A rendezvényt Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy az esemény megrendezésre került, kiemelve, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár számára a legédesebb teher a hungarika anyag gyűjtése. Hozzátette: a hungarika-kutatást nagyban segíti a Külgazdasági és Külügyminisztérium által kiírt Klebelsberg Kuno Ösztöndíj, amelybe a Magyar Nemzeti Levéltár, valamint társintézményei, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum is mélyen belefolynak az előkészítő folyamatok során.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Magyar Nyelvi Képzésekért és Oktatásért Felelős Főosztályának vezetője, Maróti Orsolya a Klebelsberg Kuno Ösztöndíj kapcsán kifejtette, hogy annak célja a magyar nyelv és kultúra külföldi írott és tárgyi emlékeinek tanulmányozása, szisztematikus feltárásának, megóvásának támogatása, illetve a forráskiadásukat szolgáló könyvtári, múzeumi, kézirat- és levéltári, valamint „oral history” tárgykörébe tartozó kutatások elősegítése. Kiemelte, hogy az alapítás, 1999 óta számos kutatási tervet támogattak a világ számos pontján, amelyek eredményei többek között a Lymbus – Magyarságtudományi Forrásközlemények című évkönyvben jelentek meg, továbbá kutatási segédletek láttak napvilágot, amelyek segítik a kutatók tájékoztatását a Magyarországon kívüli, magyar vonatkozású forrásanyagok vizsgálata érdekében.

A milánói Ambrosiana Könyvtár (Biblioteca Ambrosiana) igazgatója, Ms. Federico Gallo az intézmény gyűjteménye kapcsán arról beszélt, hogy főleg kéziratokkal rendelkeznek, amelynek egy része még feltáratlan, azonban a Vestigia-kutatócsoport révén további magyar vonatkozású anyagokat lehet felkutatni. A könyvtár további magyar vonatkozása elmondta, hogy az Ambrosiana udvarán található többek között Petőfi Sándor szobra, amit minden évben megkoszorúznak március 15-én.

Luisa Onesta Tamassia, a Mantovai Állami Levéltár (Archivio di Stato di Mantova) igazgatója a Vestigia-kutatócsoport munkájával kapcsolatban az intézményben őrzött Gonzaga-levéltár iratait emelte ki. A megállapodás kapcsán hangsúlyozta: osztoznunk kell a történelmi dokumentumokban, hogy a nemzetek minél jobban megismerjék egymást, hogy át tudjunk lépni a különbözőségeken, a kultúrának pedig olyan hidat kell képeznie, amely összeköt minket. Ez a hídépítés pedig mindannyiunk feladata – tette hozzá.

Az eseményre az online téren keresztül bekapcsolódó Lorenza Iannacci, a Modenai Állami Levéltár (Archivio di Stato di Modena) igazgatója felidézte, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár és intézménye között már tavaly létrejött a megállapodás, amelynek régre nyúlik vissza az előtörténete. Kiemelte a levéltár hungarika-anyaga kapcsán, hogy az intézmény gyűjteményében található Este-család iratai között számos magyar vonatkozású irat található. Példanként emelte ki II. András és Estei Beatrix házassági szerződését, amelyet már a 18. században kutattak a történészek.

A megnyitó beszédeket követően írta alá az együttműködési megállapodást a Magyar Nemzeti Levéltár részéről Szabó Csaba főigazgató és a Mantovai Állami Levéltár részéről Luisa Onesta Tamassia igazgató.

A hungarika workshop első szekciójában a Klebelsberg Kuno Ösztöndíj keretein belül megvalósult kutatások eredményeiről számoltak be a kutatók. Zsupán Edina (Országos Széchényi Könyvtár) a Biblioteca Corviniana kódexet, mint a legrégebbi hungarika-kutatás tárgyait mutatta be. Rámutatott a kutatómunka kezdetekor csupán négy darab, azonban ma már 53 darab corvina található Magyarországon. A fennmaradt Mátyás-kódexek háromnegyedét ma külföldön őrzik, amelyeknek feltárása nem öncélú, mivel nemcsak tartalmuk, hanem keletkezésük, őrzésük története is szerepel lapjaikon.

