Földügyi szabályozás és társadalmi gyakorlat a 16-20. században

Köszöntőjében Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a tematikával kapcsolatban kiemelte: a föld, az egyik legfontosabb történeti, gazdasági és kultúrtörténeti birtok, amelyhez már az őskor óta kötődött az emberiség, és amely mint tulajdon, hozzájárult a kultúra kifejlődéséhez. Hozzátette: a közigazgatástörténet tisztelete miatt szervez a földügyről konferenciát a Magyar Nemzeti Levéltár a Magyar Kormánytisztviselői karral közösen.

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója - fotó: Varga Máté (MNL)

A Magyar Kormánytisztviselői Kar elnöke, Palich Etelka megnyitó beszédében rámutatott: a közigazgatás történetének kiemelten fontos része a földügyi szabályozás, mivel annak társadalomformáló szerepe volt a történeti korokban. Megjegyezte továbbá, hogy a Habsburg Birodalomban létrehozott földügyi rendszer időtállónak bizonyult, mivel később az utódállamok ezeket a nyilvántartó és szabályozó módszereket vették át.

Palich Etelka a Magyar Kormánytisztviselői Kar elnöke - fotó: Varga Máté (MNL)

Az első szekcióban elsőként Sz. Simon Éva (MNL OL) mutatta be, hogy miként alakult a párhuzamos birtoklás rendszere Magyarországon a 16.században. Rámutatott, hogy a török hódoltság terjedése nyomán a mai Magyarország területének 90%-án már a 16. században kialakult a tímár-rendszer. A már berendezkedett oszmán adminisztráció változó jövedelemgazdálkodását mutatta be a konferencia második előadója, Hegyi Klára (BTK TTI). Mint kiemelte: a 17. folyamán birodalom szerte bomladozott az igazgatási rendszer, a hódoltság pedig mint permanens frontvonal, a birtokgazdálkodás terén is sok helyi specialitással rendelkezett.

Oross András (bécsi levéltári delegátus) prezentációjában felvázolta, hogy a 17-18. század fordulóján miként használták a magyarországi földbirtokokat, illetve egyéb javakat – mint például: átkelők, malmok, mészárszékek – kifizetőeszközként a visszafoglalási háborúk során. Bél Mátyás elbeszélő munkájának, a Notitia Hungariae-nak forrásértékét mutatta be Tóth Gergely (BTK TTI). Kiemelte, hogy az önszorgalomból összeállított mű mezőgazdasági termények, haszonállatok, települések, a parasztság, valamint a földhasználat történek kutatásához is kifejezetten hasznos forrásanyag lehet.

A második szekciót Tuza Csilla (MNL Országos Levéltára) Koraújkori birtokviszonyok az adóösszeírások tükrében című előadása nyitotta meg, amelyben az intézményben folyó adatfeltárás eredményeiről számolt be. Borbély Zoltán (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) a főnemesség mint társadalmi csoport összetételét, átalakulását és esetleges gazdasági-társadalmi funkcióváltozását elemezte előadásában. A régi nagy családok (Drágffy, Perényi, Bebek) kihalása miatt nagy birtoktestek kerültek kamarai kezelésbe, ami segítette a végvárrendszer kiépítését, ugyanakkor a hadi szállításban, birtokgyarapításban jeleskedő, felemelkedő új családok (Dobó, Rákóczi) az uralkodó partnerei lettek – világított rá az arisztokrácia cserélődésének mikéntjét bemutató előadásában Borbély Zoltán.

Boross István (MNL Veszprém Megyei Levéltára) a Bakony erdős területének gazdasági hasznosítására vonatkozó fejlődés 18. századi ívét mutatta be a szabad földhasználattól a földesúri, majd állami szabályozás előírásainak elemzésével. Ásványi Szabolcs (MNL OL) a gazdasági fejlődés szükséges előfeltételeként vagy az addigi megélhetés veszélyeztetőjeként értelmezett birtokviszony-változást tekintette át előadásában. Mint kifejtette: az úrbéri viszonyok felszámolása és a földmagántulajdon feltételeinek szabályozása ugyan a dualizmus első évtizedeiben megtörtént, azonban egyes területeken az állam újabb és újabb jogi beavatkozására volt szükség, hogy a földtulajdonviszonyokban kialakuló feszültségek oldódjanak.

A harmadik szekciót előadásával megnyitó Káli Csaba (MNL Zala Megyei Levéltára) rámutatott: a huszadik század első felében a földkérdés a legpolarizáltabb politikai ügy volt, amelyet a mindenkor fennálló kormányzat különböző módszerekkel kívánt orvosolni, azonban teljeskörű és radikális megoldásra csak 1945 után került sor. Balázs Gábor (MNL OL) éppen ezt a radikális földügyi rendezést járta körül előadásában. Kiemelte: a földreform áthatotta a mezőgazdaság összes szegmensét, azonban a szakigazgatás és a magyar állam felépítése 1949-ig igazából nem nagyon változott.

Csikós Gábor (Károli Gáspár Református Egyetem) két földrajzilag és társadalmi szerkezetében is eltérő település – Jászdózsa és Páty – példáján mutatta be, hogy milyen problémákkal ment végbe a tagosítás az 1850-es években. Kiemelte: Jászdózsán a konfliktusok közigazgatási és az redemptusok-irredemptusok közti ellentét szintjén, míg. Pátyon főleg a korábbi rendi határvonalak jelentek meg élesen. Horváth Gergely Krisztián (BTK TTI) a kapitalista földpiacba való két átmeneti időszakot – 1853-70 és 1989 utáni évek – hasonlította össze prezentációjában. Fő megállapításként rávilágított, hogy bár nem lehet tökéletes analógiákat bemutatni, azonban mindkét időszakban keveredik az igazságosság és piacosítás rendszere, az intézkedések nem voltak kiérettek, valamint természetbeni és pénzbeli kárpótlásra sem volt lehetőség. A konferencia utolsó felszólalója Ö. Kovács József (MNL OL) négy társadalomtörténeti eseményen keresztül elemezte, hogy 1945 és 1989 között milyen politikai tervek kötődtek a magyarországi földvagyonhoz, és hogy azok miként befolyásolták a mezőgazdasági tulajdonviszonyt, illetve termelést.