Vetschau/Spreewald Ratskeller

Az alsó-lausitzi származású Bocatius fiatalon került a Magyar Királyságba szülővárosából, Vetschauból (Vetschau/Spreewald, Németország). Bocatius apja Peter Bock kereskedő német, édesanyja, Anna Krügerin szorb nemzetiségű volt, így írásaiban Bocatius maga is hol németnek, hol szorbnak vallotta magát. Neve – a kor szokásának megfelelően – több változatban is megjelenik: Johann Bock, Joannes Bocatius, Bocatius János.

Bocatius iskoláit Szászországban, Drezdában végezte, de járt a wittenbergi egyetemre is, valamint a csehországi Iglauba (ma Jihlava). Iglaui tanárai közül Nicklas Gäbelt követte 1590-ben a Magyar Királyságba, Körmöcbányára. Milyen országba is érkezett ekkor az ifjú költő, hogy utána egész élete, poétikai és politikai közéletben betöltött szerepe ehhez az országhoz kösse? Az Oszmán Birodalom csapatai 1526. augusztus 29-én Mohács mellett szétzúzták a Magyar Királyság haderejét, II. (Jagelló) Lajos a hadszíntéren esett el. Az ország belső területeit az oszmánok foglalták el. Erős oszmán függéssel létrejött az önálló Erdélyi Fejedelemség. A maradék terület erős belső kormányzattal és rendiséggel a Habsburg Monarchia részévé is vált, ami az állandó oszmán veszély miatt folyamatos hadakozások helyszíne volt egészen a 18. század elejéig.
A legfontosabb döntéseket Bécsben hozták meg, a belpolitikai élet központjaivá Pozsony és az Erdélyi Fejedelemséghez közel fekvő Kassa városa vált. Körmöcbánya – ahol az ifjú Bocatius mesterével megjelent – a magyarországi arany- és ezüstbányászat egyik központja volt, egyben a sziléziai és lausitzi evangélikussághoz leginkább kapcsolódó város. Ide korábban is érkeztek német nyelvterületről lelkészek és tanítók. A reformáció kezdeti éveiben főként Sziléziából és Lausitzból származó újhitű lelkészekkel és vándorprédikátorokkal találkozhatunk az alsó-magyarországi bányavárosokban. Ez a szoros értelmiségi kapcsolat a következő időszakban is megmaradt, amit Bocatius mesterének megérkezése is jól illusztrál.
 

Körmöcbánya
A szerző saját felvétele

Bocatiust 1593-ban meghívták a Kassához közeli Eperjesre iskolaigazgatónak. Pedagógiai programja nagyon újszerű volt. Elképzelései szerint a diákokat az életre kell nevelni, ezért igyekezett a gyakorlatban hasznosítható dolgokat tanítani. A következő évben feleségül vette Johann Belsius Erzsébet nevű lányát. Apósa Verancsics Antalnak, a királyság egyik legbefolyásosabb katolikus egyházfőjének titkáraként és értelmiségiként ismerte az ország vezető politikusait. Bocatius jelentős támogatókat talált e körből. Közéjük tartozott Miksa főherceg, aki érdemei elismeréseként a poeta laureatus caesareus (császári koszorús költő) címmel ajándékozta meg, majd bátyja, I. Rudolf két évre rá, 1598-ban a magyar nemesek közé emelte.

Joannes Bocatius címere

Megjelent: Poeta laureatus Ioannes Bocatius (1569–1621). Zborník z celoslovenskej konferencie, ktorá sa konala v dňoch 29.–30. septembra 2009 v Košiciach pri príležitosti 440. výročia narodenia a 410. výročia príchodu Jána Bocatia do Košíc. Košice, 2009, 125. oldal

(Az eredeti címereslevél lelőhelye: Štátny archív v Prešove, špecializované pracovisko Spišský archív v Levoči)

Az ekkor megjelent verseiben az oszmánok elleni háború eseményeiről, erkölcsfilozófiai kérdésekről esik szó, de dicsőítő költeményeket, lakodalmi és temetési verseket is írt. Véleménye szerint: „A költészet nem egyéb, mint minden tudomány édességéből és velejéből készített palacsinta.”

Hungaridos libri poematum V. (Magyar tárgyú költemények öt könyve), Bártfa, 1599 (címlap)

A fiatal és tehetséges Bocatius ezt követően leginkább a politika színterén jelent meg. Az oszmánok elleni háború időszakában (1591–1606) az egyre elégedetlenkedő városi polgárság elitjébe emelkedett, két éven át Kassa első embere, városi bíró lett. A hivatalviselése idején I. Rudolf magyar király (uralkodott 1576 és 1608 között) által hozott valláspolitikai rendelkezések erősen sértették a szinte teljesen evangélikus vagy református lakosságot. A kassai templomokat 1604-ben fegyveres erővel (Belgioioso felső-magyarországi főkapitány katonái támogatásával) vették el az evangélikusoktól, ami országos felháborodást szült.

