéséhez elsősorban a mezőgazdaságilag nem hasznosítható: futóhomokos, kopár és ártéri területek voltak tervbe véve.
Kaán mindezek mellett a modern szemléletű természetvédelem szószólója és képviselője volt, akinek jelentős szerepe volt az 1935. évi az erdő- és természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.) létrejöttében- Ez a törvény elrendelte a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást is.
A Kaán Károly kilátó a Nagy-Hárs-hegyen
Forrás: erdeiprogramok.hu
Kaán Károly nyugdíjas éveiben gazdaságpolitikai kérdésekkel, erdészet- és gazdaságtörténeti kutatásokkal is foglalkozott, de elsősorban a természetvédelem kérdései felé fordult. A Magyar Tudományos Akadémia 1924-ben levelező tagjává választotta. 1984-ben az Országos Erdészeti Egyesület, amelynek alelnöke volt 1920 és 1923 között, Kaán Károly-emlékérmet alapított a tiszteletére, amellyel az erdőgazdálkodásban és természetvédelemben kiemelkedő munkásságú személyeket jutalmazzák évente egyszer. Róla nevezték el Budapesten a Nagy-Hárs-hegy csúcsán álló Kaán Károly-kilátót, a Szent György-hegyen található Kaán Károly turistaházat és a Visegrádi-hegységben a Kaán Károly-forrást.
Új hozzászólás