Emese reményekkel, vágyakkal és álmokkal érkezett Erdélyből az anyaországba. 2008 óta dolgozott a Levéltárban. A Reprográfiai főosztály munkatársaként kezdte ígéretes levéltári karrierjét és jeles eredménnyel végezte el a kezelői, majd a segédlevéltárosi tanfolyamot. Munkáját a Magyar Nemzeti Levéltár vezetősége 2013. június 1-től tanácsosi címmel ismerte el. A Közalkalmazotti Tanács tagjaként lelkiismeretesen képviselte a munkavállalók érdekeit, többek között kezdeményezte az idei bérkompenzációs probléma rendezését is.

Lelkiismeretes munkavégzését nemcsak közvetlen munkatársai, de a tágabb munkahelyi környezete is elismerte. Segítőkész hozzáállása, természetes kedvessége a kutatók körében is szimpátiát keltett, utánozhatatlan mosolya a „kutatóterem arcává" tette. Derűs, mosolygós, életvidám természetének kisugárzását megőrizte munkájának és betegségének legnehezebb napjaiban is. Közeli munkatársai számára több volt, mint kolléga, személyiségének hiánya fájdalmas űrt hagyott, halálával egy ígéretes szakmai karrier szakadt meg, és pótolhatatlan veszteség ért minket.

Felejthetetlen kolléganőnktől 2013. augusztus 16-án veszünk végső búcsút 9 óra 45 perces kezdettel, az Óbudai temető 3. számú parcellájában.

A szeretett szülőfölded, Erdélyt idéző óbudai hegyek és árnyas lombok oltalmában nyugodj békében, Emese!

„Küzdöttél, de már nem lehet,
csend ölel át és szeretet."
(Tóth Árpád)