Varga Szabolcs (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet) zágrábi és varasdi kutatásainak tapasztalatairól adott elő. Felvezetőjében részletesen kitért arra, hogy a Horvát Királyság a történelmi magyar államiság integer részét képezte, a zágrábi gyűjtemények pedig kiemelt fontosságúak a kora újkor tekintetében, mivel a város nem került török kézre, így nagyobb pusztulás sem érte az ott őrzött iratokat. Kiemelte, hogy számos család – Draskovich, Erdődy, Istvánffy, Zrínyi – iratait őrzik a zágrábi és varasdi közgyűjtemények, továbbá magyar vonatkozásban fontos politikatörténeti iratok is a birtokaikban vannak. A zágrábi Érseki és Káptalani Levéltár Acta Politica gyűjteménye tanúskodik arról, hogy kiket választottak a 16-17. századi pozsonyi diétákra követnek Horvátországban – mutatott rá példaként.

Németországi tapasztalatairól számolt be Wencz Balázs (Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára), aki a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei) kapcsolatát tárta fel. A kutatás menete kapcsán annak egyszerűségéről ejtett szót, mivel mind a Bundesarchiv, mind a Politisches Archiv des Auswärtiges Amt jól működő és felhasználóbarát online felülettel bír. A feltárt anyag kapcsán kifejtette, hogy a Bundesarchiv főleg a két állampárt delegációinak kétoldalú találkozóival kapcsolatos iratanyagot őrzi, azonban itt találhatók meg a magyar és keletnémet kommunista ifjúsági szervezetek (KISZ – FJD) kapcsolatára vonatkozó dokumentumok is, míg a Politikai Levéltárban a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatokra vonatkozó anyagai kutathatók.

Iratok után fényképek kutatásáról esett szó a szekció utolsó előadásában. Fisli Éva (Magyar Nemzeti Múzeum) a már húsz éves múltra visszatekintő fotóhungarika-kutatást mutatta be. Felidézte, hogy a kutatás kezdetekor a külföldi gyűjtemények anyagai javarészt még nem voltak digitalizálva, illetve, hogy a fényképek feldolgozásának módszerét a Magyar Nemzeti Múzeum dolgozta ki. Megemlítette, hogy külön részét képezi a fotóhungarika-kutatásnak a magyar emigránsok fotóinak gyűjtése, illetve a különböző adatok pontosítása. A kutatómunka összegzése kapcsán úgy fogalmazott, hogy a történeti anyag megtisztítása is fontos a gyűjtés mellett, továbbá kölcsönhatásnak kell lennie a magyar kutató és a külföldi archívum között, mivel utóbbi számára is fontos, hogy milyen információ került feltárásra gyűjteményük egy darabja kapcsán.

A második szekcióban a Négyzetkataszter projektet mutatta be Reisz T. Csaba (Magyar Nemzeti Levéltár). A kutatás célja kapcsán arról beszélt, hogy a kataszterek kataszterét hozzák létre – innen ered a projekt neve is: kataszter a négyzeten, vagyis négyzetkataszter. Rámutatott, hogy a kataszteri térképek segítségével a régebbi úrbéri térképek térinformatikai ábrázolása is lehetővé vált. A feltárás pedig kapcsolódik a hungarika-kutatásokhoz is, mivel számos vármegyei felmérés anyagait Magyarország határain túl őrzik. A projekt feladataként jelölte meg, hogy adattárba rendszerezzék többek között a kataszteri térképek hazai és külföldi lelőhelyeit is.

Török Enikő (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) ausztriai kutatásai nyomán mutatta be, hogy hogyan működött a neoabszolutizmus korszakában a kataszteri rendszer. Bár kutatásának fókuszában a műszaki felmérés állt, hozzátette, hogy a minősítési táblázatok számos életrajzi adattal egészítették ki eddigi ismereteinket a feladatot végző mérnökökről. A feltárás nyomán Török Enikő ismertette előadásában, hogy miként épült fel a kataszteri felmérést felügyelő rendszer, illetve, hogy maguk a mérnökök milyen módszerekkel dolgoztak.