Jakob Alt: Szent Erzsébet-templom, 1838
A kép forrása: mek.oszk.hu

A háború pusztításai és a rekatolizáció miatt Bocskai István vezetésével felkelés robbant ki, amely felkeléshez a városok is csatlakoztak. Bocatius kassai bíróként a városi evangélikus elittel és a polgárság biztos támogatásával együtt a felkelés ügye mellé állt. Ő azonban nem csupán a kassai polgárság vezetője volt, hanem az egyik kiemelkedő tagjává vált annak az értelmiségi körnek, amelyik Bocskai felkelésének propagandáját létrehozta, a felkelés elvi és jogi okait bemutatta Európa számára.

Bocskai István erdélyi fejedelem

Ezt a célt szolgálta Bocatiusnak 2014-ben felfedezett munkája (ezt sokáig nem az ő alkotásának tartottak), a „Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato”, amelyet a szerző egyik legjobb munkájának nevezhetünk.

Bocatius tanácsadóként Bocskai mellett részt vett a Lalla Mehmed nagyvezírnél tett látogatáson, amikor Bocskait a szultán által küldött koronával koronázták meg. A török vazallusság látszatát maga Bocatius igyekezett (mindmáig hatóan) cáfolni azzal a kijelentésével, miszerint Bocskai visszautasította volna a koronát. Az utóbbi időkben napvilágra került források tükrében azonban kijelenthető, hogy ez az állítás valójában politikai okok miatt született meg! Bocskai ugyanis a valóságban elfogadta a koronát, ami jelenleg a bécsi császári kincstár (Kaiserliche Schatzkammer) egyik becses műtárgya.
Bocatius, utazóládájában számos röplappal és propagandairattal, 1606 első napjaiban indult el a német választófejedelmekhez. Egy hideg februári napon azonban I. Rudolf kémei elfogták őt és vele utazó diáktársait Heidelberg közelében. A költőt a prágai vár börtönébe – ahogy az az itt bemutatott levélben áll, a prágai vár Fehér tornyába (Biela veža) – zárták. A hamarosan bekövetkező politikai fordulat ellenére sorsában nem történt változás. I. Rudolfot a Bruderzwist után fivére, II. Mátyás (uralkodott 1608 és 1619 között) követte a trónon. A bécsi békében (1606) és az 1608. évi országgyűlésen ugyan megtörtént az uralkodó és a rendek kiegyezése, hősünket mégsem bocsátották szabadon. Bocatius ekkor szinte azonnal Thurzó Györgyhöz fordult, aki a Bocskai-felkelés idején megmaradt a Habsburg uralkodó hűségén, de mindent elkövetett, hogy sikerrel közvetítsen a felek között. A hozzá írt levelében a haza javára tett szolgálataira hivatkozik, és ígérete szerint a jövőben szintén az ország és az uralkodó javára fog cselekedni.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Joannes Bocatius levele Thurzó Györgyhöz, amelyben támogatását kéri szabadulása érdekében. „Feirwar” [Prága, Biela veža], 1608. július 2.
Jelzet: MNL OL, Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archivuma, Archivum familiae Thurzó (E 196), Irregestrata, Levelezés – Thurzó György – Bocatius János, 1604. július 2.

Kiszabadulására azonban még több hónapot kellett várnia. Felesége minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy férjét szabadon láthassa. Az ismételten királyhű magyarországi főurak, valamint a nádorrá választott Thurzó György is többször közben jártak kiszabadulása érdekében, ám csak kalandos úton térhetett haza. Elisabeth Belsius ravasz tervet eszelt ki: egy kötéllétrát belesütött egy kenyérbe, amelyet sikerült bejuttatnia férjéhez. E kötéllétra segítségével 1610. november 30-án éjfélkor szökött meg Bocatius a börtönből, majd a következő év januárjában érkezett vissza Kassára.
Az immáron az uralkodó hűségére visszatért város vezetése nem tudott mit kezdeni a szökött rab helyzetével. A kassai tanácsnál a német lelkész, Georgius Fabricius Falkenberg támogatásával sikerült támogatásra lelnie.

Lessometria
In Pientissimum ad plures abitum & obitum ... Susannae Fabriciae ... Georgij Fabricij Falcoberga-Silesij, Poetae Caes. Cassovien. Germ. Ecclesiae Past. & Inspect. perdignissimi, Dilectissimae Vxoris In Christo soporatae Cassoviae Anno 1614. die 7. August
Joannes Bocatius: Lessometria című verse, amit a tescheni származású Falkenberg lelkész feleségének halálára írt

Az uralkodótól végül maga Thurzó György nádor, az ország első számú rendi vezetője támogatásával nyert kegyelmet. Megélhetését csak 1613 februárjától biztosította a kassai iskola igazgatói állása, amelyről azonban öregségére hivatkozva már öt év múlva lemondott. Az idős Bocatius végül a Kassára érkező Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvari történésze lett, de jelentős tevékenységet e szerepkörben már nem folytathatott, mivel a Bethlen megbízásából Csehországba utazó költőt 1621. október 31-én érte a halál Uherský Brodban.

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)