A Pető Andreával készült interjút itt olvashatják: „A jelen és a jövő sokkal jobban érdekel, mint a múlt” – Interjú Pető Andreával

A kötettel már foglalkozott a Közép-Európai Egyetem és az MTA második világháború története albizottság közös podcast sorozata. Beharangozónkat lásd: Podcast ajánló: El kell-e mondani az elmondhatatlant, ha az háborús nemi erőszak?

A Magyar Nemzeti Levéltár részéről Mikó Zsuzsanna főigazgatóhelyettes nyitotta meg a rendezvényt. A könyvbemutató megnyitásakor kiemelte, hogy az intézmény nagy örömére szolgál, hogy jelentős történettudományi munkák kerültek már bemutatásra ebben a teremben, mint például júniusban Deák Ágnes legújabb könyve. vagy a Nemzeti Összetartozás Napján a Trianon arcai.

A művet először Skrabski Fruzsina filmrendező, újságíró méltatta. Pető megtisztelő felkérésének eleget téve először a közös munkájukról, az Elhallgatott gyalázat című filmről beszélt. Bár magát nem tartja a téma szakértőjének, a film megkövetelte a kutatómunkát. A filmrendező beszélt arról, milyen speciális helyzet az interjúalanyok felkeresése egy ilyen kényes témában. Szerinte azért vált tabuvá a nemi erőszak, ugyanis más szenvedéssel, megkínzatással ellentétben nem lehet hőstettként hivatkozni ennek elszenvedésére. A könyvre rátérve megosztotta a hallgatósággal, hogy volt némi félelme attól, hogy a szerző mint „a gender nagyasszonya” egyoldalúan fogja bemutatni a férfiak szerepét, de egy nagyon alapos, mindenkit megszólaltató mű született. Ugyancsak dicsérte, hogy bár a kötet tudományos szempontból is magas szinten megírt, mégis olvasható a laikusok számára is. A kötet és a film reakcióit összegezve Skrabski kiemelte: látszik, hogy az áldozatoknak fontos az, hogy beszéljenek erről.

A HM HIM Hadtörténelmi Levéltár levéltárvezetője, Kiss Gábor őrnagy vette át a szót Skrabski Fruzsinától. Mint kiemelte, Pető Andrea a téma úttörője, munkássága végig követhető a kötetben. A hadtörténész a könyv kapcsán elsősorban azt a kérdést járta körbe, hogy vajon miért kezdődött olyan későn a második világháborús nemi erőszak kutatása Magyarországon. 1989 előtt kézenfekvő volt az elhallgatás oka, viszont a rendszerváltás után már nem. Az előadó rámutatott arra, hogy a háborús nemi erőszak kutatása Nyugaton is 20-30 éves késést szenvedtek a világháború végéhez képest. Ennek kapcsán különösen érdekesnek tartotta Kiss az amerikai katonák által elkövetett nemi erőszak kérdését Normandiában, ugyanis a lakosság szemében nem viselkedtek különbül, mint a megszálló németek. A levéltáros szerint azért kellett várni még a rendszerváltozást követően is a nemi erőszak kutatások megkezdésére Magyarországon, mivel ez a téma úgymond a „senkiföldje” volt a had-, illetve a társadalom és politikatörténészek között. Ugyancsak megnehezíti a kutatást, hogy a Hadtörténelmi Levéltárban rendkívül kevés releváns anyag került be a témára vonatkozólag, forrásokat elsősorban a polgári levéltárban találhatnak a kutatók. A kutatás emberi oldalát tekintve azt emelte ki a levéltárvezető, hogy valószínűleg a téma kutatásához ahhoz is kell, hogy az eseményektől távolodva ne legyen annyira élő a történés.

Kiss ezt követően áttekintést adott a könyv szerkezetéről, legfőbb kérdésfeltevéseiről. Kiemelte, hogy a kötet rendkívül összetett képet kínál az olvasó elé. Különösen érdekeseknek találta azokat a fejezeteket, amik a nemi erőszak, illetve a születési számok, és terhességmegszakítások kapcsolatát elemzik.

A két méltatást követően Pető Andrea szólt a kötetről. Felszólalásában elsősorban a felelősség kérdését emelte ki. A háborús nemi erőszak olyan téma, ahol a történésznek morális felelőssége van azzal kapcsolatban, hogy mit, hogy, s miképp ír le. Ez is egy olyan történet, amit mindenképpen el kell mondani, s szinte minden családot érint. A visszajelzések alapján ráadásul egy jó történésznek olvasmányosan kell megírnia olyan témákat, amik fontosak és sok olvasót érdekelnek.

A könyv időszerűségét meggyőzően mutatták a közönség észrevételei, megjegyzései. Egy felszólaló hölgy az édesanyját ért nemi erőszakról és kényszermunkára való elhurcolásáról számolt be. Egy másik felszólaló pedig egy családi történetet osztott meg a jelenlévőkkel: szovjet katonák nemi erőszak kísérletét követően a szomszéd házból megjelenő tiszt halálra korbácsolta, illetve verette az egyik katonát.

Ennek kapcsán merült fel az a kérdés, hogy a Vörös Hadseregben hivatalos úton felelősségre vonták-e a nemi erőszakot elkövető katonákat. Pető kiemelte, hogy rendkívül kevés információnk van a szovjet katonák elleni büntető eljárásokra vonatkozólag, mivel a külföldi kutatók az alapvető forrásokhoz sem tudnak hozzájutni az orosz levéltárakban. A könyv szerzője kiemelte, hogy ennek feltételeit magyar részről a Magyar Nemzeti Levéltár teremtheti meg. Ennek hiányában csak a visszaemlékezők tapasztalataira, illetve az interneten megjelenő, kétes eredetű forrásokra támaszkodhatunk. A meglévő forrásanyag alapján lehetett panaszt tenni a szovjet parancsnokságoknál nemi erőszak ügyében, viszont ezt a legtöbbször nem követte semmilyen intézkedés. A professzor kiemelte, hogy rendkívül fontos, hogy mikor történt az erőszak: az elkövető katona nagyobb eséllyel bújhatott ki a felelősségre vonás alól a harcok alatt, mint később, amikor egy megszilárdult katonai közigazgatás felügyelte a szovjet katonák magatartását. A CEU tanára szerint, amennyiben elítéltek egy szovjet katonát nemi erőszakért, 10-20 éves büntetést kaphatott a tettért.

A könyvbemutató alapján is megállapítható, hogy Pető Andrea könyve rendkívül releváns történelmi kérdéseket boncolgat. Reméljük, hogy a professzor könyvét további kutatások fogják követni a témában.

Fóris Ákos

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködésének keretében született.

Az eredeti írást itt olvashatják.

Elmondani az elmondhatatlant

 

Fotó: Varga Máté