Hogyan (ne) hamisítsunk oklevelet?
Az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményének Diplomatikai Levéltára (DL) jelenleg csaknem 109000 oklevelet őriz és tart nyilván. Pontos szám csak ideig-óráig mondható, mivel a gyűjtemény a mai napig folyamatosan gyarapszik letétek, iratvásárlások és -ajándékozások révén. Ide kerülnek azok a mohácsi csata (1526. augusztus 29.) előtt keletkezett iratok, amelyeket a levéltár más fondjaiból emelnek ki. A kollekció 2024-ben 17 oklevéllel bővült, az utolsó jelzet jelenleg a DL 108987, amelyet Hunyadi Mátyás 1474-es oklevele kapott, és amely I. (Szapolyai) János átírásában maradt ránk a Bihar megyében fekvő sólyomkői uradalom mezővárosainak vásártartásáról.
Szintén Mátyás király adta ki azt az 1486. évi oklevelet, amelyet a Regnicolaris Levéltár Országbírói Levéltárában egy vélhetően középkori fatok rejtett. A nemrégiben restaurált irat az eredeti őrzőhelyéről (MNL OL, Regnicolaris Levéltár, Archivum Judicum Curiae – N 34 törzsszám) átkerült a DL 108969 jelzet alá.
Oklevéltartó fatok 1487-ből
Jelzet: MNL OL, Regnicolaris Levéltár, Archivum Judicum Curiae (N 34), Lad. AK. Fasc. 13. Ad No. 1.
A bőrszalagokkal összefűzött fatokon arab számokkal az 1487-es évszám olvasható – kora újkori, papírra írt felirata szerint a Buttler családra vonatkozó iratokat tároltak benne. A tok a Mátyás-oklevél mellett az egri káptalan egyik 1454-es kiadványát rejtette, illetve a két oklevélnek 1696-ban készített átírását, amelyet az egri káptalan báró Buttler János császári kamarásnak, az egri vár parancsnokának a kérésére készített el.
Mátyás király 1486. október 19-i oklevele
Jelzet: MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény, Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára, DL 108969 (korábbi jelzete: MNL OL, N 34 Lad. AK. Fasc. 13. ad N. 1. No. 27.)
Az 1486-ban kiadott Mátyás-oklevél – ami az egri káptalan 1454-es privilégiumát is átírja – egy olyan per lenyomata, amely a Borsod megyei Egerlövő (Lewe) birtok felének birtokjoga miatt folyt a királyi személyes jelenlét bírósága előtt.
Mátyás 1464. évi bírói reformjával egyesítette a két központi udvari bíróságot, a királyi különös jelenlét (specialis presentia regia) és a királyi személyes jelenlét (personalis presentia regia) bíróságát. Az új szerv élén a személyes jelenlét helytartója (locumtenens personalis presentie regie), a személynök állt, 1486 őszén éppen Drági János, az első világi (nem egyházi) személy ezen a poszton. A személynök a királyt helyettesítette, az ő jelenlétét képviselte az igazságszolgáltatásban olyan ügyekben, amelyeket az uralkodó személyes bíráskodásának tartattak fenn: gyakorlatilag bármilyen, a király elé terjesztett, illetve fellebbezett ügyben ítélkezhetett. Ő őrizte a király bírói pecsétjét, amelynek papírfelzetes lenyomata jól kivehető a cikk tárgyául szolgáló Mátyás-oklevélen.
A középkorban hol Borsod, hol Heves megyéhez tartozó, Mezőkövesdtől délre fekvő Lövőt a 13. század derekától a 15. század közepéig helyi nemesek (a Lövőiek) birtokolták. Egerlövő feléért 1486-ban Lövői Orbán fia János pap, a néhai Lövői András özvegye: Margit asszony és Kamonyai János felesége, Dorottya asszony indított pert az egri Szűz Mária ferences kolostor ellen. A felek írásos bizonyítékainak bemutatására 1486. május 1-jén került sor, ekkor a felperes nemesek képviselője öt, a ferenceseké tizenegy oklevelet mutatott be. Az 1486. évi oklevél teljes egészében átírja a lövői nemesek által bemutatott okleveleket. A ferencesek két okleveléről az iratban a következő leírás olvasható: az egyik egy Garai Miklós néhai nádor előtt 1375-ben tett állítólagos bevallást rögzített pátens (nem lezárt oklevél) formájában (fassionalis), a másik pedig egy birtokba iktató (statutoria) privilégium volt, amelyet az egri ferences konvent neve alatt adtak ki 1376-ra keltezve. A bíróság, mivel a két oklevél hitelességével szemben komoly kételyek merültek fel, azokat alapos vizsgálatnak vetette alá, és arra a megállapításra jutott, hogy mindkettő hamisítvány. A ferencesek maradék kilenc oklevelének tartalmáról semmit sem tudunk meg: az eljárás során, a két inkriminált oklevél árnyékában minden bizonnyal nem vették őket figyelembe bizonyítékként.
