Húsvéti gyilkosság a lugosi csapszékben
A 2019 tavaszán megvásárolt irategyüttes három dokumentumból áll: az első a lugosi bírák (Adámszky Mihály bíró, Madarász Mihály és Bánházi László esküdtek) bizonyságlevele a gyilkosságról, a második a gyilkosság másnapján, 1835 május 7-én felvett helyszínelés dokumentuma (korabeli szóhasználattal látlelet), a harmadik pedig a tettes beismerő vallomása. A forrásokból kiderül, már 1835-ben is milyen erőszakoskodásokhoz vezetett a húsvéti locsolkodás során elfogyasztott túlzott alkoholmennyiség.
A lugosi bírák magyar nyelvű bizonyságlevele egy halálos kocsmai verekedés ügyében
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok (R 320), 2- tétel: Büntetőperes iratok, No. 11.
Az eset részleteit a lejegyzett tanúvallatásból ismerhetjük meg: a nyíradonyi születésű Nagy György, aki a bűntény idején Simon Lőrinc izraelita árendás (bérlő) juhászbojtárjaként dolgozott, május 5-én a húsvéti locsolkodás következtében erősen ittas állapotban a lugosi csapszékbe ment. Itt találkozott Tokát László feleségével, Dankó Máriával, akivel együtt a kocsmában „ittak és danultak”. Az erről értesülő Tokát László kisvártatva a csapszékbe ment, hogy hazavigye a feleségét, aki azonban nem kívánt vele tartani. Vitájuk csakhamar dulakodásba torkollt. Miután Tokát László kezével úgy fejbe verte asszonyát, hogy annak fésűje kiesett a hajából, a juhászhoz fordult, és megkérdezte tőle, haragszik-e a történtek miatt, majd elindult kifelé a kocsmából. A juhász ekkor utána ment és botjával fejbe vágta. Az incidens után Dankó Mária és a csapszékben szintén jelen lévő Markos János elvette Nagy György botját, és visszatartották őt a további verekedéstől.
Nagy György tanúvallása, Lugos, 1835. május 9.
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok (R 320), 2- tétel: Büntetőperes iratok, No. 11.
Az áldozat ezt követően még kilenc óráig élt, és május 6-ára virradóan hunyt el. A halottszemlén megállapították, hogy a súlyos fejsérülést szenvedett Tokát László gyors orvosi beavatkozás esetén vélhetően nem halt volna meg.
A lugosi sebészorvos látlelete ifj. Tokát László sérüléseiről, Lugos, 1835. május 7.
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok (R 320), 2- tétel: Büntetőperes iratok, No. 11.
A különösebb nyomozás nélkül elfogott tettes 1835. május 9-én tette meg beismerő vallomását Rába István uradalmi fiskális (ügyvéd) előtt. Vallomásában azt állította, hogy egyébként nem volt haragban az áldozattal, csupán részegségében cselekedett meggondolatlanul.
A lugosi bíróság által kiállított bizonyságlevél elismerte, hogy a tettes ittas volt a gyilkosság idején, és rögzítette, hogy az áldozat a verekedést követően még kilenc óráig élt. Ugyancsak enyhítő körülményt jelentett, hogy Nagy György büntetlen előéletű volt. Az ügy az erdődi úriszéken folytatódott 1835. december 21-én, ahol a rab annyiban módosította korábbi vallomását, hogy ekkor már azt állította: tettét az áldozat ingerlésére követte el, mivel Tokát László felesége megütését követően folyamatosan faggatta őt, hogy haragszik-e a történtek miatt, amivel teljesen kihozta a sodrából.
Jelzet: MNL OL, 1526 utáni gyűjtemény, Igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok (R 320), 2- tétel: Büntetőperes iratok, No. 11.
Sajnos, az ítéletről nincsenek információink, mivel a Károlyi család levéltárában az erdődi ügyészi hivatal iratanyaga (P 1533 törzsszám) csak az 1814 és 1828 közötti időszakból maradt fenn. A perrel kapcsolatban a Királyi Kúria levéltára sem őriz semmilyen dokumentumot. Így jelenleg ez az irategyüttes az egyetlen forrása a Lugoson 1835 húsvétján történt véres eseménynek.
Új hozzászólás