A harmadik szekcióban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vestigia-kutatócsoport munkájával kapcsolatos előadások hangzottak el. Ms. Federico Gallo az Ambrosiana Könyvtárban található magyar vonatkozású kéziratokat mutatta be, de ezt megelőzően felvázolta, hogy miért hozta létre az intézményt 1609-ban Federico Borromeo bíboros. A katolikus prelátus célja volt, hogy a világ minden tájáról, minden nyelvén született munkákat összegyűjtse, és azokat a köz számára elérhetővé tegye. Ilyen okból kerültek magyar nyelvű művek is a könyvtárba, főként Gian Vincenzo Pinelli gyűjteményének megvásárlása révén. A kérdéses anyagban irodalmi, tudományos, földrajzi, politikai írások, levelek, beszámolók találhatók meg, a szerzők között pedig ott van Janus Pannonius, Vitéz János, Brodarics István vagy éppen Balassi Bálint.

A Vestigia-kutatócsoport tíz éves történetéről, működésének eredményeiről adott számot prezentációjában Domokos György (Pázmány Péter Katolikus Egyetem). A kutatócsoport ötlete a PPKE olasz tanszékéről származik, és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának másolatgyűjteménye volt a kiindulópont. Vajon megvannak-e az eredeti kéziratok? – idézte fel az alapkérdést Domokos György. A szervezett kutatómunka 2010-ben kezdődött el külföldön; Milánó, Mantova és Modena vált a kutatások helyszínévé. Hozzátette: nemcsak magyar vonatkozású kéziratokat, hanem térképeket és metszeteket is kutattak, a feldolgozott, rendszerezett anyagok pedig számos publikáció és szakdolgozat alapját jelentették az évek folyamán.

Szovák Márton (OSZK) Itália és Magyarország kapcsolatát egy konkrét eseten keresztül mutatta be: a velencei hírszerzés információit a mohácsi csatavesztésről. Bevezetésként bemutatta a korabeli – már intézményesült! – velencei hírszerzés működését, amely kapcsán Jacob Burckhardt svájci történész nyomán hozzátette: a hivatásos kémek mellett minden külföldre utazó velencei is kötelességének érezte a hírszolgáltatást. A mohácsi csatáról beszámoló információk minősége (közvetett vagy közvetlen volt-e a forrás) mellett Szovák Márton arról is beszélt, hogy milyen sebességgel jutottak el a mohácsi csata, illetve utóéletének hírei Velencébe.

Arany Krisztina (MNL OL) mutatta be a Vestigia virtuális kiállítást, amelynek apropójaként jelölte meg, hogy a kutatócsoport mérföldkőhöz érkezett, és érdemes végig tekinteni az eddigi eredményeken. Az online térben bemutatott anyag kapcsán elmondta, hogy nemcsak magyar és olasz személyek írásai, titkosírások, térképek tekinthetők meg, hanem egy falfestmény is: a spezzanoi kastélyt díszítő freskóról ugyanis kiderült, hogy az Esztergom 1594-es ostromát ábrázolja. A bemutatott iratok között böngészve érdekességekre bukkanhatunk: ilyen a „nagyon boldogtalan” Beatrix királyné késői, Nápolyból írt levele, vagy II. Lajos király prágai oklevele, amelyen a cseh királyi kancellária elrontotta a címzést, de az egri Szent Jakab templom plébánosának, a nyári hőségben árnyas kert létesítése céljából adományozott telekre vonatkozó irat is, ez utóbbi a középkori Eger történeti topográfiája szempontjából fontos forrásnak tekinthető. – emelte ki Arany Krisztina. (a virtuális kiállítás elérhető az alábbi linkeken magyar, olasz és angol nyelven: https://mnl.gov.hu/mnl/ol/virtualis_kiallitas/magyarok_nyomai_italiaban; https://mnl.gov.hu/mnl/ol/virtualis_kiallitas/vestigia_hungarorum_in_italia; https://mnl.gov.hu/mnl/ol/virtualis_kiallitas/traces_of_hungarians_in_italy)

A workshop utolsó előadójaként Schmidt Anikó (MNL OL) mutatott be egy olyan iratanyagot, amely elvesztette hungarika minőségét. A Konkoly-Thege család ugyanis 2021-ben nagylelkűen felajánlotta rendezett családi levéltárát, amely számos különleges iratot tartalmaz – világított rá Schmidt Anikó, így nyolc 1526 előtti oklevél és a Gregersen-család iratai is a Magyar Nemzeti Levéltár birtokába került. Zárásként az átadó ceremóniáról Bakó Zsigmond (MNL OL) kisfilmjét tekinthették meg a jelenlévők.

Hungarika Workshop