Ami ezt a Mátyás oklevelet igazán figyelemre méltóvá teszi, az az, hogy nemcsak a vizsgálat tényét és eredményét, hanem (ami meglehetősen ritka) annak szempontjait és megállapításait is írásban rögzítette, így bepillantást enged a 15. századi oklevélkritika berkeibe. Az iratból kiderül, hogy a korabeli vizsgálatot folytatók gyakorlatilag a mai, modern oklevélkritika tartalmi és formai vizsgálati szempontjait alkalmazták, tehát megvizsgálták a külsődleges jellemzőket, a hitelesítést bizonyító pecsétet, az írásképet, valamint az oklevélben foglalt adatokat: személyek neveit, tisztségeit, kifejezéseit. Ezek alapján fogalmazták meg véleményüket. A könnyebbség érdekében álljon itt a vizsgálatról szóló 1486-os oklevélnek az 1694. évi, Rimaszombatban készült egyszerű másolata is (MNL OL, DL 107801; vásárlás útján 1982-ben került be a Mohács előtti gyűjteménybe), amelyhez a másoló a latin szöveg mellé “Magyar értelme” címmel fordítást is mellékelt.
“…az egri barátok képekben Szamos László, ugymint azoknak procuratora, elöl állván az királli personalista elött, adott elöl neminemü tizenegy leveleket: mellyeknek megvisgálattáson fogván azok között találtattak két levelek. Az egygyik: néhai Gara Miklós palatinus fassionalis levele formájára iratott levél. Az másik arrul való Statutoria, melly az egri captalan [valójában az egri ferences konvent – KV] neve alatt költ. Mellyeket meghvisgálván szorgalmatossan, azokat csalárdul és hamissan és az igasságnak elfordíttására kőlt hamis leveleknek tanaltak lenni minden részeik.
Mert mindkető új pargamenára lett írva, hogy régieknek és az dátumhoz alkalmaztattaknak láttassanak, megfüstöltették őket.
Ismét Lajos királly levelét, mintha annak idejében költ volna azon levél, mindazáltal nem olly bötükkel és írással lévén írva, mellyel az akkori idöbéli irok irtanak, hamissaknak tanáltattak. És mivel azon fassionalis levél néhai Garai Miklós palatinus (az ki élt 1375. esztendöben) levelének csak az képére ábrazoltatot volt ki.
Az statutoria is az captalan [konvent – KV] privilégiumitul az szóknak mind szinével mind formájával különböz, mellyel az captalan [konvent – KV] 1376 esztendöben élt. Mivel az szomszédossoknak és szomszéd határossoknak nevek sem volt feltéve azon statutoriában. Az többi között penigh azon statutoriában az néhai nagyságos Vámos Imre neve is fel volt téve, a ki akkor az világon sem volt, mikor a levelet irták, hanem már Mátyás királly idejében Ember korra juttván, 1448 Esztendőben, tudniaillik az mikor Hunyadi János Mátyás királly jó emlekezetü attya Amurath Török Császárral az Rigó mezején megverekedett, ott eset(?) ell(?).
De söt, azon két levelekben lévö pecséteknek formája az néhai Garai Miklos palatinus és az captalan [konvent – KV] pecséttyeinek rajzolattátul is különbözvén azon leveleket hamissaknak lenni meghmutattak.
Melly okokbul azon két levelek hamissan és csalárdúl készítetteknek, és más egyéb levelek is, mellyek az barátok részérül producaltattak, álnok leveleknek találtattak: mellyek az barátokat Lövenek fele részéről semmiben sem segíthetik, sőt az barátok illyen nagy gonoszságokért tudniaillik az hamis leveleknek csinállásáért az hamis levelcsinaloknak büntettésére itéltettek…”
Mátyás király 1486. évi oklevelének 1694-ben Rimaszombatban készült másolata magyar fordításban
Jelzet: MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény, Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára, DL 107801 (korábbi jelzete: Gyűjtemények, Bristow-gyűjtemény /Q 418/, 1982 1421)
A késő középkori nyomozás során a két oklevél külső megjelenését vizsgálva megállapították, hogy azok hártyái túl jó állapotúak (új). A pergameneket szándékosan régebbinek, a rajtuk lévő szöveg keltezésének megfelelő korúnak (tehát nagyjából százévesnek) akarták feltüntetni, ezért azokat füsttel megszínezték. A két oklevél írásképét vizsgálva kiderítették, hogy az nem a „néhai Lajos király idejére”, hanem saját korukra jellemző, ráadásul a ferences konvent okleveleihez hasonlóra készített, iktatásról szóló privilégium különbözik az 1376-ban és környékén kibocsátott hiteles iktatólevelek megjelenésétől.
Az oklevelek tartalmának elemzésekor úgy vélték, történelmi tévedést találtak, mivel a Garai Miklós nádor leveleit utánzó fassionalist az 1375-ös évre keltezték, és szerintük Garai Miklós még nem jutott akkor nádorságra. A ferences konvent okleveléből hiányolták az iktatáskor jelen lévő szomszédosok és határosok neveinek felsorolását, holott azokat akkoriban bele szokták foglalni az iktatólevelekbe. Végső érvként azt hozták fel, hogy egy bizonyos Vámos Imre neve is felfedezhető a levélben, aki – a bíróság véleménye szerint – nem a Lajos-korban, hanem a saját korukban élt, például harcolt az 1448. évi rigómezei csatában: 1376-ban még meg sem született. Az iratok hitelesítését is vizsgálták, és konstatálták, hogy „a két oklevél pecsétjei mind a néhai Miklós nádor, mind a ferences konvent valódi pecsétjétől vésésükben különbséget és eltérést mutatnak, amik megerősítik úgy a pecsétek, mint az iratok hamisításának gyanúját”.
Garai Miklós nádor pecsétje egyik 1377. évi kiadványán: a pecsétmezőben három pajzs, bennük egy-egy, a szájában országalmát tartó kígyóval
Jelzet: MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény, Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára, DL 269
A vizsgálat eredményét a két inkriminált oklevél példányai és szövege ismeretének hiányában csak korlátozottan kommentálhatjuk. A nádori kiadvány kapcsán annyi azonban elmondható, hogy (idősebb) Garai Miklós jelenlegi ismereteink szerint 1375-ben, legalábbis az év őszén már nádor volt (október 13-tól mutatható ki ebben a méltóságban). A ferencesek oklevelének “védelmében” megjegyzendő, hogy a fennmaradt oklevelek azt mutatják, a Lajos-kori iktatólevelek a szomszédosokat és határosokat “szomszédosok és határosok” gyűjtőnévvel emlegették, és csak az iktatásnak esetlegesen ellentmondók neveit rögzítették külön-külön. Mindazonáltal tudomásunk szerint az egri ferences konvent sosem működött hiteleshelyként, így aligha kaphatott iktatási parancsot. A konventnek mindössze egyetlen kiadványát ismerjük: 1306-ban átírta András egri püspök egyik 1275. évi oklevelét (MNL Heves Vármegyei Levéltára, XV. 5. Mohács előtti oklvelek gyűjteménye, ME-21., másolata: MNL OL, Diplomatikai Fényképgyűjtemény, DF 209920).
Miután a vizsgálat a két oklevelet hamisítványnak minősítette, és a bíróság kimondta, hogy azok nem használhatók fel az alperes konvent jogainak bizonyítására, a király a ferenceseket hamis oklevelek felhasználásának bűnében marasztalta el (ipsique fratres in causa attracti ... in crimine seu nota et labe delacionis falsarum litterarum convinci at aggravari), és megtiltotta nekik, hogy a felpereseket Lövő birtok fele miatt a jövőben pereljék. A birtok felét a felpereseknek ítélte, és az egri káptalannak parancsot adott az iktatásra.
Ami az oklevélből nem derül ki, az az, hogy a hamisítványok felhasználása miatt Lövő elvesztésén kívül érte-e az egri ferenceseket egyéb retorzió. Mátyás 1462. évi törvényének II. törvénycikke a hamis oklevelek, pecsétnyomók – és pénzek – készítőit és használóit hűtlennek bélyegezte, és a hamisításokat azok közé az esetek közé sorolta, „melyek hűtlenség vétkére tartoznak, és a melyekben, valamint másokban, a király úr a bűnösök birtokait és fekvő jószágait másnak adhatja és adományozhatja”. Az 1498. évi XIV. törvénycikk pedig „a hamisitókra nézve, a kik a káptalanokban vagy conventekben hamis leveleket pecsételnek”, a következőképpen rendelkezett: „hogy a káptalan vagy convent mind ama tagjainak, kik a hamisítás idején mint ebben közreműködők jelen lesznek, homlokukra és mindkét orczájukra a tüzes pecsét bélyegét süssék. 1. § És hogy ezenfelül az ilyenek legott javadalmaikat veszítsék.”
Ajánlott irodalom:
Draskóczy István: Mire jó egy hamisítvány? A dési levéltár 14. század eleji oklevelei. In: Havi Színes (a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport rovata), 2025.01.30.: https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/mire-jo-egy-hamisitvany
Hajnik Imre: Okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban. Budapest, 1886.
Karácsonyi János: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Budapest, 1902.
Rábai Krisztina: Oklevélhamisítások az Anjou-korban. In: Kiss P. Attila, Piti Ferenc, Szabados György (Szerk.): Középkortörténeti tanulmányok 7. A VII. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2011. június 1–3.) előadásai. Szeged, 2012. 31–44.
Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930.
Takács Imre: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Budapest, 1992.
C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562). Akadémiai doktori értekezés. Budapest, 2016.
Új hozzászólás